47. Inside...

Sziasztok,

Augusztus 29... Ezen a napon született Liam Payne, kerek 22 évvel ezelőtt. Elég hihetetlen, hogy már ő is ilyen "nagy fiú"... Ilyenkor előjönnek a régi emlékek, a kanalas időszak, daddy direction stb, és rájövünk, hogy a mi nagyot álmodó Liam-unk végleg felnőtt. (Habár ezek a képek nem ezt igazolják :D)

Ezzel a résszel szeretnénk Liam-nek Boldog Születésnapot kívánni, és megköszönni a szüleinek, hogy ilyen csodát alkottak 22 évvel ezelőtt!:) #HappyBirthdayLiam

Jó olvasást!

Harry Styles:

- Menj csak előre, azonnal jövök, csak benn hagytam a telóm!- pusziltam meg Chloe homlokát, majd vissza mentem a szobába. Természetesen nem hagytam itt a mobilom, erre mindig figyelek, és még azt sem mondhatom,nehogy a hírnév miatt. Inkább, mert mindig használom. Gyorsan bedugtam egy-két zsinórt ide meg oda, majd a fiókból elő vettem egy üres Pendrive-ot és feltöltöttem rá a hangfelvételt. Így hamarabb letudják majd játszani a fiúk és Chloe sem gyanakszik majd, hisz tényleg letöröltem a telómról. 

Liam Payne:

-Szia Deb!- vigyorogtam rá a recepciós hölgyre, majd bevártam a barátnőm, aki elejtette a táskáját. Felhúzott szemöldökkel vigyorogtam, amint közelebb ért de ő annyira nem tartotta viccesnek. 

- Meg ne szólalj!- mutatott rám a frissen lakkozott körmével, majd mosolyogva köszönt ő is. Nevetve húztam magamhoz közelebb, majd puszit nyomtam az arcára. Csupán ma, kétszer neki ment az ajtónak, lefejelte a kocsiban a napellenzőt és leejtette a táskáját. Nem a szerencse napja, az is biztos. Csendben vártuk amíg megérkezik a lift, majd amint kinyílt, Soph megnyomta a 6-os gombot. 

- Meddig maradunk?- nézett rám nagy szemekkel én pedig válasz helyett közelebb léptem és megcsókoltam. Belemosolygott a csókunkba, és szinte azonnal átkarolta a nyakam és közelebb húzott magához. Neki toltam a falnak, kevesebb mozgásteret adva neki. Nevetve eltolt magától, épp annyira, hogy meg tudjon szólalni. 

-Liam, egy liftben vagyunk!- mondta kuncogva, én meg csak hümmögtem. Majd miután megint le akart állítani, inkább vissza tértem az ajkaninak csókolgatásához, így abba hagyta a mocorgást. A liftnek kinyílt az ajtaja, de egyikünket sem zavarta különösebben. Úgy voltam vele, hogy ha az van, inkább liftezek még egy kicsit, minthogy kiszálljak. A szemem sarkából egy árnyékot láttam közeledni, de nem fektettem rá különösebb figyelmet. A hangok alapján valaki belépett a liftbe, mire Soph ismét mozgolódni kezdett. 

- Jesszus, bocsánat nem láttam, hogy van bent valaki!- szólalt meg egy ismerős hang hirtelen, mire mindketten oda néztünk. Chloe volt az, kezében a telefonja, ami azt jelezte eddig annak szentelte a figyelmét, ezért ijedt meg tőlünk. Vörös fejjel vágott egy hátra arcot, de pont rosszkor, mert bele ment a csukódó fém ajtóba. A homloka nagyot koppant, én pedig ijedten kaptam utána, nehogy elessen. Szerencsére megtalálta az egyensúlyát, majd a fejét fogva ismét felénk fordult és elnevette magát. 

- Ezt nem így terveztem!- mondta, mire mi is felnevettünk. Soph a vállamba fúrta az arcát, onnan pislogott a láthatóan zavarba levő lányra, aki ettől még kínosabban érezte magát. Csak azt nem értettem miért, hisz látott már minket együtt. 

- Megvárom kinn Hazzt, ti csak... Öhmm... Nyugodtan... Inkább megyek!- mutogatott össze vissza, miközben hátrált én pedig alig tudtam vissza tartani a nevetésem. 

