24. Fake Proof

Chloe Rivers

Parfüm illat, és meleg pára lepte be a szobám. Fehérneműben álltam az ágyam előtt, míg a vizes hajamat egy törölközőbe csavartam bele. Halkan benyomtam a rádiót, túl nagy volt a csend. Végig simítottam a ruhám anyagán, ami még az ágyon feküdt, készen arra hogy belebújjak. Én viszont nem akartam menni. Bármennyire is hívogatott az ágyam és a laptopom, nem tehettem meg Mikával. Ismét bementem a fürdőbe, és elővettem minden szükséges dolgot, amit a hajam elkészítéséhez használni fogok. Hamar megszárítottam, majd hajsütő vassal hullámokat varázsoltam a hajam végére. Jó sok lakkot fújtam rá, nem szerettem volna, ha szétjön az este folyamán. A sminket nem vittem túlzásba, mégis látszott hogy van rajtam, több mint amennyi általában. Amikor készen voltam, kimentem a ruhámhoz. Óvatosan felemeltem, majd belebújtam. Nagy nehezen a cipzárt is Felügyeskedtem a hátamon és már csak a kiegésztítők voltak hátra. A végkifejlet jobb lett mint gondoltam. 

A tükör előtt forgolódva néztem magam. A ruha még most is annyira tetszett mint a boltban, mondjuk ott hozzá jött még a lányok elismerése is. Viszont nem éreztem magam jól benne. Féltem a reakcióktól, és féltem az újságcikkektől. Most nem is tűnt olyan jó ötletnek. Belenéztem a tükörképem szemébe, és legszívesebben felpofoztam volna magam.

- Chloe Rivers!- nem érdekelt hogy meghallhat valaki, ezt le kellett rendezzem magamban. - Egyszer és mindenkorra fejezd be az önsajnálatot! Mikának leszel a barátnője! Könyörgöm, erről álmodoztál már mióta, és lehet ha tényleg megkérdezné, nemet mondanál, de tartozol neki ennyivel! Sokszor segített átvészelni egy-egy szörnyű napot a zenéjével, ez a legkevesebb! Szóval szedd össze magad, emeld fel a táskád, libegj be a vacsorára és hagyd hogy gyönyörködjenek benned! Ez most nem rólad szól, viselkedj!- a végére nem bírtam tovább, elnevettem magam. Talán ez az őrültség az első jele. Mosolyogva fogtam meg a retikülöm, még fújtam magamra egy utolsó parfüm adagot és kiléptem a szobámból. 

- Édesem, nagyon gyönyörű vagy!- kapta a szája elé Olga a kezét, én pedig halványan elmosolyodtam. Mind a hárman ott ültek a nappaliban, és látszólag engem vártak. Olgának könnyek gyűltek a szemébe, de mindig ezt csinálja. Elő vette a fényképezőgépet, és beállított egy számára tökéletes helyre. Próbáltam nem idióta fejet vágni, de a tesóim hangos nevetéséből ítélve nem hiszem hogy sikerült volna. Erre már egy igazi mosoly vette át a megérdemelt helyét az arcomon, és Olga elégedetten nyomta le a gombot. - Chloe,- Olga méllyen a szemembe nézett- hidd el hogy jó amit csinálsz! Többet segítesz, mint ártasz vele és az a lényeg!- tudta az egész sztorit, elmondtam neki.

- Ártanom nem szabadna...- motyogtam, de úgy tűnt meg sem hallotta amit mondok.

- El lesznek tőled ájulva... mindenki! Édesanyád büszke lenne rád!- mondta, és a szobában megfagyott a levegő. Ezt nem szokta gyakran mondani. Jobban megnyugtatott vele mint gondoltam, és a szívembe melegség költözött. Már nem kezdtem el sírni ha valaki utalt anyára, már nem szűkült össze a tüdőm. Az üresség még mindig ott tátongott, és azt soha semmi nem fogja kitölteni, de már nem égetett. Hiányzik, elmondhtatatlanul hiányzik, de mára már rájöttem hogy nem tudom vissza hozni. A neve hallatán már nem a kórházban töltött idők jutnak az eszembe, hanem a szép emlékek.

