2014. október 12., vasárnap

17. Snowstorm


Reggel egy gombóccal a torkomban ébrdedtem... Péntek volt, és ez az utolsó "munkanapom". Ez azt jelenti, hogy többet nem kell menjek a NeonLights-ba, legalábbis dolgozóként nem. Rég óta várom ezt a napot, most mégis úgy érzem hogy lehet nem is lesz olyan jó mint ahogy gondoltam.  Még az időjárás is rossz volt... Hetek óta nem volt ennyire hideg! Fújt a szél, jég eső volt és a hőmérséklet nem volt sokkal több az 5-foknál. Éppen ezért ismét előástam a viszonylag vastag cuccaim.
Egy fekete cicanadrágot és egy szürkés-barnás pulcsit vettem fel.  Egy leopárd mintás sálat tekertem a nyakam köré és a hajamat egy hajfánk segítségével egy nagy kontyba fogtam a fejem búbján. Kikerestem egy barna csízmát és miután minden dolgom elvégeztem, elindultam lefelé.

Már meg sem lepődtem, hogy a nappalinkban 5 emberrel több tartózkodik a kelleténél. Zoey és Alex is ott voltak. 
Mind a ketten másképp fogadták a hírt, miszerint rokonok Zayn Malikkal. Persze a húgom majd kicsattant és olyan 10 percig megállás nélkül sikítozott, és akkor is csak addig hagyta abba amíg megnézte a tévében a klippjüket. De dúrvábbra számítottam. Alex ennyire nem volt lelkes, de láttam egy mosolyt a szája csücskében, úgyhogy megnyugodtam. 
Most éppen valami videojátékról magyarázott nagy beleéléssel Louisnak és Zaynnek. Zoey pedig a maradék hármat foglalkoztatta Harry öléből. Ha jól hallottam valamelyik anyával közös emlékét mesélte. 
- Sziasztok!- intettem mosolyogva, amit vigyorogva viszonoztak. Zayn felállt az öcsém mellől és mellém sétált. Nem értettem miért, majd hirtelen magához húzott.
- Végre itt vagy!- szorított- Ezek nagyon sokat beszélnek!- mondta fáradtan, mire elröhögtem magam. 
- Azt hittem miattam jöttél ide!- töröltem le egy nem létező könnycseppet a szemem sarkából. Mosolyogva nyomott puszit az arcomra, mire befejeztem a műsírást.
- Chloe kitettem a téli kabátod!- jött ki Olga, és a kezembe nyomta az uzsonnám. Megköszöntem, majd eltettem a táskámba. - Ki kell tenni a kicsiket is. Havat mondanak és nem indul el az iskola busz.- mondta.
- Havat?!- képedtem el.
- Igen, de csak pár napos a lehűlés!- mosolyodott el halványan. 
- Várj!- szólaltam meg, majd ahogy eljutott az agyamig amit mondott, elmosolyodtam.- Akkor ide adod a kocsikulcsot?- vigyorogtam rá. 
- Nem, majd valamelyik fiú elvisz!- legyintett feléjük, mire én elkomorodtam. Szeretek vezetni... - De mennetek kéne, nagy lesz a forgalom, és be kell érnetek mindhármótoknak.- mondta, majd megpuszilt minket és felment az emeletre.
- Hallottátok! Indulunk!- fordultam a törpék felé. Mind a ketten felpattantak és rohanni kezdtek az előszoba felé.
- Megint nem vezethetsz!- cukkolt Alex nevetve miközben elfutott mellettem.
- Ne feszegesd a határaim!- szóltam utána mosolyogva. Mindig ezzel szórakozik. Mindannyian készültünk, mindenki a saját dolgát csinálta. Amint kész voltam, feltekertem nekik a sállakat, és elkészültünk.
- Akkor elvisz valaki?- néztem be a fiúkhoz. Niall vette el a kocsikulcsot, és mosolyogva elindult felénk. Előre engedett az ajtóban, majd elköszöntünk és kiléptünk a kertbe. A hideg megcsapta az arcom, és megborzongtam.  Nem vicc ez a lehűlés. Zoey és Alex ordítozva futottak a kocsiig, és azzal szórakoztak hogy látszik a lehelletük. Niall és én már sokkal kulturáltabban haladtunk a jármű felé.