- Chloe az ajt...- szólalt meg hirtelen Soph, de késő volt, a lány ismét bele sétált a csukódó lift ajtóba. Sziszegve kapott a fejéhez, belőlem meg hangosan kirobbant a nevetés. Sophia szorított egyet a csuklómon, miszerint ne legyek bunkó, de neki is remegett a válla a nevetéstől. 

- Hogy az a...- kezdett el szitkozódni a lány, még mindig kicsit sokkolva az ütközéstől.- Ezen nincs mozgás érzékelő?!- motyogta inkább csak magának, de mi akkor már hangosan nevettünk. 

- Nagyon megütött?!- ért oda Harry, miközben igyekezett nevetés helyett, "gondoskodó" barátnak tűnni. 

- Nem jobban mint az előző!- legyintett Chloe, és ő is elnevette magát. Harry értetlenül nézett ránk, hisz nem látta az elsőt, majd inkább ránk hagyta. Óvatosan kihúzta Chloet az ajtó vonalából, mert valahogy megint sikerült oda állnia.- Mi járatban?- nézett ránk, pár pillanat után. 

- Hívtak, hogy valamit meg kell beszélni egy számmal. Azt mondták nem tart soká...- mondtam, mire bólintott egyet.- Akkor mi megyünk is!- kaptam észbe, miszerint még mindig a liftben vagyunk.- Chloe nagyon figyelj, még egyszer lent is ki fog nyílni az ajtó!- kacsintottam rá, mire egy szemforgatással elnevette magát. Harry felemelte a kezét, mire belecsaptam, de még mielőtt elhúzhattam volna, megéreztem valamit benne. Óvatosan ráfogtam az ujjammal, majd a kis tárgy a zsebembe landolt. Kérdőn néztem Harryre aki csak intett egyet. Sophival kiléptünk a liftből, annak meg azonnal csukódni kezdett az ajtaja. 

- Hogy tudtál kétszer neki menni az ajtónak?!- kérdezte Harry nevetve Chloetól, aki a piros arcát a barátja nyakába fúrta. Hazz a másik kezével a telefonján pötyögött valamit, majd az ajtó bezárult, én meg nem láttam többet. Érdeklődve vettem elő a zsebemből a kis tárgyat. Egy Pendrive volt. A telefon megrezzent a zsebemben mire elengedve Soph kezét, elővettem. 

"Mutasd meg nekik, szólj ha van valami!" -Harrytől jött én pedig magamban bólintva tettem el mindkét tárgyat. Akkor lássuk mi van rajta...

- Viszlát!- köszöntünk el pár óra múlva, majd elhagytuk az épületet. Írtam egy üzenetet Hazznak, hogy majd együtt hallgatjuk meg a Pendrivon levő számot, majd eltettem a telefonom. Soph kezét megfogva, elindultunk a viszonylag zsúfolt járdán. A kocsik mellettünk, LA-hez híven lassan és hangosan haladtak, de ez a járókelőket nem igen foglalkoztatta. Az utca két oldalán drágábbnál drágább boltok nyíltak, a turisták pedig kíváncsian és csodálkozva néztek be egy-egy kirakatba. Gucci, Dolce&Gabbana, Louis Vuitton, Dior és ehhez hasonló üzleteket hagytunk magunk mögött, néha meg-megállva egy próbababánál. Hiába kérdeztem, Soph most nem akart bemenni, így inkább ráhagytam. 

- Inkább együnk valamit, éhen halok!- nevette el magát, mire mosolyogva bólintottam. Pár üzlet után megláttam egy éttermet az utca túloldalán. Ránézésre megmondta az ember, hogy előkelő hely, de mondjuk ezt már a környékből is le lehetett szűrni. Soph derekára csúsztattam a kezem, majd elindultam az étterem felé. Hiába siettünk, így is legalább három autós dudált ránk. Nem értettem miért, egyértelmű volt, hogy nem fogunk megállni az út közepén, csak pár másodperc volt. De persze ha ettől jobban érzik magukat... Vigyorogva megálltam az étterem előtt és rámutattam. Soph nevetve megrázta a fejét. 

-Nem ilyen helyre gondoltam Liam.-mondta- Mennyünk inkább egy KFC-be vagy hasonló. Az is pont jó, te is tudod.-mosolygott rám kedvesen, és amiatt a mosoly miatt döntöttem úgy, miszerint mi itt eszünk. A pénz szerencsére nem akadály, akkor meg miért ne?!