Amikor az iskolában az apja-lánya tánc volt, és ő szakállat ragasztott magának hogy ne érezzem magam rosszul. Minden évben beöltözött Mikulásnak, hogy megőrizze a varázst és minden este mesélt amíg kicsik voltunk. Egyedül nevelt, de sosem éreztük rajta hogy elege van belőlünk, kivéve persze ha bosszantottuk. Úgy csinálta a dolgokat, hogy ne érezzük apa hiányát és ezért mindig felnéztem rá. Mára már ezek az emlékek a dominánsabbak, a többi kezd elhalványulni. Persze még mindig hiányzik a hangja, az ölelése miközben azt mondja, hogy minden rendben lesz, de mára felfogtam hogy az élet megy tovább.

Halványan rámosolyogtam Olgára, majd megint megnéztem magamat a tükörben. Most szebbnek tűnt a tükörképem, élettel telibb volt az egész testem.

- Chloe, tényleg nagyon szép vagy!- mondta a húgom, még folytatni akarta volna, de Alex hátulról ráugrott és ordítva kezdtek el harcolni. Elnevettem magam rajtuk, majd felvettem egy vékony kabátot. Éreztem ahogy a táskámban megrezzen a mobilom, így hamar elköszöntem és miközben kerestem a zenélő szerkezetet, kiléptem a házból. Beni neve villogott a képernyőn. Mosolyogva vettem fel.

- Mizu királylány?- hallottam vigyorgó hangját, és csak most jöttem rá mennyire hiányzik.

- Épp most indulok a vacsira...- sóhajtottam, majd miután az üzenetet jelző hang beleordított a fülembe, megkértem hogy tartsa egy kicsit. Mika írt, miszerint küldött értem egy limuzint, ugyanis ő nem tud velem jönni, majd ott találkozunk. Morogva olvastam el majd emeltem vissza a fejemhez a mobilt.

- Na, mit írt?- a kíváncsiság tisztán kivehető volt a hangjában.

- Nem velem jön, mert dolga van!- torzítottam el a végére a hangom. - Ez azért alap lenne nem?! Mármint én segítek neki, és így most azon fognak csámcsogni hogy miért nem voltam képes vele menni. Mert nem ő lesz a hibás...- idő közben megérkezett a limó, és meg sem várva hogy kinyissák nekem az ajtót, beültem hátra.

- Ezen ne kapd fel a vizet, nem téged minősít. Chloe, nyugi nem lesz semmi baj!- nevette el magát, én pedig megütöttem volna, ahogy régen is mindig, csak nem volt mellettem.

- Jó, beszéljünk másról!- sóhajtottam- Veled mi van? Hol is vagy éppen?- nevettem el magam most én és lelki szemeim előtt láttam ahogy megforgatja a szemét.

- Haha!- mondta gúnyosan én pedig jobban nevettem.- Egyébként Atlantában, éppen egy megbeszélésre megyek.- mondta- el mondanám miről lesz szó, de félő hogy nem fognád fel.- kezdett el megint húzni. Jól esett hogy az elmúlt évek történtei után is ugyan úgy piszkáljuk egymást mint azelőtt...

- És Jess hogy van?- kérdeztem meg pár perc fecsegés után.

- Ő is jól van, pár percel az előtt tettem ki egy bevásárló központban mielőtt hívtalak. Nagy valószínűséggel ki fog nyírni ha megtudja nélküle hívtalak fel.- nevette el a végét, és én is elmosolyodtam. Jesy Beni barátnője. Kicsit több mint egy éve vannak együtt és a lány valami eszméletlen. Nem találkoztam vele sokszor élőben, viszont annál többet beszéltünk telefonon és Skypon. Kétség kívül kijelenthetem, hogy ha a bátyám nem őt veszi el, akkor valami nagy baj van vele. Tényleg, nem túlzok, az lány szinte tökéletes. Vicces, elnéző, fülig szerelmes a bátyámba, kedves, aranyos illemtudó és ráadásul gyönyörű. Valamint iszonyatosan aranyosak együtt.

- Akkor jó, rég nem beszéltem vele, fel kéne hívjam.- szinte magammal beszéltem. A sofőr hátraszólt hogy pár perc és ott vagyunk, így el kellett köszönjek.