- Itt jobbra- irányítottam Niallt az általános iskola felé. Lefékezett a nagy épület előtt, én pedig kiszálltam. Niall a biztonság kedvéért a kocsiban maradt. Segítettem felvenni a táskájukat, majd elköszöntem tőlük.
- Zoey, ne beszélj az órán! Nem akarom megint végig hallgatni a tanárod kiselőadását arról hogy miket mondasz az óráján!- lengettem meg előtte nevetve a mutatóujjamat, mire ő is elnevette magát. Nyomtam egy puszit a feje búbjára, majd elindult befelé.
- Alex, figyelj a húgodra!- sóhajtottam, majd egy halvány mosollyal ránéztem. 
- Legyen jó napod!- belecsapott a kitartott tenyerembe, majd egy elindult Zoey után. Egy kis futás után el is érte. Mosolyogva néztem őket a kocsinak dőlve. Alex ahogy elérte, meglökte a vállát, amit a húgom nevetve viszonzott. Lökdösődve mentek be a nagy ajtón is, és még hallottam, ahogy a felügyelő tanár elordítja magát.
- Zoey és Alex Rivers!- elnevettem magam. Mindenki ismeri őket az iskolában, mindenki tudja hogy kinek a gyerekei és azt is, hogy ha valami történik az iskolában akkor legalább az egyikük, de álatálban mindkettejük benne van. Nem a tipikus mintadiákok, de élvezik az egészet és ez a lényeg. Még kicsit hallgattam az ordibálást, majd visszaültem a jó meleg kocsiba.
-Aranyosak-mosolygott Niall.
-Ja, meg sem látszik rajtuk az utcán töltött két év-mondtam elgondolkozva.
Niall megfogta a kormányt, majd lassan kifordul az útra.
Szótlanul, a motorháztetőt bambulva ültem, amíg Niall hangja ki nem zökkentett.
-Basszus!
-Mi az?-kaptam fel a fejem, de meg is láttam rögtön-Francba...-morogtam miközben a szélvédőre esett hópelyhek lassan szétolvadtak. 
-Hát ez így nem lesz jó-indította be Niall az ablaktörlőt.
-Most komolyan, múlt héten rövidgatyában voltam!
-Nem tudok mit mondani, ezt megszívtuk-állt meg lassan a kocsi.
-És most még a dugó is-sóhajottam-Miért vannak ennyien az utakon?
-Szerinted ki szeretne ilyen időben gyalog menni?! Mindenki aki teheti kocsival megy.
Dühösen pillantottam a telefonomra.
-Niall, öt percünk van beérni!
-Felejtsd el-legyintett a szöszi.
-Hát jó-dőltem hátra az ülésen, és a telefonomat kezdtem nyomkodni. Igazából nem tudtam, mit csináljak, így csak húzogattam az ujjam az alkalmazások között. 
-Meki-mondta Niall.
-Mi?-néztem fel.
-Ott egy meki-mutatott jobbra.
-Tényleg-hajoltam előre, és szemügyre vettem a hívogatóan álló épületet-Van McDrive! Fordulj be!-utasítottam Niallt. 
-Kívánságod számomra parancs-forgatta a kormányt. Gondolom neki sem volt ellenére.
-Jujj mit kérjek?-kezdtem hangosan gondolkodni.
-Chloe...?-kezdte a fiú.
-Igen?-néztem rá.
-Kérnél te, légyszi? Csak mert...tudod...
-Mi?-nem esett le, hogy mit akar.
-Tudod, a fél világ ismer-emlékeztetett.
-Ja tényleg-csaptam nagyot a homlokomra.-Akkor cseréljünk helyet!
-Oké-mondta, de egyikünk sem mozdult.
-Hogy gondoltad?-kérdeztem.
-Nem tudom...-vakarta meg a fejét.
Ültünk és vártuk, hogy Niallnak támadjon valami ötlete, mert nem akartunk egymáson átbucskázva helyet cserélni. Szerencsére az ablaknál álló kocsi még mindig ott rostokolt, így a mögöttünk állók nem ránk haragudtak, amiért nem haladhatnak.
Niall egyszer csak hátrahajtotta az ülését, majd hátra mászott összetaposva a karosszériát.
-Szerintem én hátul is maradok, oké?
-Jó-ültem át a vezető ülésre. Pont időben, mert az első kocsi végzett, így eggyel előrébb mehettünk.
-Niall, ne piszkálj!-rázkódtam össze, ahogy a fiú megérintette hátulról a nyakam.
Felnevetett.
-Csikis vagy?-kérdezte.
-Nem!-mondtam, bár valójában rohadt csikis vagyok, de nem akartam, hogy tudja ezt a gyengepontom.
-Kár...-mondta, majd egy ideig szótlanul ültünk és vártuk, hogy haladjon a sor.
Mikor már éppen nem számítottam rá, kezeket éreztem a derekamon. És igen, összeugrottam, mint egy retardált, és valahogy egy nagyot ütöttem a dudára. Az éles hangtól megrezzentem, a fiú pedig még jobban nevetni kezdett. Az éppen rendelő fickó, és a mekis srác is felénk fordult.
-Basszus, Niall!-fordultam hátra a röhögő fiúhoz.
-Azt mondtad nem vagy csikis-kuncogott.
-Arghhh... Most mindenki azt hiszi, idegbajos vagyok-fordultam előre-Miattad!
-Nem tudtam, hogy ennyire nagyot ugrasz.
Nem válaszoltam, mert az előttünk álló autó kigurut az ablak elől így mi következtünk.

