45. Your voice

Sziasztok,
Ééééés meghoztuk a részt vasárnap!! Tapsot nekünk :D
A szavazatokat köszönjük szépen, csodálatosak vagytok! (Még nincs vége a szavazásnak, szóval, aki nem szavazott, mindent bele ;))

Reméljük tetszeni fog!:) xx

Chloe Rivers:

- Harry, ha bámulsz nem tudok aludni!- mondtam rekedtesen, még nagyon reggel volt. Belefúrtam az arcom a mellkasába, ezzel megpróbálva kikerülni a tekintetét. Elnevette magát, majd közelebb húzott magához, feltéve ha ez még lehetséges volt. Teljesen össze voltunk gabalyodva, ráadásul félig még rajta is feküdtem, de semmi pénzért nem keltem volna fel. Olyan nyugodt volt minden, kiélveztem a csendet. Mondjuk az alattam fekvő fiú, vagy ahogy ő kérte, hogy szólítsam, férfi, sem nagyon akart megmozdulni. Lassan megemeltem a fejem, majd az államra támaszkodva felnéztem rá. A szemei az álmosságtól még össze voltak szűkülve, de a zöld színük még így is ragyogott. Vajon én mennyire nézhetek ki retardáltan? Mintha olvasott volna a gondolataimban, közelebb hajolt és adott egy puszit a számra. 

- Gyönyörű vagy, mint mindig!- igyekeztem nem elpirulni de az arcán az egyre szélesebb mosolyából következtetve nem sikerült. Miközben elhúzódott, a haja megcsikizte az orromat, és éreztem, hogy ebből tüsszentés lesz. Még idejében elfordultam és igyekeztem halkan csinálni, mint mondtam élveztem a csendet. 

- Fázol?- kérdezte, de az aggódó hangnemét megcáfolták a szemei, amiben a gonoszság csillant meg.  Leginkább Louiséba láttam ilyet, úgyhogy zavartan húztam össze a szemöldököm.- Meg ne fázz nekem!- mondta, majd az orromig húzta a takarót. Mosolyogva megforgattam a szemem. 

- Harry húzd le, meleg van!- motyogtam, de én lusta voltam megmozdítani a kezeim. 

- Dehogy, még a végén beteg leszel!- mondta nevetve, és elkezdte betűrni a takarót a hátam alá. Nevetve figyeltem ahogy igyekszik minél jobban beszorítani a paplan és saját maga közé. Ezt ő természetesen félmeztelenül tette, ami szintén azt bizonyította, hogy meleg van "kinn". De kezdtem egyre kevesebbet érzékelni a külvilági időjárásból. Még nyomott egyet a paplan csücskén, majd végre visszafeküdt alám, így újra elhelyezkedhettem. Igazából nem volt annyira rossz. Szó szerint csak Harryt éreztem magam mellett, semmi mást és ez valamiért megnyugtatott. Csendben voltunk, még mind ketten ébredeztünk. Lassan kiszabadítottam az egyik kezem a takaró fogságából, és feljebb csúsztam. A mutató ujjammal elkezdtem végig rajzolgatni a tetoválásai körvonalát. Az elején összerezzent a hirtelen érintésemtől, de aztán ugyan úgy lustálkodott tovább. Érdeklődve figyeltem minden fekete formát ami a felsőtestét borította. Mindegyik gyönyörűen ki volt dolgozva, minden vonal pontos volt, minden ív tökéletesen görbült. Teljesen elvesztem az ábrák tanulmányozásában, csak arra rezzentem össze, hogy a szoba ajtaja erőteljesen kicsapódik. Egy rohanó Louis csapódott be rajta, miközben ordibált. 

- Kelés van galambocskáim!- meztelen lábak, gyors csattogása hallatszódott a folyosóról, majd szinte azonnal Niall is megjelent. Ránk nézett, majd elkerekedett a szeme és lendületből a még mindig futó Louis hátára ugrott. 

- Louis, nem jöhetsz be, mi van ha este Azt csinálták?!- ordította közben. Azonnal eltakarta Lou szemét, de ez nem bizonyult jó ötletnek. A még mindig haladó Louis elvesztette az egyensúlyát és mind a ketten az ágyunkon, pontosabban rajtunk landoltak. A fejeik szinte egy vonalban voltak a mieinkkel. A kezem lezsibbadt mert oda szorították Harry mellkasához, és nem volt jó érzés így ébredni. Kicsit mérges is lettem, de aztán felnéztek, óriási, meglepődött szemekkel és azonnal elpárolgott minden idegességem. A nevetésem elfojtva húztam ki alóluk a karom, majd másztam ki a takaró alól. Azonnal rám néztek, így végre megláthatták Harry pólóját, ami pizsamaként funkcionált. De a lényeg, hogy VOLT rajtam ruha!

