Dalszöveget írnak Ariana új albumába, hát persze... Idegesen csapkodtam a füzetem a fejemhez. Akármennyire is szerettem volna föcit tanulni, egyszerűen nem ment. Bosszúsan vágtam a sarokba az amúgy is agyonnyűtt füzetet, majd lehuppantam az ágyra, a laptoppal a kezemben.
Hanyatt feküdtem, majd felnyitottam a gépet. Egy új lapot nyitva a böngészőben, beütöttem a nevet.
Persze, hogy ismertem Ariana Grandet. Ki nem? Ismertem, sőt még szerettem is. Múlt idő, mert akkor jelenleg meg tudtam volna gyilkolni. Megmagyarázhatatlan volt, hogy miért. Nekem semmi közöm nincsen Harryhez, hacsak az nem, hogy az unokatesóm bandájának a tagja. De mégis...
A gyomrom összeszorult, ahogy a lelki szemeim előtt újra lejátszódtak a pillanatok a szeméttelepen. Pfff...igazán romantikus-húztam el a számat. De mégis annak tűnt.
Idegesen doboltam a space billentyűn, amitől el is tűnt az eredeti név, amit begépeltem. Nem győztem törölni. Végül elszántam magam, és egy nagy levegőt véve lenyomtam az entert.
Gyorsan megkerestem a képtalálatokat. Sajnos már kicsiben is klasszisokkal szebb volt, mint én. Tudtam, hogy gyönyörű, de valahogy mégis teljesen letörtem. És hiába reménykedtem, hogy kinagyítva megcsúnyul, és nagy vörös ragyák nőnek az arcára, csalódnom kellett. Ha lehet ezt mondani, akkor kinagyítva még szebb volt.
Dühösen csaptam le a laptopot, és belefúrtam a fejem a párnámba. Néhány percnyi párnába nyöszörgés után kissé lenyugodva felkeltem, és kimentem a mosdóba.
Megnyitottam a csapot, majd megmostam az arcom. Ahogy felnéztem a tükörbe, könnyek szöktek a szemembe.
Itt vagyok én, egy senki, egy középsulis lány, aki pénteken egy bárban dolgozik, ahol legtöbben olcsó kurvának nézik. És Ariana, aki iszonyatosan híres, sikeres, és sokak szerint a legszebb lány a világon. Legszívesebben elástam volna magam. Rájöttem, hogy nincsen semmi esélyem egy olyan híres, és helyes fiúnál, mint Harry. Még egyszer megmostam az arcom, és kicsit nyugodtabban próbáltam a gondolataimat valaki másra terelni. Valakire, aki tényleg törődik velem...
"Hali Niall:)"-pötyögtem be facebook chatbe. Néhány másodpercig hezitáltam, hogy elküldjem-e, de végül úgy döntöttem, nem veszíthetek semmit.
"Hey, Chloe"-írta, majd küldött egy puszilós smileyt is.
Válaszolni akartam, de még írt, úgyhogy figyeltem.
"Mizujs?"-írta.
"Semmi különös... törit tanulok. Azt szerettem volna kérdezni, hogy jöttök este a NeonLightsba?"
"Hmm..."-jött a válasz.
Írtam egy kérdőjelet, majd vártam.
Nem sokára jött egy kép. Niall és Lou voltak rajta, Niall fotózta, Lou kezében meg egy papír volt, amin ez állt csupa nagy betűkkel: I G E N!
"Cuki:)"-válaszoltam.
"Várj, egy feltétellel!"
"És mi az?"
"Hogy iszol velem egy pohár pezsgőt:) És addig nem szolgálsz ki mást :$ Oké?"
Elmosolyodtam az üzenet olvasása közben. Tényleg van aki sokkal jobban törődik velem, mint Hazza.
"Okés;)"-egyeztem bele.
Még egy ideig beszéltünk, amitől egészen jó kedvre derültem, aztán Niallnek mennie kellett, úgyhogy elköszöntünk egymástól.
