2015. december 24., csütörtök

51. Inside

Sziasztok,
December 24. -e van, minden normális embernek karácsony, szenteste, de nekünk directionereknek mást is jelent. LOUIS WILLIAM TOMLINSON SZÜLETÉSNAPJA!! 24 évvel ezelőtt ezen a napon született meg a világ egyik legcsodálatosabb sráca. Nehéz elhinni, hogy már 24 éves, hiszen még mindig olyan, mint egy cuki kisgyerek!!
Az ő szemszögéből hoztunk ma nektek részt, ami reméljük tetszeni fog!
Boldog Karácsonyt Mindenkinek , és persze a Legboldogabb Születésnapot Louis drágának! <3



Képtalálat a következőre: „louis tomlinson marvel shirt”



~Louis Tomlinson szemszöge~

Eleanor aggódott. Főleg miután egy darabot sem ettem a csomag gumicukorból, amit felbontottunk.
-Mi van veled Louis?-tette a kezét a combomra. Éreztem, ahogy puha érintése nyomán melegség árad szét a testemben.
-Semmi -feleltem vállat vonva -Csak gondolkodom.
-Min?-mosolyodott el halványan.
-Hogy mennyire vagyok szemétláda... Mármint mennyire vagyunk.
-Most miért?-kérdezte, és ujjait végigfuttatta a hajamban. 
-Még mindig Chloe miatt -kicsit rosszul éreztem magam, hogy egy másik lányon gondolkodom, mikor a barátnőmmel vagyok, de szerencsére ő is tudta, hogy nincs oka féltékenynek lenni.
-Lou, te igazán nem tehetsz semmiről!
-Ugyanúgy benne voltam, mint a többiek.
-És ők is azt tették, ami a legjobbnak tűnt. Én is ezt tettem volna!
-Mindegy...-vontam meg a vállam, és magamhoz öleltem a barátnőm.