-Biztos megeszel ennyit?-kérdeztem, mikor már újra az úton voltunk.
-Ne félts te engem!-kacsintott, most már a vezetőülésből.
A telefonomra pillantva láttam, hogy már tíz perce bent kellene lennünk. A havazás nem állt el, sőt egyre csak erősödött. A kavargó fehérségben bizonytalanul rajzolódtak ki a kocsik, és házak körvonalai. 
Egyszer csak megcsörrent a telefon a kezemben. Gyorsan megnyitottam az üzenetet, ami a barátnőmtől jött.
"Szia, nem kell bejönnöd a suliba, nem tartják meg az órákat, mert összesen öten értünk be. Szóval, ha még otthon vagy, nehogy elindulj! Puszi"
-Nem kell bemennünk.
-Mi?-kérdezte Niall, a szemét le sem véve az útról.
-Most írt a barátnőm, hogy a hó miatt nem tartják meg az órákat. Azért kicsit durva, hogy egy kis tavaszi havazásból szinte egy hóvihar lett.
-Csak szinte?-állította Niall nagyobb sebességre az ablaktörlőt.
-Vissza kéne fordulnunk-gondolkodtam el.
-Nem mondod-mosolygott.-Már egy ideje azt nézem, hol fordulhatnánk meg.
-Menjünk be egy mellékutcába.
-Erre én is gondoltam, de az a baj, hogy elég régen tankoltunk utoljára.
-Basszus-suttogtam, és tudtam, hogy amilyen szerencsétlen vagyok, szinte biztos, hogy kifogyunk mielőtt eljutnánk egy benzinkútra.
Niall lefordult egy mellékutcába. Mivel itt még nem járt a hókotró, a kocsi kerekei alatt ropogott a friss, vizes hó.
-Chloe, nem tudod merre van legközelebb benzinkút?
-Hát... tudok egyet, de szerintem nem az  van legközelebb.
Niall lassan és óvatosan vezetett a csúszós úton. Közben a szél egyre erősödött, nagy erővel vágta a hatalmas hópelyheket az autó ablakaihoz. 
-Nem bírjuk ki hazáig!-mondta Niall aggodalmas arccal.
-Valahová le kellene húzódnunk-pillantottam a mögöttünk jövőkre.
-Okés-bólintott a fiú, és befordult egy zsákutcába. 
-Erre biztos nem jön senki-értettem egyet a döntéssel. 
Az autó gurulása egyre lassult. Megálltunk. Niall behúzta a kéziféket.
-A fűtés még mehet egy darabig, bár ahogy nézem az aksi is merülőben van.
-Hívjunk autómentőt!-vettem elő a telóm.
-Majd én-intett Niall, és már tárcsázta is a számot -Addig nézd meg, pontosan hol vagyunk.
-Oké.
Viszonylag hamar felvették a telefont, és Niall körülbelül egy percet beszélt. Mikor letette kíváncsian fordultam hozzá.
-Na mit mondtak?
-Felvettek a listára. Azt mondta a csaj, hogy most rengeteg hívást kaptak, így akár órákig is eltarthat mire kiérnek.
-De a fűtés nem elég addig.
-Hát ja, be kellene mennünk valahova. Szerinted az emberek beengednének?
-Téged biztos, de engem kidobnának-durcásan húztam össze a kabátom.
-Chloe, kérlek vonatkoztass el attól, hogy híres vagyok! Én is csak egy ember vagyok!
-Nem, te Niall Horan vagy. A tinilányok fele szerelmes beléd.
-Nem lehetne egy nap, hogy ne Niall Horan legyek neked? Csak egy fiú, ugyanolyan mint a többi. Kérlek, ne emlegetsd folyton, hogy "te híres vagy, megteheted"!
Nagyot sóhajtottam. 
-Oké. 
Niall elmosolyodott.
-Akkor a random emberek kilőve. Hova menjünk?
-Azt hiszem, nem messze van egy színház. Oda biztos beengednek.
-A "nem messze" mit jelent?
-Pár utcára.
-Rendben, próbáljuk meg-mondta Niall, és összehúzta a dzsekijét, majd feltette a kapucnit. Én eltettem a mobilom a táskámba, majd a fiúra néztem.
-Biztos menni fog? Semmit nem lehet látni a sok hótól.
-Nyugi, menni fog! Segítek!
-Rendben.
-Kész vagy?-nézett a szemembe.
Aprót bólintottam, majd mindketten kinyitottuk az ajtónkat. Ahogy kinyitottam, a szél majdnem vissza is csapta, de gyorsan megfogtam, és lábbal kicsit rásegítve kicsaptam.
Hallottam a zár csattanását. Az autó oldalát tapogatvapróbáltam Niallhoz eljutni.
A hó a szemembe csapódott, amitől rögtön bekönnyeztem, így alig láttam valamit.
-Gyere Chloe, fogd meg a kezem!-hallottam a szöszi hangját.
Előrenyújtottam a kezem, és megkeresve az övét erősen megkapaszkodtam benne.
Niall az épület falához húzott. Ott valamivel jobb volt, mert a hó nem vágott be annyira.
Egymás kezét szorongatva indultunk el a házfal mentén.
-Itt merre?-kérdezte Niall a sarkon.
-Át az úton-mondtam szinte kiabálva, mert a szél hangosan süvített a fülünkbe.
Niall magához húzott, és átölelte a vállam. Egy pillanatra véfigfutott a hideg a hátamon, aztán melegség öntött el belülről, miközben a lábaim lefagytak a csizmában.
Bizonytalanul haladtunk előre, de szerencsére nem volt sok autó az utakon. A szél befújta a havat a nyakamba, és az összes ruhám csuromvizes lett mire a színház elé értünk.
-Menj csak!-nyitotta ki előttem az ajtót Niall, majd udvariasan megvárta még beérek, és csak utána fordult be ő is.
A süvítő szél után hatalmas csend ragadt a fülünkbe. A csizmám orrán egyből olvadni kezdett a hó, így a bordó kárpiton lépkedve csúnya foltokat hagytam. 