- Azért gondold át!-mondtam, majd elkezdtem az étterem bejárata felé hátrálni. 

- Te meg miért hátrálsz?- nézett rám csodálkozva. 

- Helyet adok, hogy nyugodtan dönthess! Semmi nyomás!-vigyorogtam rá, mire elnevette magát.-Na, döntöttél már?- kérdeztem mosolyogva, már szinte elérve a bejárati ajtót. 

- Nem, de te megtetted helyettem is!- nevetett, majd megfogta a felé tartott kezem. Az ajtóban álló férfi egy mosolyt elfolytva nyitotta ki nekünk az ajtót, miközben üdvözölt. Illedelmesen megköszöntük, majd a barátnőm után én is beléptem az étterembe. 

- Louis sem veszi fel...- forgattam meg a szemem, majd megvártam amíg Soph szintén sikertelenül teszi le a mobilját. Sehol nem találjuk a többieket és természetesen nem veszik fel a mobilt. Miért is tennék?! Hirtelen megrezzent a zsebemben az enyém, én pedig kapkodva húztam elő. Niall tweetelt ki valamit, ha jól láttam ismét valami sporthoz kapcsolódót. Nevetve pötyögtem be a jelkódot; ezzel még egyszer az őrületbe kergeti majd a Directionereket. El tudom képzelni, hogy mennyire örülnek egy tweetnek, hisz valljuk be a hivatalos profilunkat nem használjuk annyit, erre Niall csak a sportról beszél. 

De most nem ez volt a legfontosabb dolgom, hisz Niall használta a telefonját, így azonnal hívtam is a szöszit. Pár csengés után végre beleszólt én pedig vigyorogva tartottam fel a hüvelykujjam Sophnak. Siker.

- Haver hol vagytok?!- kérdeztem meg azonnal, mert félő volt, hogy egy szendvics elveszi az eszét és kinyom még mielőtt válaszolna. 

- Louis, mondtam, hogy nem találják meg!- ordította el magát, mire eltartottam a készüléket a fülemtől. Már fel sem veszem az ilyeneket, a szöszinél általános az adrenalin kitörés. Dulakodás hallatszódott a vonal túloldaláról, majd valószínűleg Louis megkaparintotta a telefont, mert Niall duzzogva közölte, hogy őt hívtam. 

- Keresd a jeleket Wattson, keresd a jeleket!- mondta, miközben biztosra vettem volna, hogy gonoszul vigyorgott. Majd fogta és kinyomott. Egyszerűen kinyomott. Értetlenül pislogtam az iPhonomra, és hiába hívtam újra a szöszit, Lou ismét és ismét kinyomott. Hát akkor nincs más hátra, játszani kell a játékát. Tomlinsont csak így lehet megközelíteni. 

- Ha Louis lennél, hova dugnál el dolgokat?- néztem Sophra, aki értetlenül pislogott rám, de végül nem mondott semmit. 

- Hát... Nem akarok Louis lenni, de biztos hogy a kanalaknál kell kezdeni!- mondta nevetve, mire én néztem rá értetlenül. Válasz helyett csak odasétált a fiókhoz, kotorászott egy kicsit, majd egy győztes mosollyal elő húzott egy kis cetlit.- Mondtam!

Hitetlenkedve elnevettem magam, majd a válla fölött én is ránéztem a lapra. 

"Ha megeszel, garantálom, hogy holnap már nem ébredsz fel. Egy szőke leprikorn tulajdona vagyok, a helyedben nem is próbálkoznék!" 

- A szőke leprikorn egyértelműen Niall!- mondtam egy elfolytott mosollyal. Céltudatosan kinyitottam a jobb alsó fiókot, majd Niall édességei között turkálva igyekeztem valami nyomot találni. Ha viszont nem tudod mit keress, nem is olyan egyszerű. A fiók méllyén észrevettem valamit, majd azonnal ki is húztam. Egy fénykép volt még az első közös éneklésünkről. Torn. Ezt a számot adtuk elő. 

- Hazznak van egy ilyen pólója nem?- nézett fel rám Soph kérdőn, mire vigyorogva bólintottam. Mind a ketten az emelet felé kezdtünk el rohanni, és bármennyire is vicces, kezdtem élvezni a "kincskeresést".