- Őszintén?!- kezdtem tettetett komolysággal.- Ha Azt csináltuk volna... Akkor is ezt csinálnátok?- mutattam végig rajtuk, ahogy még mindig a barátomon terpeszkednek. Ők is körülnéztek és szinte egyszerre tört ki belőlük a nevetés. Harry csak mosolyogva megforgatta a szemét és kimászott alóluk. Még mielőtt én is elnevettem volna magam, elmentem a fürdőbe. Nem láthatták meg, hogy igazából jól szórakoztam, nem szeretném ha hozzászoknának ehhez az ébresztéshez...

- Na, mit csinálunk ma?- léptem be a konyhába, amint készen voltam a reggeli teendőimmel. 

- Nekünk programunk van!- lépett be Harry is, és nyomott egy puszit az arcomra. 

- Honnan tudod, hogy szívesen megyek veled bárhova is?!- néztem rá vigyorogva. Nehogy már ne szóljon ha randira visz. 

- Hohó, Hazza az asszony zabos, a helyedben vigyáznék!- visított fel Louis a nevetéstől, de egy gyilkos pillantással elhallgattattam. 

- Jó akkor, Chloe lenne kedved velem tölteni az egész napot?!- kérdezte nevetve, én pedig egy elégedett mosollyal bólintottam. Így mindjárt jobb. 

Harry hiába bizonygatta, hogy az ő ruhájában is tökéletesen mehetek, mikor megkérdeztem, hogy kimegyünk e a szálloda területéről és igent felelt, nem érdekelt mit mond. Még gyorsan megigazítottam a nyakláncomat majd felkapva a már bepakolt táskám, lementem a lépcsőn. Egy lenge fekete pólót, egy vékony farmer inget és egy fehér csipkés gatyát viseltem, és biztos voltam benne, hogy legalább a ruháim miatt nem lesz katasztrófa cikk. El sem merem képzelni mi lett volna, ha a barátom pólójában megyek nyilvánosság elé.

- Belehaltál a várakozásba?!- léptem ki a kapun, mire Harry nevetve eltette a mobilját és a vállamon átdobva a kezét, közelebb húzott magához. 

- Igen, már épp halálra untam magam!- kacsintott játékosan én pedig visszakézből mellkason vágtam. Erre csak még jobban nevetni kezdett, mire nekem is mosoly került az arcomra. 

- Na és akkor hova is megyünk?- kérdeztem pár perc csend után,talán aznap már huszadjára. Hitetlenkedve elnevette magát és a derekamra tette a kezét. Éreztem ahogy megfeszül az egész karja ezért körül néztem. Nem feltűnően, de egy kirakati ablakban megláttam visszatükröződni egy vaku villanást. Hitetlenkedve néztem fel az ideges göndörre, nagyon hozzá lehetnek szokva, ha már ezt is kiszúrta. Alig lehetett észre venni a gépet, és szerintem én simán álldogáltam volna itt egy évig is, anélkül, hogy feltűnt volna bármi is. Mosolyogva fejtettem le a görcsösen belém kapaszkodó ujjait a derekamról, majd összefűztem az enyémekkel. Nem kell ideges legyen miattuk, hozzá vagyok szokva, és azzal hogy feszült, nem tűnnek el. Maximum a képek alapján az kerül az újságokba, hogy "Harry Styles ideges a barátnője közelében. Valyon álbarátnő van a láthatáron?!". Mivel jóval magasabb mint én, csak a vállára tudtam egy puszit adni, de vette a jelzést mert mostmár egy nyugodtabb mosollyal jutalmazott meg. 

- Megjöttünk!- mondta Hazz, és a kezemnél fogva vissza húzott, mert én természetesen tovább sétáltam volna ha nem szól. Mosolyogva felnéztem a "titkos" épületre és elröhögtem magam. Sony Studio. Ez állt nagy betűkkel az ajtó felett. Harry egy mosolyt elfojtva nyitotta ki az ajtót majd tuszkolt be maga előtt. Hiába szólongattam, nem reagált csak vigyorogva, céltudatosan haladt a lift felé. 

- Harold, komolyan stúdiózni hoztál?!- már szinte rajta csüngtem, miközben röhögve böködtem a felső testét, annak érdekében, hogy végre rám figyeljen. Ennek meglett a következménye is, bizonyítván, hogy majdnem meghúztak tesiből, a lábaim összeakadtak, és ha Harrynek nincsenek jobb koordinációs képességei és nem ragadja meg a kezem, a földön végzem. 

- Ne bénázz már Rivers!- állított röhögve a lábamra, majd ugyan úgy haladt tovább. Csak pislogtam rá. 