- Na világjáró, én mingyárt megérkezek. Jó megbeszélést, villogtasd meg a földönkívülien magasröptű gondolataid!- mondtam mosolyogva. Tudja hogy büszke vagyok rá, csak nem fogom kimondani. Nevetve köszönte meg.

- Jójó, de te viszont ne parázz rá a dolgokra. Bármi történik, te segíteni mentél oda. Ha meg majd Zaynék parasztok beszélek a fejével, úgyis rég nem oktattam ki.- mondta én pedig hangosan felnevettem. Érdekes viszonyuk van, hol az egyik, hol a másik okoskodik de egyébként bírják egymást. - Érezd jól magad hercegnő, és ne csinálj nagy felhajtást. Majd nézem a netes adást.

- De neked meetinged lesz.- mondtam összezavarodva.

- Úgy is mindig unatkozok, most legalább nem alszom be!- nevette el magát és én is csatlakoztam. Tudtam hogy nem igaz amit mond, mert akkor nem lenne ilyen sikeres, de mégis jól esett amit mond. - Na, tényleg vigyázz magadra! Szeretlek!- mondta.

- Te is! Add át Jessnek az üdvözletem. Én is téged!- mondtam, majd kinyomtam. Mosolyogva tettem el a telefonom, majd elkezdtem kifelé bámulni. Igazából azt sem tudom hova megyünk...

Éppen Mikának írtam, hogy nehogy elkéssen, és ott kelljen rá várakoznom, mikor rendőrautó szirénájának hangja ütötte meg a fülem.

Gyorsan hátrafordultam, az üzenetet félbehagyva. Tudtam, hogy a sofőr nem vezetett lassan, de reménykedtem, hogy a sziréna nem nekünk szól, mert cseszhetem, és Mika is cseszheti, ha nem jutok el a vacsora időben.

A limuzin megállt a piros lámpánál. Láttam, hogy egy autó áll le mellettünk, majd nemsokára megérkezett a rendőrautó is. Nyíltak az ajtók, és két rendőr szállt ki, majd sétált a fekete, sötétített üvegű kocsihoz. Teljesen kicsavarodva figyeltem az eseményeket.

Az ablak lehúzódott, és egy sofőr egyenruhás ember hajolt ki rajta. Valamit beszéltek, majd nyílt az autó hátsó ajtaja, és Nicki Minaj lépett ki rajta fehér estélyi ruhában. Nem sejtettem, rosszul, hogy ez az autó is oda igyekszik, ahová mi.

Nicki az egyik rendőrrel beszélgetve nézett körbe, majd egyik kezét kinyújtva ránk mutatott. Elindultak felénk, a rendőr nagy, határozott léptekkel jött, Nicki pedig gyorsan tipegett mellette a magassarkújában. A rendőr előre ment a sofőrhoz, a rapper nő pedig bekopogott mellettem az ablakon. Félig felemelkedve nyitottam ki ajtót, és mosolyogva köszöntem.

-Helló-kezdte Nicki-sajnos használhatatlan a sofőröm, és a biztosúrral úgy tippeltünk, hogy ez a kocsi is a sztár vacsorára megy, ahová én.

-Igen-bólintottam, -üljön be nyugodtan.

-Köszönöm, remélem nem gond. De nyugodtan tegeződhetünk, ha nincs ellenedre- huppant be mellém.

-Rendben. Chloe Rivers  vagyok-nyújtottam kezet, mire ő erősen megszorította.

-Nicki Minaj- mosolygott, és a műszempillái sűrűn verdestek, ahogy pislogott.

Szótlanul figyeltem, ahogy elhúz mellettünk a többi autó, de mi nem indultunk.

-És...- kezdte Nicki -nem bunkóságból, de még soha nem hallottam a neved.-ingatta a fejét, arra utalva, hogy nem vagyok híresség, akkor mit keresek egy ilyen rendezvényen. Végre mi is elindultunk.

-A szálloda tulajdonosának- ahol te is laksz most-vagyok a lánya. De Mika...-itt egy apró szünetet tartottam, mielőtt ki tudtam volna mondani- barátnőjeként megyek a vacsorára.

Az énekesnő szemei csodálkozva tágra nyíltak.

-Értem-bólintott egy kis idő után. -És ő? Mika hol van?