Kimentem a fürdőszobába, hogy hajat mossak. Közben végig Niallen, és Harryn töprengtem. Mi lehet ez? Nem szeretem őket. Még csak nem is a barátaim. Nem is ismerem őket... Ahogy egyre tovább gondolkodtam, egyre képtelenebbnek tűnt. A sampon csípte a szemem, és reméltem, hogy mire kitisztul, ez az egész is elmúlik. De ahogy kinyitottam a szemem, minden ugyanaz maradt, mint volt. Ugyanúgy ott voltak Niall üziji a gépen, Harry szavai a fejemben, és Ariana képei a megnyitott lapon.
Szerintem mindenki tapasztalta már azt az érzést, mikor sírás után hatalmas nyomást érez a szemében, és bármit csinál, nem múlik el. Sokadszorra mostam meg hideg vízzel az arcom, de csak nem csillapodott. Én az a fajta ember vagyok, aki ha sír akkor kb. csak 3 percig látszik meg rajta utána, de akkor annyira, hogy ha bárki meglát, örök traumát szenved. Nem tudom pontosan meghatározni, hogy nézek ki olyankor, de valahol átmenet lehet a horror filmekben halálra rémült áldozatok, és a pszichopata gyilkos között. Szerencsére még nem sokan láttak így... És mint egy rossz vígjátékban, hirtelen megszólalt a csengő. Nem túlzok, ha azt mondom, halálra rémültem. Ha attól el is tekintünk, hogy a szemem alatti táskák kétszer akkorára duzzadtak, és vörösek voltak, akkor is gázos volt a helyzet, mert egy bugyin és melltartón kívül nem volt rajtam semmi.
Odalentről hallottam, hogy Olga beengedi azta a valakit, úgyhogy szurkolni kezdtem, hogy ne hozzám jöjjön. Csalódnom kellett, mert meghallottam az egyenletes lépteket a lépcsőn. Az agyam kattogni kezdett, hogy mit tegyek, de végül csak ide-oda léptem, majd teljesen leblokkoltam, és megálltam a fürdőszoba közepén.
-Melyik a szobája?-Harry hangja volt, egészen közelről.
-Bal oldalon az első ajtó-Olga hangját hallottam nagyon halkan.
Gyorsan a fürdőszoba ajtajához siettem, és becsuktam, mert a szobámból nyílt, és onnan simán belátott volna. Utólag rájöttem, hogy rossz ötlet volt.
Hallottam, hogy kopogtat az ajtón.
-Chloe, én vagyok az, Harry.
Egy ideig gondolkodtam, hogy mit válszoljak, majd ki kiabáltam.
-Ne gyere be!
Megint kopogott.
-Hahó, Chloe!
Szóval nem hallotta. Eléggé vastag a fürdőszoba ajtaja.
-Ne gyere be!-kiabáltam hangosabban.
-Tessék? Ott vagy?
-Ne gyere be!-kiabáltam olyan hangosan, ahogy csak tudtam.
-Nem hallom, Chloe! Bemegyek.
-Ne...-mondtam elhaló hangon, de már késő volt.
-Hol vagy?-kérdezte Harry, most már közelebbről.
-Itt bent. A fürdőszobában.
-Kijössz kérlek?
Nagyot sóhajtottam, majd a kulcslyukhoz hajoltam, hogy kinézzek. Csak sötétséget láttam, szóval biztos nekidőlt az ajtónak.
-Nem!-egyenesedtem fel.
Szinte láttam magam előtt a fiú csodálkozó arcát, nagyra nyílt szemeit, felhúzott szemöldökeit, és tátva maradt száját.
-Miért?-kérdezte.
-Mert nem-nem tudtam jobb kifogást találni. Mondhattam volna, hogy vörösek és duzzadtak a szemeim, és csak úgy mellesleg alsóneműben vagyok, de valamiért nem akartam, hogy tudja. Ártott volna a méltóságomnak.
-Légy szíves, gyere ki! Beszélni szeretnék.
-Beszélj-mondtam egyszerűen, bár rögtön meg is bántam, hogy kimondtam.