Egyikünk sem tudta még rendbe szedni magát, pedig lassan közeledett a nyár vége, és vissza kellett lassan térni a mindennapokba. Ugyan nem döntöttünk még róla, hogy mikor hagyjuk el a szállodát, egyre csak kaptuk a felhívásokat interjúkra fellépésekre, mindenféle rendezvényre. Hezitáltunk az összessel kapcsolatban, de persze tudtuk, hogy nem húzhatjuk örökre. Nem nagyon jártunk össze a bandával. Egy házban laktunk, de olyan volt, mint ha ott sem lennének a többiek. Harryt hetekig csak vécére menet, vagy kajálás közben láttam. Nem, ő biztosan nem volt jól. Saját maga árnyéka lett, és úgy látszott, semmi nem érdekli többé.
Már éppen egy hete volt, hogy egyáltalán nem láttam a göndört, mikor írt egy üzenetet a régen nem használt csoport chatbe. Egy házban voltunk az ötből hárman, de ő nem volt képes kijönni a szobájából, hogy szóljon, csak kiírta csoportba. 
"Srácok, elfogadtam az egyik interjút. Július 28. "
Ideges lettem. Attól még, hogy nehéz időszakon megy át, nem kellene azt hinnie, neki mindent lehet.
Gyorsan gépelni kezdtem.
"Harry talán ha feltoltad volna a depis segged, hogy megbeszéljük, ahelyett, hogy eldöntöd helyettünk..."
Egy pillanatnyi hezitálás után elküldtem. Ő rögtön írni kezdett, de közben Niall is feljött a csoportba.
"Mi a szar Hazz?" írta szinte egy időben, ahogy a göndör is végzett a válasszal.
"Nem egyedül döntöttem. Mindenek előtt a managerünk is ezt akarta. Ja és kösz Louis, nagyra értékelem a megértésed!"
A végére még odabiggyesztett egy integetős hangulatjelet. Szóval most én vagyok a rossz? Tudod mit, Harry? All the fucking love , gondoltam, majd a telefonom ledobtam az ágyra, és a fiú szobája felé vettem az irányt.
-Harry!-kopogtam az ajtaján. Válasz nem érkezett, csak egy halk sóhajtás a túloldalról.
-Harry, bemegyek, úgyhogy remélem fel vagy öltözve! -mondtam néhány perc kopogás után. Erre sem felelt, úgyhogy csak lenyomtam a kilincset, és beléptem a szobába.
Hazza az ágy mellett ült a földön a telefonját nyomkodva. Érkezésemre felnézett, de még mindig nem szólt semmit.
-Figyelj, haver -kezdett felmenni bennem a pumpa, amiért nem vett rólam tudomást -szedd már össze magad! Ne viselkedj úgy, mint egy tízéves, akinek elvették a játékait. Basszameg, felnőtt vagy! -már szinte kiabáltam, mikor a göndör úgy döntött,hogy méltóztatik megszólalni.
-Menj ki! -mondta egyszerűen, kimérten.
-Mi?! -néztem rá értetlenül.
-Csak arra kértelek, hagyd el a szobám -ismételte meg a kérését azon az idegesítő nyugodt hangján, amit csak akkor vesz elő, mikor valami nagyon nincs rendben.
-Komolyan ennyit mondasz? -szaladt fel a szemöldököm.
-Nincs miről beszélnünk -mondta hidegen, már rám se nézett, minden figyelmét a telefonjának szentelte. Kezdtem úgy érezni magam, mint aki egy valóságshowba került, és a következő jelenetben kellene kiakadva elviharzania. Nagyon haragudtam Harryre, mert egyikünk sem érdemelte meg, hogy teljesen leszarja, mi van velünk, és aztán üzenetben közölje, hogy döntött helyettünk. De mégis úgy döntöttem, összeszedem magam, és próbálok éretten viselkedni. Legalább egy közülünk legyen felnőtt.
-Oké -ültem le mellé a földre -Akkor nem beszélünk, csak leülök ide.
-Arra kértelek, hagyj!
-Én meg arra, hogy viselkedj kevésbé gyerekesen. 1-1 -villantottam rá egy apró mosolyt.
-Rendben, mit akarsz?-nézett rám, és a telefont idegesen félredobta.
-Harry, mind tudjuk, hogy te nem ilyen vagy. Nem ülsz napokat egy szobában egy lány miatt.
-De úgy látszik mégis ilyen vagyok -vont vállat.
-Így akarod élni az életed? -néztem rá, és a fantáziám kezdett egyre jobban szárnyalni -Képzeld csak el : Harry Styles, a remete. Nagy újságok címlapján -Harry apró kuncogásba kezdett, én pedig folytattam. Elváltoztattam a hangom, mintha egy hírbemondó lennék  -A híres bandatag, 2014 nyarán úgy döntött, hogy végleg kikerül a reflektorfényből, és remete életet kezd a Los Angeles-i Rivers' szállodájában. Már egy hónapja nem hagyta el a szobáját, és ő ugyan nem nyilatkozott nekünk, de közeli ismerősei szerint nem is tervezi egy jó ideig.
Harry nem bírta tovább, nevetni kezdett, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra. Játékosan meglökte a vállam, mire elhallgattam.
-Kösz, haver -mondta halkan.
Egy ideig csend lett ezután. Csak ültünk a földön, mindketten a gondolatainkba merülve. Végül Harry törte meg a csendet.
-Louis, szerinted mit kellene tennem? -kérdezte.
-Szerintem, először is megfésülködni, mert a hajad úgy néz ki, mint egy szénaboglya -kuncogtam -aztán felöltözni normálisan, nem melegítőbe. -röhögve lenézett a melegítőcuccaira -Aztán pedig dönteni.
-Miről?
-Vagy feladod Chloet, és akkor tényleg hagyod a francba, nem pedig ülsz, és róla gondolkodsz, vagy pedig nem adod fel, akkor viszont harcolsz érte, és nem hagyod, hogy még egyszer ekkora lehetőséget elcsessz.
-Wow -csak ennyit tudott először mondani.
-Na? Melyiket választod?
-Nem tudom. Az a baj, hogy nem tudom, mit akarok.
-Hogyhogy nem? Akarsz vele lenni, vagy sem?
-Persze, hogy akarok...-sóhajtott - de ő nem akar velem.
-Oké... és szerinted a díjak akarták, hogy megnyerjük őket? Mégis megtettük.
-Azért Chloe nem egy díj.
-De ha nagyon akarod, és keményen dolgozod érte, talán megnyered -ez egy kicsit túl komolyan hangzott, úgyhogy gyorsan hozzátettem -Ha jobban belegondolsz, kicsit hasonlít egy díjra, nem? Olyan szép meg csillogós -röhögtem, mire Harry fejbe vágott egy párnával, de ettől mindketten csak jobban nevettünk. Hátradőltem a röhögéstől, Hazza pedig egy másik párnát dobott a fejemre.
-Fogd be, Louis! -röhögött.
-Miért, nem akarsz egy arany barátnőt?-vihogtam a párna alól. -Mondjuk, szex közben kellemetlenül hideg lehet.
-Fejezd be, Louis! Esküszöm kinyírlak! -fenyegetett, de ahelyett, hogy megpróbált volna megölni, csak ismét rám sózott egyet a párnával.