-Írt, hogy csak később tud jönni, és majdott találkozunk.

-De ugye minden rendben van?

-Remélem-sóhajtottam.

Nicki beharapta a száját, és lesütötte a szemét. Gondolom kifogyott a témákból, csakúgy, mint én. És nem is voltam nagyon csevegős kedvemben.

Hamarosan meg is érkeztünk. Körbenézve sehol sem láttam Mikát, mindenhol csak riporterek és fotósok lézengtek.

Kiszálltunk, és a vakuk őrülten kezdtek el villogni mindenfele. Nicki magabiztosan indult el a bejárat fele, én pedig, mint aki nem találja a helyét, álltam meg a kocsi mellett, és úgy döntöttem, megvárom a "barátomat". Nicki már egész messze járt, mikor észre vette, hogy nem megyek, így visszatipegett mellém, és karonfogva kezdett befelé húzni.

-De én...-kezdtem, de közbevágott.

-Nem hagyom, hogy ott állj szerencsétlenül, mint, aki azt se tudja hol van. A pasid majd megtalál odabent. Legyél kicsit magabiztosabb, drágám-mondta, miközben buzgón mosolygott a gépeknek. Gyorsan én is felvettem a reklámvigyorom, és a lépteimet Nickijéhez igazítva lépkedtem végig a bejáratig.

Magabiztosságom egészen addig tartott, amíg beléptünk az ajtón, és négy barna zakós fiúval találtam szembe magam. Ha Nicki nem tart meg, valószínűleg nagyot hasaltam volna meglepetésemben. 

-Sziasztok-intettem, mire Zayn odalépett és két oldalról megpuszilt.

-Szia Chloe, nagyon szép vagy-arcán megkönnyebbült mosoly terült el.

-Nicki, ő az unokatesóm, Zayn Malik, ők pedig a bandája-mutattam be az énekesnőnek a jómadarakat.

-A híres One Direction. Örülök-intett a fiúknak -És a göndörke hol van?-kérdezte mosolyogva, nekem pedig összeszorult a torkom.

-Nem akart jönni-nézett mélyen a szemembe Louis. Nicki elengedte a karom, és a fiúkkal kezdett beszélgetni. Louisra nézve felvontam a szemöldököm, jelezve, hogy nem értem, miért bámul. 

-Jó a ruhád, Chloe-mondta, és a hangsúlyból már tudtam,hogy Harry mindent elmondott neki.

Louis is elfordult, és Nickivel kezdett beszélgetni. Hirtelen egyedül maradtam. Elvesztem a tömegben, nem tartoztam sehova. Lassan sétáltam arrébb, és csekkoltam az üzeneteket a telómon.

Mika írt: "Hol vagy? Ideértem."

Elkezdtem beírni a válaszom, mikor megéreztem valaki kezét a vállamon.

Gyorsan fordultam hátra.

-Szia-szökött mosoly az arcomra.

-Azt hittem, nem jöttél el-ölelt meg Mika.

-Én meg azt, hogy te-nevettem fel.

-De hát mindketten itt vagyunk. Készen állsz?-nézett a szemembe.

-Igen-néztem végig az énekesen. Fekete, fényes zakót, és hasonló, de matt inget viselt, fehér nyakkendővel. A nadrágja anyaga a zakójáéval passzolt.

Közben láttam, hogy ő is ugyanúgy végigmér.

-Csinos vagy-mosolygott, és pedig egy halk "köszönöm"-mel bólintottam.

-Akkor mehetünk?-intett a reklám falak előtt fényképezkedők felé.

-Igen-határozottan szegtem fel a fejem.

Mika a könyökét nyújtotta, én pedig belekaroltam, és elindultunk.

Mindketten mosolyogva álltunk a vakuk kerszttüzében. Keze a derekamon volt, én pedig a kis kézitáskámat szorongattam. Egészen hamar végeztünk, és be is mentünk az igazi vacsoraterembe. Nem is érdekelt, hogy hol van Nicki, és az 1D. Szarnak a fejemre, akkor én is az övékére. Mikával halkan beszélgetve álltam az asztalok mellett, mikor egy lány csatlakozott hozzánk.

-Ari-derült fel Mika arca, és Arianához lépve nyomott két puszit az arcára.