-Miért nem akarsz kijönni?-a fiú hangja már-már kétségbeesésbe hajlott.
Nem válaszoltam. Némán tartottam a kilincset.
-Chloe, ne hisztizz már!-emelte fel a hangját, majd mikor erre sem kapott választ, nagyot sóhajtott-Oké. Ha nem jössz ki, én megyek be!
-Ne! Kérlek ne!
-Miért?
Most már ciki lett volna elmondani, hogy fehérneműben vagyok. De bejön, az még cikibb lesz. Kétségek között őrlődtem.
Harry lenyomta a kilincset, és tolni kezdte az ajtót, és bár tudtam, semmi esélyem, ellenálltam amennyire csak tudtam.
A papucsos lábam csúszott a fürdőszoba padlóján.
-Vá..vá..várj!-mondtam, mikor már résnyire kinyílt az ajtó.-Elmondom.
-Mondd!-lökött még egy kicsit az ajtón.
-Fehérneműben vagyok!-mondtam halkan, és még jobban a sarokba bújtam.
-Na ne szórakozz! Franc hiszi el!-lépett be Hazza a fürdőbe, és nagy lendülettel hajtotta be az ajtót.
Szembe kerültünk egymással. Én gyorsan magam elé kaptam a kezem, ő pedig annyira leblokkolt, hogy néhány pillanatig meg se mozdult, csak meredt rám.
-Uh...Basszus!-kapcsolt végre, és gyorsan elfordult.
-Franc hiszi el...-dünnyögtem, a méltóságom utolsó morzsáit szedegetve.
-Úristen, Chloe ne haragudj! Azt hittem... izé...bocs!
-Aha-nem tudtam mit mondani.
-Ne haragudj!-fogta Harry a fejét háttal nekem.
-Kimennél, kérlek?
-Jaja persze-fordult meg Harry, majd ahogy rám nézett el is kapta a fejét, és sietve, bocsánatkérések közepette nagy lendülettel elindult az ajtó felé. Sajnos túl nagy lendülettel.
Én sosem voltam jó abban, hogy kultúráltan fürödjek, vagy mossak hajat, azaz, hogy a vizet a tusolón, vagy kádon belül tartsam. Ezért miután én fürdök, mindig úszik az egész helyiség.
Harry lába megcsúszott a vízben tocsogó padlón, és hatalmasat tanyált, a fejét a csap szélébe beverve. Felszisszentem a nagy koppanásra, majd gyorsan hozzá siettem.
-Úristen, Harry jól vagy?
-Hagyd! Nem történt semmi!-tápászkodott fel a göndör.
-Biztos megvagy?-léptem közelebb.
-Biztos! Odabent megvárlak.-intett le, majd gondosan a másik irányba fordulva kitámolygott.
Elég kínosan éreztem magamat. De nem tudtam mit csinálni...
Ahogy a felmosót tologattam ott ahol Harry elcsúszott, eszembe jutott valami. Csak úgy mellékesen, még mindig nem volt rajtam, csak egy bugyi és egy melltartó. És a legrosszabb, hogy csak a szobában volt, kikészítve az ágyra egy póló meg egy nadrág.
-Basszus...-suttogtam halkan.
Az ajtóhoz léptem, és résnyire kinyitottam.
-Harry?
-Kész vagy?-kérdezett vissza.
-Hát...-húztam el a számat-Nem igazán. Az a helyzet, hogy az ágyon vannak a ruháim. Ide tudod adni őket?
-Persze-állt fel, majd az ágyhoz lépett, és felkapta a pólómat, és a nadrágomat.
Csak a fejemmel kandikáltam ki a résen, a testemet takarta az ajtó. Onnan néztem, ahogy lehajtott fejjel hozzám sétál.
-Köszi!-vettem el a felém nyújtott ruhákat, majd egy mosolyt is küldtem mellé.
Harry is elmosolyodott halványan, majd becsuktam az ajtót és végre nekiálltam öltözni.