Így tehát mind összeszedtük magunkat, hogy a tévés szereplésen a lehető legjobb formánkat hozzuk. Eleinte mindenki neheztelt Harryre, de később megbékéltek, ahogy látták, nem gubbaszt tovább sértődötten.
Izgatottak voltunk mind, hiszen ez volt az első tévés fellépésünk egy jó ideje. Végül jobban sikerült, mint számítottuk. Csak egy kínos pillanat volt, mikor Harry azt a kérdést kapta, hogy "Na, és mi a helyzet a csajokkal? " Egy pillanatra tényleg megfagyott a levegő köztünk, mindenki összeszorított fogakkal várta, hogy Hazza mit felel. Végül csak ennyit mondott: "Van valaki, de egyelőre nem szeretnék semmit mondani, mert annyira nem biztos semmi."
Szerintem jó kibúvó volt, de ezt persze a nézők döntik el.
Visszafelé a kocsiban jó volt a hangulat, mindenki viccelődött, és Niall pezsgőt bontott, mondva, hogy ezt meg kell ünnepelnünk. 
-Az újabb túlélt adásra! - emelte a poharát Liam, és mind koccintottunk. Tényleg jó érzés volt " visszatérni".

A sikertől felbuzdulva elvállaltunk egy szabadtéri fellépést augusztus másodikára. Összességében az sem volt gáz, igaz az egész közepén leállt a mikrofonom, és mindenkinek csak akkor tűnt fel, mikor a szólóm jött volna. Én énekeltem tovább, de ugye azért az erősítés hangját nem tudom túlkiabálni. Lefagyott a levegő, de az egyik első sorban álló lány gyorsan bekapcsolódott, így hamar az egész közönség velem énekelt. Szerencsére a mellettem álló Liamnek vágott az agya, és odadobta a mikijét, úgyhogy a versszak második felét már rendesen el tudtam énekelni. A lány az első sorban elsírta magát, úgyhogy a szám után sietve leguggoltam, és felé nyújtottam a zsebemből túrt zsepit. Nagy élmény volt. Nekem is, nem csak neki.
A koncert után mentünk ünnepelni. Őszinte leszek, ez a nyár leginkább a pihenésről szólt eddig, úgyhogy nem ártott egy kis buli végre. Niallel voltam az este nagy részében, táncoltunk, ittunk, baromkodtunk. Sok haverral találkoztunk jó ideje először, úgyhogy elég jó volt a hangulat.
Éjfél körül lehetett, mikor először leültem, hogy kicsit kifújjam magam. Harry mellettem ült, és a telefonját nyomkodta. Egész este el sem mozdult onnan.
-Mit csinálsz? -löktem oldalba.
-Chatelek -felelt röviden, és ujjai gyorsan jártak az érintőképernyőn.
-Kivel?
-Ariana. Chloeról van szó. Azt mondta, esküvőszervezésbe kezdett.
-Nahát... Máris többre viszi, mint mi -mosolyogtam.
Harry vállat vont, majd ledöntötte az előtte lévő italt.
Nem gondoltam volna, hogy ennek a beszélgetésnek valaha is lesz még jelentősége, de nagyot tévedtem.