Niall a szemét dörzsölte, valószínűleg nem a "hatalmas pompa" miatt, hanem mert a szél havat fújt a szemébe.
-Miben segíthetek?-szólalt meg a recepciós hölgy. Nem látszott sokkal idősebbnek húsz évesnél, és a ruhája is inkább hasonlított egy takarítóéra, de még nem voltak előadások, szóval nem baj.
-Jónapot!-léptem oda, de Niall megelőzött.
-Kifogyott a kocsinkból a benzin, és nem húzhatnánk meg magunkat amíg kicsit alább hagy a havazás?
-Egy feltétellel-mondta a lány, és mosolyogva lépett ki a pult mögül. Tényleg takarító volt. A recepciós biztos csak későbbre jön.
-Király!-vette le Niall a sapkáját, és kirázta belőle a havat-És mi lenne az.
-Egy közös kép.
-Hát persze, gyere csak-ölelte át Niall a lány vállát.
-A barátnőd nem jön?
-Nem!-vágtam rá-Vagyis...mi?
-Én kettőtökkel gondoltam a közös képet-mondta a takarító.
Nem kicsit döbbentem le. Tudtam, hogy azt hiszi, Niall barátnője vagyok, de nem siettem megcáfolni, ahogy a fiú sem.
-Oké-álltam be a lány másik oldalára.
-Nagy mosolyt!-tartotta előre a telefonját az.
Igyekeztem mosolyogni, de sajnos beugrott, hogy tiszta víz vagyok, az orrom meg biztos olyan mint rudolfnak a rénszarvasnak a hideg után. Így még hülye képet is vágok valószínűleg.
-Köszi-mosolygott a lány felváltva a telefonjára, és ránk nézve.
-Khm...-köszörültem meg a torkom -Esetleg valahol megszáríthatjuk a ruhánkat, vagy....?
-Ja, hát persze hozok valami váltást, addig menjetek be a ruhatárba, ba az jó lesz.
-Szuper-bólintottam, majd megragadva Niall karját, elindultam a ruhatárba.
-Ne rángass, asszony!-röhögött a fiú.
-Mi van?-a szemöldököm a homlokom közepéig felszaladt, és hirtelen nagy lendülettem pördültem meg.
Ahogy szembetaláltam magam Niall mosolygós arcával, és csillogó kék szempárjával, nekem is mosoly szökött az arcomra.
-Megmondhattad volna neki, hogy nem járunk-böktem játékosan az oldalába.
-Nem?-kérdezte Niall és valami különös mosoly ült ki az arcára. Átölelte a vállam, és egy ülőke felé húzott.
Nem tudtam, miért csinálja, de nem ellenkeztem.
Leültünk. Akkor jutott eszembe, hogy levegyem a csuromvizes cuccaim. Elkezdtem letekerni a sálat a nyakamból. Ahogy tekertem, egyre csak hullottak ki belőle a vizes hódarabkák. A kabátomból is kibújtam. Közben Niall is kapcsolt, és levette a vizes dzsekijét.
Akkor vettem észre, hogy a ruhatár kis kiszögellésében van egy ablak. Felálltam a fiú mellől, és odaszaladtam.
A kis ablakot vastagon keretezte a hó, így csak középen egy kis résen lehetett kilátni. Mivel elég magasan volt, én nem láttam ki rajta. Keresni kezdtem valamit, amire felállhatok, hogy kilássak.
-Felemeljelek?-állt meg mellettem a szöszi.
Végigmértem, hogy vajon elbír-e. Féloldalas mosolyra húzta a száját.
-Hát...-kezdtem, de közbevágott.
-Szerinted nem bírlak el?-kérdezte, majd nevetve felkapott a derekamnál fogva, mint ha csak egy gyerek lennék. Annyira váratlanul ért, hogy eszembe se jutott ellenkezni.
-Jó, elhiszem-nevettem, mikor észbekaptam-Most már letehetsz!
-Azt hiszed?-pajkosan mosolygott, majd egyik kezével elengedve a derekam a térdhajlatom alá nyúlt, és egy kicsit lejjebb huppanva majdnem az ölében találtam magam.
Halkan felkuncogtam, mire Niall elégedetten elmosolyodott.
-Most már tényleg tegyél le!-kértem, mire engedelmesen leeresztett a földre.
Szembe találtam vele magam. Közel voltunk egymáshoz, a lábaink szinte összeértek. Egyik kezével még gyengéden fogta a karom.
-Gyönyörű vagy-mondta mélyen a szemembe nézve. Vártam, hogy mikor röhögi el magát a meglepett arcomon, de ez nem történt meg.
Ujjait lassan a könyököm felé húzta, majd onnan a derekamra, amitől kirázotta hideg. Hátraléptem, és hirtelen elvesztettem az egyensúlyom. Éreztem, hogy hátraesek, így gyorsan megragadtam az első kezembe akadó dolgot, ami jelen esetben Niall pulcsija volt. A fiút is váratlanul érte az egész, így ahelyett, hogy megállította volna az esésemet, őt is magammal rántottam.
Elég érdekes pózban értünk földet, de nem foglalkoztam vele, hogy Niall rajtam fekszik, mert a hátam sajgott a becsapódástól.
-Aaa-nyögtem fel, amikor a takarító hangját hallottam egyre közeledni.
-Csak takarító egyenruhát találtam, de remélem ez is megteszi amíg a ruháitok megszáradnak. Elég...-itt elakadt, mert odaért elénk.
Niall hamarabb kapcsolt, és elkezdett lemászni rólam.
-Jajjj....öö....-pillantgatott ide-oda zavarában a lány, majd letette a ruhákat és kisietett. 
Niall felállt, majd a kezét nyújtotta, és engem is felhúzott.
-Ne mondj semmit! Kérlek-mondtam, majd elindultam a ruhák felé.
Niall engedelmeskedett, nem szólt semmit, csak halkan kuncogva követett.