-Na miről szeretnél beszélni?-huppantam le a fiú mellé a kanapéra, végre felöltözve.
-Fontos dolog lenne.
-Na mondd!-húztam fel a lábam.
Harry nagyot sóhajtott, majd belekezdett.
-Niallról van szó-mondta, nekem pedig kikerekedett a szemem.
-Folytasd!
-Chloe, te nem tudod, miért "barátkozik" veled.
-Mi? Most az a bajod, hogy jóban vagyok Niallel?
-Ezt egy szóval sem mondtam.
-Ne kezdd most, hogy ő csak ki akar használni! Nem ő szórakozik egyszerre több lánnyal. Ariana Grande, persze! Jobbat nem találtál?
-Miről beszélsz? Arianaval csak dolgozunk. Dalt írunk!
-Aha, persze. Pont a legszebb lánnyal a világon. Miért nem Nicki Minajnak írsz dalszöveget?
-Nem értelek.
-Á, dehogynem! Ne játszad a hülyét! Szerencse, hogy még nem volt semmi köztünk!
Harry szemei egyre nagyobbra tágultak a csodálkozástól, ahogy beszéltem, majd amikor idáig eljutottam, hirtelen a számra tapasztotta a kezét.
-Cssss...-mondta, majd hozzám hajolt, és megcsókolt.
Váratlanul, ért, de mihelyst kapcsoltam, gyorsan elrántottam a fejem.
-Most már van-mondta Harry.
Felpattantam, és hátráltam néhány lépést. A fiú némán kapta el a tekintetem. Szemeztünk. Éreztem ahogy vibrál közöttünk a feszültség. A csendet Harry mobiljának csörgése törte meg.
A fiú nem foglalkozott vele, csak nézett tovább mereven.
-Nem veszed fel?
-Nem.
-Vedd csak fel nyugodtan. Nem történt semmi!-mondtam, és ezt leginkább magammal akartam elhitetni.
-Oké-bólintott, és ez jobban fájt, mint bármi.
Elővette a telefonját, és felvette.
-Szia Ari!-szólt bele derűsen.
Tudtam, hogy direkt csinája, és elöntött a düh.
-Menj el!-suttogtam.
Harry lefogta a telefont, és hozzám fordult.
-Rendben! Te akartad! Nem történt semmi!-mondta, majd telefonnal a fülén kisétált.
Idő volt, el kellett kezdjek készülődni. A ruhámmal nem vacilláltam sokat, úgyis át kell öltözni, de a hajam és a sminkem jobban megcsináltam mint szoktam. Nem értettem magam. Ez egy hülye munka, és bár legbelül tudtam hogy most nem csak munkába megyek, próbáltam elhitetni hogy csak fejre estem, és semmi köze a fiúkhoz. Amint kész lettem, elindultam a "munkahelyem" felé. Az egész hall kongott az ürességtől, alig voltak páran és azok is alkalmazotti ruhában sürgölődtek. Nem értettem miért, de nem is különösen érdekelt. Éppen a hirdetőtábla mellett siettem el, amikor valamin megakadt a szemem. Visszahátráltam, és reméltem csak képzelődtem.
NeonLights... Állt nagybetűvel a szórólap közepén. Péntek este 19:00-tól HATALMAS buli. Belépés ingyenes, az italok olcsóak a felszolgálók dögösek... Gyere el te is! Olvastam a lapon. Hirtelen elkezdett körülöttem forogni minden, és meg kellett kapaszkodjak. Nem tudtam ki tette ki, lehetett az apám de lehetett csak egy sima marketing fogás is. Csak azt nem értem miért nem tudták megvárni amíg befejezem a munkám. Egy alkalom! Csak egy! Annyit kellett volna várjanak!