A póló viszonylag hamar meg lett, és a hátán az öntapadó matrica is gyorsan a látókörünkbe került. 

" Sokan azt mondják, elrontom az életüket, pedig én csak a valóságot mutatom. De szerencsére Zayn tudja mi a jó és gyakran látogat..." Csak pislogtunk mind a ketten. Louis itt úgy döntött, valami mélyebb értelmet is keres a dolgoknak, bár bevallom az egyszerűbb feladványok jobbat tetszettek. 

- Na jó, nézzük csak...-kezdte a barátnőm- Zayn mit csinál gyakran?

- Cigizik...De az nem jó. Nem mutatja a valóságot... Habár, ha nagyon bele akarunk menni...- filóztam, de Soph leintett, miszerint nem az lesz. 

- Elrontom az életüket, pedig csak a valóságot mutatom... Nem tudom!-nevetett Soph.- Tedd ki Tweeterre, hátha valamelyik Directioner okosabb mint mi!- mondta, én pedig azonnal elő is vettem a telefonom. Felhúztam a jobb sarkát, ezzel megjelenítve a kamerám, majd elvettem a lapot Sophtól. Épp fotóztam volna, amikor feltűnt, hogy az elől-kamera van üzemben. 

- Ezaz! Tükör!-kiálltott fel Soph, talán kicsit túl lelkesen is, majd kinevette saját magát.-A tükör az!- ismételte meg mégegyszer, immár normál hangerőn. A kérdő tekintetem miatt pedig még el is magyarázta.- Sok ember kövérebbnek vagy csúnyábbnak látja magát a tükörben, mint amilyen valójában. Nekik rontja el az életüket, pedig tényleg csak a valóságot mutatja. Ráadásul Zayn egyfolytában a haját igazítja, úgyhogy még stimmel is!- mosolyodott el a végére. Mind a ketten a fürdőbe vonultunk, ahol a tükrön egy sárga dolog lógott. Közelebbről megnézve, egy karúszó volt. 

- A medence!- mondtuk egyszerre, majd nevetve elhagytuk a helységet. Louis tényleg idióta. Szegény biztos nagyon unatkozhatott egész nap, ha ezt mind kitervelte... Bár ahogy ismerem, valószínűleg spontán jött az ihlet...

- Soph vedd el a telefonját!- ordította Niall, amint a látókörükbe értünk. Nem értettük miért, de ismerve Niallt, Soph gondolkodás nélkül húzta ki a kezemből. Pár másodperc múlva, hátulról két kar karolta át a derekam, és lendületből belelökött a medencébe. Éreztem ahogy egy test rögtön az enyém után csapódik a vízbe, ezzel maga alá gyűrve engem. Levegőért kapkodva emeltem ki a fejem a vízből, majd röhögve nyomtam le Louist újra. Természetesen ő lökött a vízbe, ki más lett volna?! Köhögve jött fel a víz alól, majd ugrott rám miközben azt ordibálta, hogy ő a világ ura. 

Pár perce birkózhattunk a vízben, és épp én voltam felül, amikor megéreztem még egy testet rám ugrani. Louis a jobb karomon, míg az újonnan érkezett Niall a balomon csüngött. Nem láttam az arcukat, de biztos voltam benne, hogy épp gonoszan összevigyorognak, a következő pillanatban pedig már a víz alá rántottak le. Niall azonnal rámászott a hátamra, míg Louis ismét valami idióta mondókát ismételgetett, ami biztosította, hogy az egész medence minket figyeljen. Röhögve dobtam le a szöszit a hátamról, aki visítva esett be a vízbe, majd ráugrottam a még mindig megállás nélkül kántáló Louisra. 

- Jövök már Leyum!- ordította Harry a partról, majd ott hagyva Chloet, lekapta a felsőjét és mint egy őrült kezdett el rohanni felénk. Pár lépésre volt már csak a medence szélétől, amikor hirtelen ott termett mellette Zayn, és kitette a lábát. Hazz természetesen nem látta, így megbotlott benne, majd elvesztette az egyensúlyát. Még pont volt annyi ideje, hogy megragadja Zayn karját, aki erre természetesen nem volt felkészülve, így ketten estek be a vízbe. Harry egy óriási hasast dobott, míg Zaynnek a hátán csattant a víz. Óriási hullámokat keltettek, és szinte mindenki egy emberként szisszent fel. Nem épp kellemes pózban értek a vízbe... Nem kellett sokat várni, pár másodperc múlva már mind a ketten levegőért kapkodva fájlalták a testüket. Nekünk meg nem kellett sok, kitört belőlünk a röhögés. Sőt Niall, még véletlenül a vizet is felszívta, emiatt pedig hangos köhögésbe kezdett. Persze mi Louival csak még jobban nevettünk. 

