Az első szülinapja a kilépés óta és nem láttunk szülinapos tweetteket a fiúktól...nem, nem, jól vagyok!
Reméljük végre úgy telt ez a napja is, ahogy ő akarta és nem úgy, ahogy mások megmondták neki. Hisz ugye a Billboard interjúból kiderült, hogy évek óta úgy él ahogy nem akart... Jó befejeztem!
Ettől függetlenül tényleg szívből kívánom, hogy remek napja legyen és a 23. életévét úgy töltse ahogy igazán szeretné. És talán nektek csak ennyit kell mondanom: Z016.01.12 ❤️
Zayn szemszöge:
Sokáig ültünk a színfalak mögött és nem csináltunk semmit. Tudtuk, hogy hazamehetnénk öltönyökért, vagy akár csak egy hívásba került volna, hogy valaki hozzon nekünk, de a büszkeségünk nem engedte. Úgyhogy vártunk. Órákig... Hajnali háromkor kezdtek el haza szállingózni a vendégek és fél ötre minden ki is ürült. Csak a személyzet, Chloe és mi maradtunk. Nem mondom, fél ötig nem egyszer kellett felpofoznunk egymást, Niall esetében csak egy sütibe került ugyan, de tényleg elég sokszor elbóbiskoltunk. Egy esküvő a színfalak mögött annyira nem is érdekes...
- Fiúk, az asztalokat kezdjétek el leszedni... Ott- mutatott Chloe a tőle legtávolabb eső sarokba, mire elindultunk oda. Louis az orra alatt motyogott párszor, de hajnalban már senki nem figyelt rá.
- Hát akkor munkára fel!- csapta össze a kezét Liam, és elképzelni sem tudtam, hogy miért lelkes ennyire. Hajnali öt volt. Takarítanunk kellett. Olyan emberek után akikkel sose találkoztunk. Azért, mert Chloe vicces kedvében volt. Ebben mi a jó?
- Louis, a tányérszállító kocsi nem játék, szállj le róla!- figyelmeztetett a mellettünk elhaladó egyenruhás. Megint. Hát igen, nem hiszem, hogy nagyon élvezték volna a társaságunkat. Mint említettem, Louis a tányéros kocsikat vitte az asztalokhoz és nem érezte kellemetlenül magát ha felborított egyet... vagy kettőt. Liam az elején próbálta féken tartani, majd inkább elkezdte kergetni. Nem, senki nem örült nekik.
Niall kapta azt a megtiszteltestést, miszerint leszedheti a tányérokat. Én mondtam, már az elején mondtam hogy, ez nem lesz jó ötlet, de senki nem figyelt rám... Azonban a hatodik törött tányér után, már kezdtek egyet érteni velem. Nem haragudott senki sem a szöszire, hogy is lett volna bárki képes rá?! Minden egyes törött tányér után fél pecig bámulta a szilánkokat ilyedt szemekkel, és a szájára szorított kezekkel. Azonban bármennyire igyekezett a törések száma csak nőtt és nőtt. Bevallom, az egyik törött darabért én is felelős vagyok, ugyanis épp betoltam egy széket, ami a túloldalt kinyomta a másikat, neki ment a szöszinek, aki ezért eldobta a kezében tartott porcelánt. Mint mondtam baleset volt... Ez persze még mindig jobb volt mint amikor Harry, kezében hat tányérral, ment bele Niallbe... mondanom sem kell, mind a tizenkettő ripityára tört. És ez volt az a pillanat, amikor Chloe odajött és megkért minket, hogy inkább sepregessünk.
Mi tényleg nem akartunk rosszat! Egyszer sem! Most őszintén, ki nem gáncsolt már ki valakit véletlenül? Ugyehogy, mindenkivel megesett már?! Niall sem akart bajt okozni! És én láttam ami történt, és tényleg a semmiből termett ott egy férfi, kezében sajnos egész sok pohárral. Niall húzta volna vissza a seprűt, de a pasas lába nem engedte, ezért Nialler rántott egyet, gondolván, hogy csak egy szék, és a pasas dobott egy seggest. De! Csak a poharak fele tört el!
Ekkor már leszedték az összes tányért az asztalokról, így Chloe nyugodt szívvel küldött terítőt hajtogatni, hisz már nem volt több törékeny dolog a közelben. És igaza volt, törékeny dolog tényleg nem volt... Azonban azt senki nem mondta, hogy a morzsákra figyelni kell, így amint Harry leszedte az első asztalról az anyagot, kaptuk is a következő munkát...
A díszítéseket kellett leszedni, és itt tényleg hasznosnak bizonyultunk. Alig egy keret tört el, és a virágokat úgysem használják már semmire, úgyhogy az egészen lényegtelen. Elég büszkék voltunk magunkra, és most tényleg senkiben nem tettünk kárt...
- Chloe, már tényleg minden a helyén van!- szóltam a lányhoz órák óta először. Reggel hét volt, és a terem pár emberen kívűl teljesen üres volt. És ezt Chloe is tudta. Azért még párszor körbe sétált, de szerintem nem is nagyon figyelte mi van körülötte. Inkább csak az időt húzta.
- Rendben- sóhajtotta -menjünk!- Louis vigyorogva pattant fel a székből amiben eddig ült és indult a kijárat felé.
Már rég fenn volt a nap, mi pedig még semmit nem aludtunk, de ha ezt megbeszéltük akkor még meg is érte. Amint kiléptünk, Chloe kibújt a magassarkú cipőjéből és mezítláb indult el. Tudtam, hogy meleg a föld, mégis a nyelvemre kellett harapnom, hogy ne ajánljam fel a cipőm. Hiszen valószínűleg nem akarná felvenni, még akkor sem ha jóban lennénk.
- Srácok, nem akarjátok ezt inkább holnap megbeszélni? Elég késő van... Vagy inkább korán- fordult felénk Chloe, egy nagyon halvány mosollyal az arcán. Én tudtam, hogy csak húzni akar minket, de láthatóan Louisnak nem esett le.
- Most csak szórakozol ugye?! Egész éjjel fenn voltunk és takarítottunk, csak azért mert a többiek hülyék voltak és nem vettek öltönyt! Úgyhogy nehogy azt mondd nekem, hogy ez mind felesleges volt, mert kiakadok! Értem, hogy haragszol, de ezt akkor sem teheted!- Lou nem kiabált, inkább álmos hangon zsörtölődött, miközben ide-oda csapkodott.
- Igen Louis, szórakoztam- nevette el magát Chloe, majd megfordult és elindult a házak felé. Louis egy elégedett mosolyt villantott, majd a lány után sietett. Azonban a keze megállt a levegőben és mégsem karolta át. Eszébe jutott, hogy ez most nem egy sima piszkálódás volt. Most több is volt mögötte.
A többiek is elindultak utána, majd csak ketten maradtunk, még mindig a kijáratnál. Harry és én.
- Mi lesz?- nézett rám a göndör. Nem tudtam kiolvasni semmit a szemeiből, nem engedte eluralkodni, akármilyen érzései is voltak abban a pillanatban.
- Nem tudom!- nevettem fel kínosan. És tényleg úgy volt. Gőzöm sem volt.- Vagy megérti, vagy tényleg nem beszél velünk többet... De gondolom, mindjárt kiderül- veregettem meg a vállát, majd én is elindultam. Hallottam ahogy sóhajt egyet, majd mellém sietett és együtt értük utol a többieket.
-----
U.i.: Sajnáljuk a rövid részt, de a következő jelenetet már Chloe szemszögéből akartuk írni. Azért reméljük, hogy sikerült mosolyt csalni az arcotokra. További szép napot!!:)<3