Belöktem a hatalmas kaput, és ha nem látom benn a lányokat meg persze ha nem találnék ide akár csukott szemmel is, akkor azt hittem volna rossz helyen járok. A modern vöröses barna székeket, régies szalma székekre cserélték. Nem mondom, eszméletlenül nézett ki. Kicsit farmos beütése volt, de tisztán látszott hogy egy vadonatúj kollekció darabjai. Nagyokat pislogtam miközben forogtam. Az egész helyet átalakították. A földön néhány helyen szalmakazalok voltak letéve, kupacokban egymás mellett és amikor közelebb mentem megláttam hogy "babzsák fotelekként" funkcionálnak. A lámpák elé valamilyen papírt tettek, ami miatt szűrt fény keletkezett, olyan hatást keltve mintha rossz lenne a világítás és ez a fény is kintről jönne be. A bárszékeknél félő volt, hogy már csak egy pillantás miatt is összeesnek, pedig biztosan tudtam hogy nem. Egyszóval az egész térség egy farmnak, egy kocsmának, egy falusi szórakozóhelynek tűnt, nekem mégis nagyon tetszett. Nem találni ilyet sok helyen, főleg nem LA-ben, de teljesen magával ragadja az embert. Környezet váltás, kizökkent a megszokottból. Kezdtem megérteni, hogy a szórólapok nem ellenem szólnak, csak az új designt akarják népszerűsíteni, ráadásul a sztároknak ez a kis fordulat nagyon jót fog tenni.
Mosolyogva léptem beljebb a terembe, ahol a szintén csodálkozó lányokat köszöntöttem. Cher is ugyan olyan elképedten forgolósott, mint bárki más így egy kicsit el is bizonytalanodtam a ruhákkal kapcsolatban, de legbelül tudtam hogy nem lesz baj.
- Wow!- nyögte ki miután mind leültünk. Egyszerre tört ki belőlünk a röhögés, majd miután elcsendesedtünk folytatta.- Az igazság az, hogy nekem szóltak hogy tehenészlányoknak kell beöltözzünk, de ez jobb mint amire számítottam.- mondta én pedig halkan kifújtam a levegőt.- Természetesen nem adtam lejjebb az igényeimből, ezért ha fogalmazhatok így, eléggé szexi tehenészlányok leszünk!- kacsintott és elnevettem magam. Lucy felpattant a helyéről, és Cher a kezébe nyomott egy gondosan letakart ruhakupacot. Ameddig ő öltözött, mi mégegyszer körbenéztünk. Én személy szerint már inkább azt figyeltem, hogy minek lett más a helye, mert ezt hasznos ha tudom. Nem telt el sok idő, Lucy kiröppent az öltözőből, én pedig ma már kitudja hanyadjára tátottam el a szám. Nem viccelt Cher, amikor azt mondta szexibbek leszünk mint az átlag...
A ruhánk egy kék szaggatott szárú farmersortból, egy fehér csipkével letakart topból, egy piros, fehér pöttyös hajpántból és egy barna platformos magassarkúból állt. Az összhatás eszméletlen lett. Hamar kiosztotta mindenkinek a sajátját, majd ő is leült egy székre, ezzel is a tudtunkra adva, hogy más is beszélni akar. Pár másodperc elteltével Drew jelent meg a kör közepén, és szokásához híven azonnal elkezdett hadarni.