-Sziasztok-kezdte a lány azon a magas, mókushangján-Ugye nem baj, ha csatlakozom.

-Persze, hogy nem-Mika mosolyogva karolta át a vállat, és egy kicsit előrébb vont-Ő a barátnőm, Chloe Rivers!

Vérszegény mosollyal intettem egyet.

-Már talalkoztunk-mondta Ariana-de nem tudtam, hogy ti együtt vagytok.

-Igen?-nézett rám Mika kérdőn, mire csak bólintottam egyet.

-Egy pillanat, srácok, csak köszönök valakinek-mondta Ari, és elsietett az ajtó irányába.

Egyszerre fordultunk utána. Kishílyán elájultam, ahogy megláttam az ajtón belépő alakot. Ariana odasietett hozzá, és puszival köszöntötte. Ezután mindketten felénk néztek, és Ariana elindult vissza, magával húzva a fiút is.

-Áh... sziasztok-intett Harry fapofával.

-Helló-mosolygott Mika.

-Minden rendben, Chloe?-Ari aggódva fürkészte az arcom-Olyan sápadt vagy. 

Mindenki az arcomra nézett, ami szerintem ebben a pillanatban falfehérből égővörösre váltott.

-Nincs semmi baj-keztem, de szerencsére a mikrofonba beszélő férfi hangja megmentett a magyarázkodástól.

-Hölgyeim és uraim, itt az ideje, hogy mindenki elfoglalja a helyét a vacsorához. Hogy megkönnyítsük ezt, felolvasunk egy névsort-mondta, és már kezdte  is sorolni a neveket, hogy ki hova ül.

-Ilyet se láttam még-nevette el magát Harry-Eljövök erre a szarra, és még azt is megmondják, hogy hova üljek.

-Nem megyünk át valami jobb helyre?-nézett Ariana Harryre, majd ránk.

Mika megrázta a fejét, szóval egyértelmű volt, hogy mi maradunk. Ariana utolsó esélyként pillantott Hazzára.

-Talán majd később. Még megvárom a kaját.

-Ariana Grande-mondta a mikrofonos, mire a lány elsietett.

Szinte vágni lehetett köztünk a feszültséget. Harry félig elfordult, így végre szemügyre vehettem. Barna zakóban volt, csak úgy, mint a One Direction többi tagja. Alatta fekete inget viselt, és a nadrágja is fekete volt.

-Michael Holbrook Penniman és Chloe Rivers-mondta a hangosbemondó, mire Mika karonfogott és húzni kedzett az asztalunk felé.

-De rég hallottam így a neved-lépkedtem elgondolkodva.

-Én is-mondta, mire elnevettem magam.

Az ételek elképesztően finomak voltak, a feszolgálók pedig kedvesek, és türelmesek. Mikával, és a másik oldalamon ülő Ashton Irwinnel, a 5 Seconds of Summer dobosával beszélgetve kellemesen, és gyorsan telt az idő. Annyira jól éreztem magam, hogy alig-alig pillantottam át a másik asztalhoz, ahol az 1D foglalt helyet.

Kifelé igyekezve teljesen átértékeltem magamban az estét. A mellettem szélesen mosolygó Mikára pillantva úgy éreztem, már megérte ez a kis vacsora, és szinte már nem is értettem magamat, hogy mit paráztam előtte. Ahogy így gondolkoztam, és mosolyogtam, egyszer csak egy riporter lépett elénk, és bele is kezdett a futó interjú kérdéseibe.

-Jól érezte magát?-tartotta a mikrofont Mika orra elé, amitől kicsit hátrahőkölt.

Mika beszélni kezdett, de a hangja eltompult a fejemben, ahogy ismerős nevetések ütötték meg a fülem.

Az 1D látszólag remekül szórakozva vonult el mellettem. Zayn intett, de a többiek mintha észre se vettek volna.

-És ki ez a csodálatos hölgy, akivel jött?-hallottam a riporter kérdését. Mintha ezzel az egész világ lefagyott volna körülöttem. A One Direction egy emberként fordult felénk, és mereven néztek. Nem a riportert, nem Mikát, engem. Öt szempár tekintete égett az arcomon, ahogy Mika lassan kimondta a választ. 

-Chloe Rivers, a barátnőm...