-Melyik a nagyobb szerinted?-kérdeztem, mire Niall szakértői szemmel kezdte összehasonlítani a két melegítőfelsőt.
-Talán ez-nyújtotta oda az egyiket-De lehet, hogy ugyanakkorák.
-Oké-vettem el a szűkebb gatyát, majd elindultam a kiszögellésbe átöltözni.
Elbújtam néhány ott hagyott pufi dzseki mögé, majd a dzsekik közül kémlelve visszapillantottam Niallre aki csöppet sem zavartatva magát lekapta a pólóját. Nem tudtam nem észrevenni a hasán elhelyezkedő kockákat. Annak ellenére, hogy mennyit eszik, fitt alakja volt. Mielőtt jobban elmerülhettem volna a hasizma bámulásában, felkapta a pulcsit, majd felhúzta a cipzárt.
Ezután a nadrágját is gyorsan átvette.
Mikor végzett elindult felém. Gyorsan kihúztam a fejem a dzsekik közül, és a falnak dőlve nyomkodni kezdtem a telóm.
Niall halk lépteim egyre közeledtek.
-Hali!-bukkant elő a dzsekik mögül.
-Niall!-mondtam szemrehányóan-Mi van ha éppen öltözök?
-Azért jöttem-kacsintott.
Morcosan összehúztam a szemöldököm.
-Csak hülyülök, kicsilány. Ez a nadrág amúgy se sokat takar az alakodból-csapott egy aprót a combomra.
-Niall!
-Nyugi van-emelte fel a kezét-Már itt sem vagyok-mondta, és megfordulva elsétált.
A pufi dzsekik alatt figyeltem a lábát, ahogy egyre távolodik, majd egyszer csak megállt, és visszafordult. Szóval visszajött lesekedni. Gondoltam megviccelem valahogy, de még nem volt ötletem.
Elgondolkozva kezdtem körbesétálni, miközben óvatosan megfigyeltem, hol les be Niall. És két kabát között meg is láttam a csillogó szempárt.
Ekkor támadt, egy ötletem, és lassan elkezdtem levenni a pulcsimat. Nem aggódtam, mivel még volt alatta egy top. A pulcsit letettem egy ülőkére, és felig a dzsekik felé fordultam.Megfogtam a top alját, és elkezdtem felhúzni, mint ha levenni készülnék, majd hirtelen megálltam, és Niall felé fordultam.
-Azt hitted leveszem, mi? Na húzás van!
-Bocsi-hallottam a fiú megilletődött hangját, amitől el is párolgott a haragom. Csak nevetve megcsóváltam a fejem, majd mikor Niall tényleg elment folytattam az öltözést.

