2016. február 3., szerda

53. Inside


Kicsit késve, de itt van Hazza része is! 
22 éves... Olyan gyorsan felnőnek:'( 
Reméljük nagyon jól érezte magát és sok virágos inget kapott ajándékba. 😍😄
U.i: Üdvözlünk, drága Freddie Tomlinson❤️





~Harry szemszöge~

-Kihez megyünk? -kérdezte Niall álmosan. Chloe csak a vállát vonogatta. Talán tényleg nem érdekelte már az egész.
-Menjünk hozzánk -mondta Zayn -Az közelebb van.
-Oké -a lány megint csak vállat vont. Beharaptam a szám, és követtem a társaságot, ami a mi házunk felé vette az irányt. Egyre jobban féltem, mi lesz. Rengeteg időm volt összeszedni a gondolataimat, de most, ahogy egyre közeledett az igazság pillanata, mindent, amit mondani akartam elfelejtettem. Törtem a fejem, de egyszerűen semmi használható nem jött fel, szemem bekönnyezett az idegességtől. Bíztam a többiekben. Talán ők nem izgulnak annyira, gondoltam.


-Akkor...?-fordult velünk szembe Chloe. Egy széken ült, mi öten pedig vele szemben a kanapén. Egyikünk szokás szerint a karfára szorult ki, és ez a valaki most én voltam. Megérdemeltem. 
-Akkor ... -nézett körbe Louis álmosan. 
-Akkor? -nézett rám Zayn jelentőségteljesen. 
Megköszörültem a torkom. Majd még egyszer. De nem mertem Chloe szemébe nézni,  tudtam,, hogy engem figyel. 
-Elkezdjük még ma? -kérdezte. Nem gúnyolódott, de sürgetett, fáradtan ejtette ki a szavakat a száján. Láttam rajta, nem akar többet veszekedni, nem akar többet kifakadni. Már nem érdekli. 
-Ne haragudj -hadartam -Szóval... gondolom tudod, miről szeretnénk beszélni. 
Chloe bólintott. Azt hittem, rám szól majd, hogy világosítsam fel, legyek szíves. De nem tette. Hosszúakat pislogott, de figyelt rám. Izzadni kezdtem, ahogy magamban kétségbeesetten próbáltam összeszedni a mondanivalómat, közben pedig legalább tízszer megbántam, hogy beszélgetésre kényszerítettük a lányt. 
Pont Chloe volt az, aki kisegített. 
-Rendben. Harry, srácok, akkor most mondjatok el mindent őszintén. Mindent! Egészen onnan, hogy 2012-ben először találkoztunk. 
-Az nem az első volt -szólalt meg Zayn. Mind érdeklődve néztünk rá. 
-Mi találkoztunk egyszer. Talán 2001-ben, vagy nem tudom... Négy-öt évesek voltunk -Zayn a hajába túrt.
-Igen, emlékszem -adott neki igazat Chloe. -A családjaink összevesztek, és azóta nem beszéltek. 
-Ja, de hogy min, azt azóta sem tudom -mosolyodott el halványan Zayn. 
-Ugyanez. Gőzöm sincs. De még a veszekedés előtt készült a kép.
-A kép, amiről Liam felismert -fejezte be Zayn a lány megkezdett mondatát. Mi csak kapkodtuk a fejünket, Liam pedig kihúzta magát. 
-Nem tudom, hogyan csinálta, mert azon a képen így nézek ki -kaparta elő a telefonját, és körbemutatott egy lefotózott papírfényképet. Én nem ismertem volna fel, az is biztos. Nagyon aranyos kislány volt, kicsit pufók, ami most nem mondható el róla.
-Józanon nem ment volna szerintem -biccentett Liam. Csak kicsit be voltam csípve. 
-Szóval aztán Chloe, te láttál minket az X-faktorban, igaz? -szegezte neki a kérdést Zaynt. Úgy látszott ez most inkább rokonok közti tisztázás lesz. Csak hallgattam, és figyeltem. 
-Igen, láttalak -felelte a lány nyugodtan. 
-És tudtad, hogy én rokonod vagyok? -dőlt előre Zayn, és folytatta a vallatást.
-Igen, tudtam. Anya elmondta, én nem ismertelek fel -hihetetlen nyugalommal ejtette ki a szavakat. 
-Miért nem kerestél meg, mikor elvesztettétek mindeneteket? -Zayn nem vádolta, nem kérte számon, csupán érdeklődve tette fel a kérdést. Mindannyian nyugodtak voltunk, talán a korai óra miatt. 
-Nem ismertelek. Büszke családunk van, te is tudod. Nem gondoltam, hogy visszautasítasz, de abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán el tudlak érni, hogy ilyen híres lettél.
Zayn bólintott. Nem vitatkozott.
-Akkor 2012 -szólalt meg Liam némi hallgatás után -A húgod szaladt be hozzánk, mert ő szerette a bandát. Aztán te jöttél, hogy megkeresd. Én pedig valami csoda folytán felismertelek egy régi fényképről, amire már nem is emlékszem, mikor láttam. 
-Miért fogadtál be? -szögezte neki Chloe a kérdést. 
-Mert kedves akartam lenni. Nektek sosincs ilyen, hogy random rátok jön a kedvesség?  Főleg néhány ital után. 
-Ez azt jelenti, hogy ha nem iszol, akkor nem fogadsz be? 
-Nem tudom -Liam őszinte volt -Szerintem akkor is befogadlak, de nem vagyok benne biztos. 
-Rendben -bólintott Chloe -És miért nem akartátok, hogy elmenjek? Miért csesztétek el az ébresztőt? -még mindig nem volt dühös a hangja, csak kíváncsi. 
Csend volt. Lehajtottam a fejem, és a többiek is félrenéztek.
-Először is: ki volt az? -nézett körbe rajtunk, egyesével mindenkit felmérve. 