- Mint láthatjátok, az egész szórakozóhely átalakult. Ha tetszik az embereknek így marad, ha nem visszacsinálják.- mondta és ezzel be is fejezte a beszédének az átalakításról szóló részét.- Mivel ma rengeteg sztár tesz jelenést nálunk, a ruhátokon kívül, ami nagyon jó lett- nézett Cherre, aki fülig pirult. Drew nem szokott megdicsérni semmit.- a hajatokkal és a sminketekkel is szakemberek fognak foglalkozni. Már az öltözőben vár két hölgy, akik ezt végrehajtják.- mondta, majd ismét egy teljesen más témára ugrott át.- Egy műbikát is vettünk ahol a vendégek bikarodeózhatnak, ez külön poszt lesz. A lényeg hogy nektek nem kell hozzányúlni a bikához, azért felvettünk még egy férfit, ti csak ott álltok és játszátok a szépet.- forgatta meg a szemét.- Ha bármi kérdés van, hozzám gyertek de remélem nem lesz!- mondta komolyan, majd elment. Végülis, a lényeget elmondta. Lassan felálltunk, és bementünk az öltözőbe. Nagy meglepetésünkre tele volt tükörrel. Ez engem egy kicsit frusztált, ugyanis eléggé kellemetlenül érzem magam a "ruhákban" is, nem kell minden nézőpontból lássam hogy áll, esetleg hogy nem. Mint mindig, most is minden ruha tökéletesen passzolt rám, talán a nadrág túlságosan is. Ha egy kicsit bővebb, nem látszik ennyire a hátsó fertályam alakja, de gondolom nem véletlen. Az elsők között végeztem, így az egyik hölgy kedvesen lenyomott maga elé a székbe és elkezdte megcsinálni a hajam. Néhány tincset befont, majd egy szoros lófarokba kötötte a hajam a fejem tetején. Az apró babahajaimat lehúzogatta, így azok szépen keretezték az arcom. Egy hajfánk segítségével kontyot csinált a hajamból, aminek kócos beütése volt. Végül felkötötte a hajpántot az arcomra, és megpaskolta a vállam. Vettem az adást, így átmentem a másik hölgyhöz, aki azonnal le is nyomott maga elé. Mindenki mindenkivel beszélgetett, csak én nem találtam a helyem. Minden lánnyal jóban vagyok, most mégis idegennek éreztem magam. A nő elkezdte megcsinálni a sminkemet. A szememet nagyon kiemelte fekete szemceruzával és rengeteg szempillaspirállal. Olyan volt mintha kétszer akkora lenne mint eredetileg. Az arcomat vékonyan lekente alapozóval, halványbarna szemhéjjfesteket kent rám, ami szintén a szememet nagyobbította, majd végezetül tűzpiros rúzzsal kente be az ajkaim. Eszméletlenül rikított, de valahogy mégis nagyon jól nézett ki. A barna szemeimmel kontrasztot állított a piros rúzs, így mind a kettő hihetetlenül kitűnt.
- Gyönyörű vagy!- mondta halkan a sminkes hölgy amint végzett, és rámmosolygott. Meglepett a kijelentése, én azért ezt nem mondanám magamra.
- Köszönöm.- mosolyogtam vissza halványan, mert nem akartam bunkónak tűnni... Meg az igazság az, hogy eszméletlenül jól estek a szavai.
Mindenki csacsogott, mindenki izgult és a ruháikat igazgatták már ki tudja hanyadjára. Még megnéztem magam utoljára a tükörben, fújtam egy kis parfümöt mindenhova, és kitipegtem az ajtóhoz. Még meg kell szokjam ezt a nagyon magas sarkat. Nem tudtam tovább benn maradni, zavart a pletykálásuk, pedig általában én is ott szoktam velük röhögcsélni. Tényleg örültem, hogy vége ennek a korszaknak.
Csöndben kerülgettem a sürgölődő embereket és nézelődtem. Olyan érzésem volt, mint amikor először jöttem ide. Nem ismertem senkit, nem tudtam mit kell tegyek, hogy mi hol van, csak azt tudtam hogy it kell maradjak. Most is idegennek tűnik minden, az emberek, a tárgyak, a dolgom, pedig már ismerek mindent, most mégis olyan mintha kívülálló lennék. Megláttam a tömegben Drewt, és én is meglepődtem, de egy kicsit megnyugodtam. Tényleg vad idegenekkel voltam körülvéve, bútorokat hoztak, világítást szereltek stb. Jól jött egy ismerős arc.
- Drew, én hol kezdek?- érintettem meg a vállát. Megfordult és végigmért, majd egy halványat bóllintott. Gondolom elraktározta hogy jó lesz a ruha.
- Pult, aztán pincér, aztán mész a rodeóhoz, aztán meg meglátjuk.- mondta, majd ott is hagyott. Nem bántam, nem volt kedvem csevegni vele.