- Ne bénázzak?!-kiáltottam utána, igyekezve megütni a düh hangszínét, mire megrázkódtak a vállai a nevetéstől.- Na ide hallgass Styles!- kiáltottam és lendületből ráugrottam a hátára. Valószínűleg számított az érkezésemre, mert azonnal elkapta a lábam, ezzel elérve, hogy ne csússzak le.- Nem beszélhetsz így velem! Tudom hol laksz és levadászlak miközben alszol!- mondtam ijesztően mély hangon, de a végére én sem bírtam tovább és elnevettem magam. 

- Nem tennéd, mert szeretsz!- fordította oldalra a fejét, és így láthattam ahogy meglibegteti a szempilláit. Nevetve vágtam tarkón, de azonnal meg is bántam, mert elkezdtem csúszni. Persze ő még nevetés közben is tudott figyelni mindkettőnk testi épségére, így nem estem le. Lehet tanulnom kéne tőle. 

- Na jó Hazz, letehetsz.- kezdtem el bökdösni a hátát egy idő után, de a szavaim süket fülekre találtak. Beletörődve a sorsomba, nekidőltem a széles hátának és onnan nézelődtem. Igazából annyira nem is volt rossz dolgom. 

- Hello Deb!- engedte el Harry egy másodpercre az egyik lábam, amíg intett a recepciós pult mögött ülő hölgynek. 

- Jó napot!- emeltem meg én is a fejem és szégyenlősen rámosolyogtam. A hölgy nevetve üdvözölt mindkettőnk, majd újra a papírjainak szentelte a figyelmét. Idő közben a lift is megérkezett, és amint beléptünk Harry végre leeresztett a saját lábamra. 

Megnyomta a 6-os gombot, majd vártuk, hogy az ajtó bezáruljon. Már majdnem összeért az ajtó két szárnya, mikor egy kéz csapódott közéjük. Ijedten húzódtam hátrébb, míg egy fickó nyomult be mellénk a liftbe. Feltűnően magas, fiatal, fekete srác volt.

-Elnézést, ugye nem baj...?-intett az ajtó felé -Én nem akartam... zavarni

-Nyugi, haver -intett Harry.

-Jaj de laza vagy, haver-suttogtam kuncogva, mire az oldalamba bökött.

-Csak nem Styles?-mosolyodott el, ezzel kivillantva a tökéletesen fehér fogsorát.

-De -Hazz a tarkóját vakarta.

-Jake vagyok, gyakornok -nyújtotta a kezét, amit a barátom rögtön elfogadott.

-Örülök -mosolygott kedvesen.

-Egyébként -szóltam közbe -te is a hatodikra jössz?

-Óh Jézus, milyen szerencse pont oda... Nem is néztem, csak örültem, hogy elértem a liftet. Nem akartam késni, tudjátok ez az első napom -mosolygott idegesen.

Csak bólintottunk.

-Esetleg megtudhatom a hölgy nevét? Nagyon ismerős...-nagyon kedves volt a hangja. Volt egy olyan érzésem, hogy tudta, ki vagyok, csak tőlem akarta hallani.

-Chloe Rivers -ráztam meg a kezét én is. Éppen, hogy elengedtem a kezét, a lift csengetett, hogy megérkeztünk.

-Nos, Jake, nagyon örültünk -intett Harry, a másik kezét a derekamra téve.

-Részemről a szerencse, Styles-nevetett -Ms. Rivers -intett felém játékosan.

-Aztán ügyesen! El ne szúrd az első napod!-mosolyogtam.

Még egyszer visszafordult, és válaszul meglóbálta a karját, majd sietve eltűnt a folyosó végén.

Kuncogni kezdtem.

-Mi az?-nézett rám Harry miközben elindultunk a másik irányba.

-Semmi. Vicces srác...-mondtam elgondolkodva.

-Jó, hogy kezet nem csókolt -röhögött, a vállamat átkarolva.

Megálltunk egy ajtó előtt.

-Ide jöttünk?-néztem fel Harryre kíváncsian.

-Aha...meglátod, tetszeni fog-mosolyodott el. 

Bizakodva fogtam a kezét amíg ő előszedett valami kulcsot, majd megforgatta a zárban.

Az ajtó halkan nyílt ki. Egészen sötét volt, szinte semmit nem láttam.

-Egy pillanat -mondta a fiú, mintha csak a gondolataimban olvasott volna. Az ablakhoz lépett és elhúzta a rolót. Így sem lett fényár, de kellemes félhomály keletkezett, amiben szemügyre vehettem mindent. Kis helyiség volt, egy kanapéval, pár székkel, egy kis hűtővel, kávégéppel,  a stúdiófülkétől elválasztó üvegfallal, ajtóval, és természetesen a DJ pulttal.