6 megjegyzés:

  1. Sziasztok!

    Ma találtam rá a blogotokra, és nagyon tetszik a történet. A továbbiakban is veletek fogok tartani, izgatottan várom a folytatást!
    Sok kreatív ötletet kívánok Nektek a jövőre nézve is! :)

    De! A kinézet felett nem tudok szemet hunyni. Nem akarok ezzel senkit megbántani csak segíteni szeretnék.
    Lenne egy ajánlatom.
    Biztos hallottatok már teljes design átalakításról.
    Nem tudom milyen szikra pattant ki a fejemből ami arra ösztönzött, hogy megírjan az utóbbi sorokat, de szeretném felajánlani a segítségemet.
    Örömmel alakítanám át az oldalatokat a ti igényeiteknek megfelelően, teljes mértékben a ti elképzeléseitek szerint.
    Mint az nyilvánvaló: ez nem kötelező :D
    Nyugodjatok meg: jó szándékok vezérelnek. Én csak azt szeretném elérha, hogyha megnyitja valaki a blogotokat akkor a kinézet ösztönözze a maradásra és arra, hogy elolvassa a történetet.
    Igaz, hogy a könyvet sem a borítójáról kell megítélni, még sem hagyjuk figyelmen kívül! - ez igaz a blogokra is :)

    Üdvözlettel,
    Írói Álnév

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Írói Álnév,
      Nagyon köszönjük a kedves szavakat, és a kritikát is! Mint láthatod most változtattunk a designon, bár lehet ez sem lett túl jó... Köszönjük az ajánlatodat, tényleg sokat jelent és nagyon aranyos vagy hogy felajánlottad, de nem élnénk vele. Nem azért mert kételkedünk a szándékaidban, vagy hasonló, hanem azért mert akkor már egy olyan designerrel csináltatjuk meg, aki ezt csinálja,így ideje és türelme is lesz ránk/hozzánk. Nem rabolnánk a tiedet... DE! Tényleg köszi hogy szóltál, mert lehet sok olvasót vesztettünk a design által... Azért reméljük velünk maradsz a folytatásokban;)<3

      Törlés
  2. Mikor jön a kövi?? :( <3 PETRA

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valószínűleg vasárnap... Sajnos ismét elmaradtunk az írással:(<3

      Törlés
    2. Nagyon jó lett ez az új stílus, nekem tetszik! ���� PETRA

      Törlés
    3. Jujj köszönjük szépen!!<3

      Törlés