- Haver ezt miért kellett?!- nyögte fájdalmasan a szavakat Zayn, miközben a hátát dörzsölte. 

- Mi?! Miért kellett kigáncsolj?!- szólt vissza Harry, de ő sem figyelt nagyon Zaynre, helyette a felsőtestét locsolta hideg vízzel. Meg kell hagyni, mind a ketten elég pirosak voltak. 

- Chloe!- másztam oda a medence szélére, a lány pedig mosolyogva felém kapta a fejét. Épp a lányokkal beszélgetett, miközben koktélt szürcsölgettek. Legalább egy órája, hogy megérkeztünk mi is, és azóta háborúzunk a vízben. Elméletileg Zaynel vagyok egy csapatban, de őszintén már nem tudom. Úgy kezdődött, hogy Louis hadat üzent nekem. Mármint szó szerint... Kaptam tőle egy SMSt, amiben az állt, hogy had. Aztán közölte, hogy Niall vele van. Akkor még volt Zayn és Harry, akik kijelentették, hogy ők nem lesznek együtt. Még nem heverték ki a romantikus esésüket. Ezért Louis lecsapott "Hazza babára", így Zayn és én igyekeztünk leverni az őrülteket. Ebből természetesen az lett, hogy Zayn és Hazz egymás ellen voltak, elmondásuk szerint épp azért harcoltak, hogy ki hibája volt az esés. Így nekem maradt Louis és Niall. De ők nemrég össze kaptak azon, hogy mi legyen a csapat nevük. Háromnegyed órán keresztül "Potatos" néven harcoltak, aztán Louis kijelentette, hogy a "Carrots" sokkal jobb lenne. Így ők most egymást ölik, én meg pihenhetek kicsit. 

- Segíts!- nyújtottam felé a kezem, mire letette a kezéből a poharat, majd kivette az öléből a törölközőt és felállt. Hamar előttem termett, majd nyújtotta a kezét amit el is fogadtam. Becsületemre szóljon, hogy nem azért hívtam őt, hogy aztán berántsam a vízbe, de a szituáció szinte csak úgy könyörgött, hogy tegyem meg. Így hát nem volt más választásom, rántottam egyet a vékony lányon, aki egy sikítás után már mellettem is volt a vízben. Összehúzott szemöldökkel nézett rám, miután feljött a felszínre, de nem bírta tovább. Elnevette magát, de csak hogy megmutassa nem tetszett neki a megoldások, elkezdett fröcskölni. Gondolkodás nélkül nyomtam le a víz alá, majd pár pillanat múlva, engedtem hogy feljöjjön. 

- Megnyugodtál már?!- kérdeztem tőle nevet, mire rám ugrott. Nem merültem el túlzottan, nem volt elég nehéz ahhoz, de neki ennyi is elég volt. 

- Liam ne terrorizáld a csajom!- jelent meg mellettünk Harry is, majd ő is rám ugrott. Na a göndör már elég súlyos volt, azonnal elmerültem és vártam, hogy végre fel engedjen. 

- Nem jöttök?- néztem a lányokra, akik azonnal fel is álltak, majd egymás után beugrottak. 

- Mel!- kiáltott fel Chloe, megnyújtva az e betűt. Mind a jakuzziban ültünk, miután meguntuk a medencében a hülyülést.- Hol voltál eddig?- nevetett fel megint, majd kipattant Harry karja alól. Miközben mászott ki a vízből, jobb kézzel elfordította Hazz arcát, gondolom hogy ne lássa amíg mászik. Nem kicsit nevettük ki a göndört, ő pedig durcásan nézett az immár halló távolságon kívül levő barátnője után. 