Egy hét múlva Liammel és Soph-al tévéztünk, mikor Harry elénk állt, és kijelentette, hogy esküvőre megyünk.
-Mármint most? -nézett rá Liam.
-Nem, jövőhéten -mondta, és már ment is volna tovább, de észbekaptam, és gyorsan utánaszóltam.
-Csak nem Chloe esküvője? -a göndör megpördült.
-Mi van? -nevetett Sophia.
-Hát, hamar túl van rajtad...-dünnyögte Liam, mire egy szúrós nézést kapott válaszul.
-Chloe szervezi, nem ő házasodik.
-És meghívott? -kérdezte Soph.
-Az nem számít...-mondta a göndör, és elszántság csillogott a szemében. Szóval hívatlanul be akar sétálni valaki esküvőjére. Ebből nem sok jó fog kisülni, gondoltam, de inkább nem szóltam semmit, nem akartam letörni.
Csak vállat vontunk, és visszafordultunk a tévé felé, Harry pedig elsétált. Nagyon tervezgetett valamit. Ezután minden nap figyelmeztetett minket, hogy el kell mennünk. Az esküvő reggelén mindenkinek egyesével benyitott a szobájába, hogy keljen fel, mert ma van a nagy nap. Persze nekem eszem ágában sem volt felkelni, minek erőltessem magam, ha csak délutánra megyünk? Harryben  viszont túltengett az energia, átvette az edzőcuccát, és elment kocogni. Már én is a kávém mellett ébredeztem, mire visszajött csurom vizesen lihegve. De még mindig ugrált.
Gyorsan be is foglalta a földszinti tusolók egyikét, a másikba pedig mindig a lányok mentek, így inkább az emeletibe indultam. Már majdnem dél volt, de komótosan vetkőztem, és álltam be a vízsugár alá. Volt időm gondolkodni. Persze tele voltam kételyekkel, de jó volt látni, hogy Harry mennyire derűsen látja a dolgokat, valahogy ez reményt adott nekem is.
De mégis féltem, mi lesz, ha Chloe csak az arcunkba nevet, és elküld a francba. Igen, ez elég valószínűnek tűnt. Valószínűbbnek, mint, hogy a nyakunkba borul, és bevallja, hogy tévedett.
Lehet, hogy ezt az egészet Harrynek kellene csinálnia, végül is az ő barátnője volt. Igaz, Zaynnek meg az unokatesója, de hogy mi, többiek miért kellünk, abban nem voltam biztos. Mondjuk nyilván Niall is megbántotta, hiszen ő volt, aki először belement a szerződésbe. Aztán ott volt Liam is, aki ha nem lenne, Chloe még két éve elment volna, és sose ismerjük meg.
Elzártam a vizet, és megálltam. Csak néztem magam elé. Hol jövök én a képbe? -kérdeztem magamtól, miközben a víz csurgott le rajtam csiklandozva a hátam. Van egyáltalán közöm ehhez a lányhoz?
És akkor eszembe jutott a délután, mikor Chloeval megnyertünk a táncot az x boxon, és aztán a lánnyal a hátamon rohangáltam körbe a szobában. Eszembe jutott, mikor Eleanornak balesete volt, és ő ült mellettem a taxiban a kórház felé menet.
Barátok voltunk. És mindez csak úgy eltűnt, mint amikor egy léggömb kidurran, egy nagy pukkanással, és hatalmas csendet hagy maga után.
Kiléptem a tusolóból, és magamra csavartam a törülközőm. Elfelejtettem borotvát hozni, úgyhogy Liam ott hagyott borotváját vettem a kezembe. Így jár, aki nem figyel a cuccaira, Payno.
Gyorsan végeztem a fogmosással is, és visszamentem a szobámba, hogy felöltözzek. Eleanor már elment, az unokatesójával mentek várost nézni. A ruhásszekrényem elé léptem. Esküvő lesz, az biztos öltönyt jelent. Előkaptam az egyetlen öltönyt, ami velem volt itt, és magamra húztam. Ez simán ment, de mikor oda jutottam, hogy fel akartam kötni a nyakkendőt, elakadtam. Hogy is kell az ilyet? Forgolódtam a tükör előtt. Felhajtottam az ing gallérját, és próbáltam visszaemlékezni az utolsó alkalomra, mikor nyakkendőt viseltem. Aztán eszembe jutott, hogy akkor itt volt El, és megcsinálta helyettem.
Bosszankodva kötöttem egy csomót rá, majd leügettem a lépcsőn, remélve, hogy valaki odalent meg tudja majd csinálni. Mikor megláttam a többieket, megtorpantam a lépcső alján.
-Louis? -húzta fel Harry a szemöldökét. Ő mondanom sem kell, nem öltönyben volt. Az egyik színes ingje volt rajta, természetesen hasig legombolva. Alul pedig egy sima fekete csőgatyát viselt.
-Te meg hova készülsz, haver? -nevetett a mellette álló Zayn.
-Esküvőre..? -néztem végig az ő ruháin is. Egy fekete ing volt rajta egy farmerral. Mindenki lazára vette?
-Louis, nem megyünk be az esküvőre, csak hátra, ahol a fellépők vannak, meg ilyenek -tájékoztatott Harry.
-Jókor szólsz -bosszankodva téptem le a nyakkendőt a nyakamból, és dobtam rá a kanapéra.
Ekkor sétált be Niall, akin egy rövidnadrág volt a Crazy Mofos pólójával. Ő is nevetve nézett végig az öltönyömön.
-Meg ne szólalj! -emeltem fel az ujjam, mire a szőke csak még jobban röhögött.
Nem kellett sok, hogy Liam is elkészüljön. Még ő vette leghivatalosabbra a figurát. Egy vasalt, kockás ingben volt, és fekete nadrágban. Duzzogva vonultam fel, és vettem át a cuccom egy Adidas pólóra, és egy kopott csőgatyára.