A fiú kezét éreztem a derekamon, ahogy húzni kezdett. Leült a kanapéra, engem pedig az ölébe vont.

-Öhm... Harry-kezdtem -nyom a telód.

-Azt hiszem, az nem a telóm -vakarta meg a tarkóját, mire nekem kikerekedett a szemem, és az arcom elöntötte a pír.

-Csak viccelek -robbant ki belőle a nevetés, mire az én arcom még pirosabb színekben kezdett pompázni. A zsebébe nyúlt és kihúzta az ominózus készüléket, majd a kis hűtő tetejére tette.

Az arcom a kezembe temettem.

-Bocsi-ölelt magához nevetve.

Nem válaszoltam semmit.

-Tudom, gonosz vicc volt, ne haragudj -puszilt bele a nyakamba, mire én a mellkasára csaptam. Haragudni akartam rá, de a meglepődött fején muszáj volt elnevetnem magamat.

-Köcsög vagy, Harold -csóváltam a fejem nevetve.

-Uhm igen? És mondd, kislány, miért állsz szóba ilyen köcsögökkel,mint én?-kérdezte sunyin vigyorogva, majd csikizni kezdett.

Nevetve harcoltam Harry csikiző ujjai ellen, közben az ölében ficánkoltam, mint a partra vetett hal.

-Ha-Ha-Harry-y-y-próbáltam szóhoz jutni, de nem tudtam a nevetéstől.

Végül kicsúsztam a göndör karjai közül, és a fülke ajtajához szaladtam. Az üvegfalon keresztül láttam, hogy Harry nevetve a pulthoz sétál, és a mikrofonhoz hajol.

-Na, most pont ott vagy, ahová igazából hoztalak-hallottam a benti hangszórókból.

-Mégis miért hoznál engem ide?-néztem rá meglepetten, mire ő intett a mikrofon felé, hogy abba beszéljek. 

Csak megcsóváltam a fejem a saját bénaságomon, majd a mikrofonhoz léptem. Közelebb húztam a benti gitáros széket, és leültem.

-Miért akartál engem idehozni?-ismételtem meg a kérdést, és ezúttal Harry meg is hallotta.

-Hát... akkor azt hiszem itt az ideje, hogy elmeséljem -húzott ő is egy széket maga alá, hogy leüljön.

Összehúztam a szemem. Hogy mi? Kezdtem kényelmetlenül érezni magam.

-Szóval -vett egy nagy levegőt, amit a mikrofon miatt eléggé erősen hallani lehetett -két éve, mikor nálunk voltál, kicsit kidőltem a bulin. Elegem lett a zsúfolt szobából, és kimentem levegőzni. Leültem a teraszon, és fogtam a piától sajgó fejem, mikor zajt  hallottam a fejem fölül. Kinyílt egy ablak. Felpillantottam, és egy lány körvonalát láttam. Felálltam, és távolabb mentem a ház oldalától, hogy jobban belássak az ablakon. Ott álltál a tükör előtt, a hajadat fésülted, és közben énekeltél-Harry eddig a DJ pultra szegezte a tekintetét, de most felpillantott. Éreztem, hogy megint elvörösödök. Tényleg így volt, emlékszem. Persze, azt nem tudtam, hogy bárki is hallja. A fiú folytatta. -Hangos volt a zene, de mégis kihallottam a te hangod. Olyan gyönyörű volt, hogy másnap reggel azt hittem, csak álmodtam az egészet. Ezért dermedtem le annyira, mikor megláttalak. Akkor...reggel...

Azt hiszem, befejezte, mert elhallgatott, és egy félmosollyal az arcán a szemembe nézett. Nem tudtam, erre mit mondjak. A szemembe könnyek gyűltek. Igyekeztem elrejteni, de Harry mégis észrevette.

-Valami rosszat mondtam?-nézett aggódva.

-Nem, dehogy!-cáfoltam meg azonnal.

-Akkor miért sírsz?-állt fel. 

-Nem tudom -mosolyodtam el zavaromban, miközben a könnyeimet törölgettem -Talán az emlékek-legyintettem.

Harry eltűnt az üvegfal mögül, és nyílt a fülke ajtaja. Szó nélkül hozzám lépett, és megölelt. Szorosan hozzábújtam, miközben a könnyeim egyre csak potyogtak. Magam sem tudom miért.

-Minden rendben!-adott egy puszit a homlokomra, majd eltolt magától, és az ujjaival óvatosan megtörölte az arcom. 

Mosolyogva bólintottam. Hiszen igaza volt. Tényleg minden rendben volt.

-Na akkor, azt szeretném, ha énekelnél nekem egy picit-nézett rám kiskutya szemekkel.

-Rendben -mondtam, majd a mikrofonhoz léptem. -Nyomassuk!