- Haver jó segge van a csajodnak!- mondta Niall és röhögve lepacsizott Louval. Én is elnevettem magam. Jól tudtam, hogy Niall ezzel csak húzni akarja Hazzt, hisz mégis; mi láttuk kimászni. Harry szúrósan nézett rá, Zayn pedig szintén mérgesen arcon fröcskölte a szöszit. Én ezen persze csak jobban nevettem. Aztán a tekintetem a két távol levő lányra vezettem. Épp nevettek valamin, majd Melissa megfogta a ruhájának az alját, majd egy gyors mozdulattal lehúzta magáról. 

- Aztak*rva!- szólalt meg Niall amint meglátta ő is. Na erre tényleg mindenkiből kitört a röhögés, a szöszi meg csak nagy szemekkel bámulta a lányt. Mintha nem látott volna még senkit bikiniben. 

- Haver, mondanám hogy jó teste van a csajodnak, de sajnos nem a csajod!- vonta meg Harry a vállát, amolyan "ilyen az élet" stílusban, Niall meg megforgatta a szemét. Na ezen ismét mindenki elnevette magát. Erre értek ide Chloe-ék, és természetesen nem értettek semmit. Elindultak be a medencébe, Mel elől, pontosan Niallel szemben. A szöszinek piros lett az arca és inkább gyorsan lebukott a víz alá. Mondanom sem kell, már szinte sírtunk a nevetéstől, a két lány pedig csak pislogott ránk. Bár ha jobban megnéztem, Chloe mintha kezdett volna sejteni valamit. 

- Mel, gyere ülj ide!- csúszott arrébb Lou, így helyet hagyva maga és Niall között. A szöszi pont akkor jött föl a víz alól, amikor Mel leült mellé. Mi csak röhögve néztük, ahogy másodszor sikeresen feláll, és elindul kifelé. 

- Ne tartson soká Niall!- röhögte Harry, mire Niall megjutalmazta a középső ujjával, és elhagyta a medencét. 

Épp a bárban ültünk körbe egy nagy asztalt, miközben beszélgettünk. Épp Louis mesélte a napját, ami megjegyezném abból állt, hogy otthon fetrengett a kanapén; miközben én gondolkodtam. Louis mellett ott volt Eleanor, aki a fejét fogva nevetett a barátja hülyeségein. Mellettük ült Zayn, Perrievel az oldalán és ha jól megnéztem, ők inkább egymásra figyeltek mintsem a móka mesterre. Zayn mellett jobb oldalt pedig Harry ült, aki átkarolta Chloet és onnan figyeltek mind a ketten. A lány néha felnevetett, Harry pedig mosolyogva kapta felé a fejét, minden egyes alkalommal. Csak úgy sugárzott a boldogságtól, akárhányszor Chloe a vállára hajtotta a fejét. Chloe mellett Mel foglalt helyett, az oldalán természetesen Niallel, aki le sem tagadhatná hogy tetszik neki a lány. Szinte csak őt nézte, és vigyorgott mint egy vadalma. Őszintén, nagyon jó volt látni, hogy van mellettük is egy-egy lány. Mindig segítettek nekünk, akárhányszor össze kaptunk a barátnőinkel, és most végre nekik is sikerült. Vagyis majdnem, hisz Niallék még nem járnak. Persze ha a fiún múlik, akkor nem sokáig kell várni. 

Chloe fél szemmel a legjobb barátnőjére sandított, majd megfogta Hazz kezét és felhúzta. 

- Mi elmegyünk sétálni!- mondta vigyorogva, majd Hazzt maga előtt tolva elindultak. Megpaskolta Niall hátát, ezzel mindenkinek a tudtára adva miben sántikál. 

- Jó ötlet, nézzünk mi is pár csillagot!- kapcsolt Perrie először, majd megfogva Zayn kezét ők is eltűntek. Láttam ahogy El és Soph egymásra kacsintanak, majd kitolják a széküket. Lou és én is azonnal vettük a lapot, majd szintén valami indokkal elköszöntünk. Soph azt mondta, nekünk van egy foglalásunk a tó közepén levő étterembe, míg Louiséknak valami dolguk akadt a városban. Együtt hagytuk ott a szöszit és a fejét fogva nevető lányt, majd az étterem bejáratánál mi is elköszöntünk egymástól. 

- Szerintem még ma összejönnek!- karoltam át Sophit vigyorogva, majd a kivilágított hídon elindultunk az étterem felé...