-Liam volt -szólaltam meg -De én kértem meg. 
A lány egy pillanatra ledermedt, én pedig folytattam. 
-Mondtam neked, hogy hallottalak énekelni este. Részeg voltam, nem is kicsit, és Liam is jobban kidőlt később, és valamit hadart nekem a lányról, aki az emeleten alszik. Akkor mondtam neki, hogy ne hagyjon elmenni. De nem emlékeztem semmire reggel, azt hittem az éneklésed is csak álmodtam. Liam mesélte el később. 
-Értem -bólintott Chloe -Akkor megint ott vagyunk, hogy a pia miatt maradtam nálatok. Mekkora találmány ez az alkohol -mosolyodott el. 
Nem vitatkoztam. Csendesen tördeltem a ujjaim. 
-És Louis, te miért játszottad el a barátom? -nézett a fiúra. 
-Nyilván mert láttam, hogy azzal a rémes alakkal beszélgetsz. Meg akartalak védeni -Louis zavartan vakarta a tarkóját.
-Miért?
-Nagy hazugság, ha azt mondom, kedves vagyok? -kérdezte álmosan. 
-Nem, nem az -vont vállat Chloe -De tényleg semmi hátsó szándék nem volt ebben? 
-Nem, nem volt -Louis mélyen a lány szemébe nézett, aki állta a tekintetét. Egy darabig farkasszemet néztek, végül Chloe kapta el a pillantását.
-Hiszek neked -mondta, majd folytatta -Ugrunk az időben. 2014, megérkeztek a szállodába. 
-Velem találkozol -emelkedik Lou tenyere. 
-Igen. De előtte még Liam apjába ütközöm. Szó szerint. 
-Találkoztál apámmal? -nézett Liam csodálkozva. 
-Igen, téged keresett -felelt a lány -Aztán találkoztam Louis-val, aki felsegítette az egyik ügyetlen hordárt. 
-Nathan -vágta rá Louis. 
-Erre meg hogy a francba emlékszel? -Chloe meglepődött. Louis csak megvonta a vállát. 
-De nem vártál meg minket -szólt közbe Niall. 
-Igen, mondtam, hogy várj, hozom a többieket, de mire visszaértünk, már sehol nem voltál -döntötte oldalra a fejét Louis. 
-Nem akartam, hogy apám megtudja, ismerlek titeket -vont vállat Chloe. Megint. Miért vonogatja a vállát? 
-Miért? -szögeztem neki a kérdést kissé remegő hangon. Rám kapta a tekintetét. 
-Ismered apámat. Hogy milyen... milyen volt -tette hozzá. Ez meglepett, és sok kérdést vetett fel bennem, de csak bólintottam. 
-Aztán megismertük valóban -húzta el a száját Niall. 
-Ha már itt tartunk, lennétek szívesek elmondani, miért mentetek bele apám szerződésébe, ahelyett, hogy szóltok nekem? 
Csend lett. Ez kettőnknek szólt. Nekem és Niallnek. 
-Önzőségből -felelt Niall, és egy pillanatra rám nézett, majd folytatta -Önzők voltunk, és magunk mellett akartunk tartani. Mielőtt megkérdezed, miért, azért mert megkedveltünk. És itt már semmilyen alkohol nincsen a képben. 
Chloe elhallgatott. Fejét ide-oda döntve nézte a szőnyeget. 
-Én is megkedveltelek titeket -mondta -De ez nem azt jelenti, hogy megbocsájtok. Nagyon megbántottatok azzal, hogy hazudtatok. És te, Harry, te mással is -nézett rám, én pedig ajkaimat beharapva hajtottam le a fejem. -Emellett rengeteg örömöt is szereztetek, feldobtátok a napjaimat. Sajnos nem látok át mindent, nem tudom, mi volt őszinte, és mi volt képmutatás, vagy a szerződés egyik pontja. Ezt nem is fogom már napról napra átnézni. Közel  engedtelek titeket magamhoz, és ha mást nem, azt megtanultam, nem lehet folyton bezárkózni. Örülök, hogy megbántottatok. Tanultam belőle. Már nem haragszom, de nem is bocsájtok meg. Azt hiszem, mindennek a legelején vagyunk. 
-Tiszta lappal? -kérdezte Louis. 
-Talán nem tiszta lappal, de egy újjal, amin van még mit tisztogatni -felelte. 
Felnéztem rá. Tudtam, kettőnknek még akad megbeszélni való. Beleláthatott a gondolataimba, mert felállt, és intett nekem, hogy kövessem. Mindenki vette a lapot, hallottam, hogy fellélegeznek. 
-Sétáljunk -mosolygott rám halványan a lány, és felhúzta Eleanor kezébe akadó cipőjét.
-Oké -vettem én is cipőt.  
Kiléptünk az ajtón. Ösztönösen a keze felé nyúltam, de eszembe jutott, hogy nem lehet, így gyorsan elhúztam a karom. Az ingem szélét piszkáltam. Chloe szorosan mellettem lépkedett, de mégis megtartotta a távolságot. 
-Kérdezhetek valamit? -fel sem nézett, az utat bámulta. 
-Persze -nyeltem egyet. 
Elővette a telefonját, és valamit nyomkodott rajta. Majd a kezembe nyomta. 
-Mi ez? -kérdezte halkan, nyugodtan. Egy képet láttam a kijelzőn, amin először nem ismertem fel magam. Egy bárban fekszem a földön véresen. Rögtön tudtam, mikor készült a kép. Mikor követtem Chloet a Neon Lights-ba, aztán összeverekedtem a pasival, akivel táncolt. Örültem, hogy nem emlékezett rá. Alaposan helybenhagyott a csávó.
-Elmondod nekem, mi történt azon az éjszakán? -fordult velem szembe. Bólintottam. -Tudok egy helyet, ahol nem zavar majd senki -mondta, és tovább indult. Követtem.