(...)

És mindezek után ott állt előttünk Chloe, és azt mondta, hogy nem vagyunk az alkalomhoz öltözve. Kicsit bosszantó volt. Ariana meg mellette vihogott. Finoman kitessékeltek minket a szobából, és mikor mind kint voltunk, az ajtó nagyot csapódott utánunk.
-Na ezt elbasztuk -fogta Zayn a fejét.
-Srácok, én mondtam, hogy öltönyben kellett volna jönni! -mondtam, de válaszul csak néhány gyilkos pillantást kaptam.


4 megjegyzés:

  1. Jhaaj, Louis :D Már most nem haragszom rájuk. Rájuk nem lehet. Most, hogy szünet van meg minden, jöhetne már vasárnap az új rész... mit szóltok? Telhetetlen vagyok, ugye? Ahh, tudom :(. De ha egyszer annyira tetszik!
    Lou szenvedésén a nyakkendővel jót röhögtem. A vége fenomenálisra sikeredett.
    Szeretlek titeket. Boldog karácsonyt! És nagyon boldog szülinapot, Louis!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nagyon örülünk, hogy tetszett:) Igyekszünk olyan gyakran hozni a részeket, ahogy tudjuk, de nem ígérhetek semmit... Köszi, hogy írtál <3

      Törlés
  2. Sziasztok!
    Nagyon jó rész lett!
    Boldog szülinapot Louis!! :)
    Örök gyerek marad a drága... ;)
    Várom a kövit
    Ölelés xx

    VálaszTörlés