8 megjegyzés:

  1. Sziasztok! Szupi lett a rész. XOXO

    VálaszTörlés
  2. Sziasztok!
    Nagyon sajnálom hogy nem irtam eddig
    Vegre megbeszeltek a dolgokat a fiukkal
    Kivancsi vagyok hogy mi lesz a Harryvel valo beszelgetes utan...
    Varom a kovetkezo reszt <3
    Oleles xx

    VálaszTörlés
  3. Most találtam rá erre a blogra, és huu nagyon nagyon tetszik!!! Hazza anyira cuki, remélem Chloe megbocsát neki. Mostanában nagyon ritkán lehet találni jó blogokat,de ez az! Remélem nem hagytátok abba!! :(
    Mikor jön a kövi rész??
    Puszi: Encsi <3

    VálaszTörlés
  4. Miert hanyagoltatok el a blogot? :((

    VálaszTörlés
  5. Nagyon eltűntetek, ami azt illeti. Tesztelitek, feljárunk-e a blogra? :D Türelmetlen a társaság :P

    VálaszTörlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  7. Sziasztok! :)
    Én igazán nem sokszor kommentelek (lusta vagyok hozzá, és szerintem még sokan vannak így), de ami történet teszik, és szerintem megéri a folytatást, oda szoktam biggyeszteni néhány sort. Szerintem fantasztikus ez a sztori (nem rég találtam csak rá), egyáltalán nem tucat 1D fanfic!!! Úgyhogy ne vegyétek szívetekre a kommentek hiányát, biztos nem azért nincsenek, mert nem tetszik az olvasóknak! Esetleg van rá esély, hogy még befejezitek? Kíváncsi vagyok, hogy hogyan álmodtátok meg a végét.
    Üdv.: Manóka

    VálaszTörlés