- 5 perc és nyitás!- harsogta be a termet Drew erőteljes hangja. Még pár italt kitöltöttem, és éppen vártam hogy nyíljanak az ajtók, amikor mellőlem egy nagy csörömpölés hallatszódott. Natasának kicsúszott egy Vodkás üveg a kezéből, és természetesen ripityára tört. Mindenki egy emberként ugrott felé, és kezdte el takarítani a szilánkokat és az italt. Natasa magát törölgette, én pedig tudván hogy úgysem férek oda, előkaptam egy új üveget, és betettem a helyére. - Mindenki a helyére! Nyitunk!- ordította Drew, és a fények lekapcsolódtak. Ahogy elsötétedett minden, magam sem tudom miért, felkaptam az egyik kitöltött poharat, és egy hajtásra kiittam a tartalmát. A szemem sarkából aprócska könycsepp buggyant ki, amit a sminkemre vigyázva letöröltem. Csak most maradjak erős-gondoltam-Csak még egy picit... Féltem, hogy egy pohár nem lesz hozzá elég, így egy másikat is megittam gyorsan.
A nagy ajtót kinyitották és egy pillanat alatt felfogták a vendégek a helyzetet, és elárasztották a termet. A zene felhangosodott, de most nem DJ-től nyomatták az amúgy is monoton, szinte ugyan olyan számokat, hanem vagy sima country zene szólt, vagy azt mixelték össze valami modernel. Őszintén megmondhatom, hogy sokkal könnyebb volt ilyenre dolgozni, tudtam mennyi idő telik el, volt különbség a számok között.
Éreztem, hogy mindjárt letelik a pultos munkaidőm, amikor ismerős hangokat hallottam meg.
- Öt tequilat kérünk!- ordította, én pedig mosolyogva felnéztem. Zayn állt előttem, mellette a négy fiú. Mosolyogva bóllintottam, és kitöltöttem az italukat. A kezükbe nyomtam, és már felkészültem, hogy adom a további rendeléseket, amikor feltűnt hogy nem mozognak.- Jól nézel ki a pult mögött!- mutatta fel nekem Lou a hüvelykujját, mire szemforgatva elröhögtem magam. Már éppen szóltam volna nekik, hogy jobb ha távoznak, ami kor ezt valaki megtette helyettem is.
- Hé haver, ha már rendeltél told odébb a képed!- ordította valaki, de nem úgy tűnt mintha érdekelné őket. -Ribikém, kergesd már odébb őket!- szólt rám. Na erre már kapcsoltak. Egy emberként fordultak a náluk két fejjel kisebb palihoz, és bevallom nem lettem volna a gyerek helyében.
- Remélem ezt te sem gondoltad komolyan!- hangzott fel Harry mélly hangja. Lassan, idegesen és halkan beszélt, mégis tisztán értettem amit mond. Fájt, mert tudtam, hogy miattam hősködik. De nem értettem. Sok mindent nem értettem, még azt se mindig amit én csináltam.
- Fiúk ne!- szóltam oda élesen. Ezen nem kell fel kapni a vizet, már megszoktam. Csak leintettek, és már láttam hogy ebből verekedés lesz. Ahogy eljutott az agyamig ez az információ, olyat tettem amit sose gondoltam volna. Meglóbáltam a kezem, mire vagy 5 biztonsági rontott be a sorba és rángatta ki a feleket. Intettem az egyiknek aki az "enyémeket" vezette ki, hogy óvatosan, majd folytattam a munkám. Nem volt erőm végig nézni ahogy egy tömegverekedése robban ki előttem.
Pár perc múlva kakaskukorékolás zavarta meg a zenét, és ijedtenben majdnem elejtettem a poharat a kezemből. Akkor még egy újítás... Meglepetésemre a reflektor a bikát világította meg, és a lányok ott kezdték el rázni. Akkor már értem, nekem is ezt kell majd tennem.
Vigyorogva dobtam le a kezemből a törlőrongyot, és felkaptam egy tálcát. Elegem volt a pultból, jelen pillanatban bármit szívesebben csináltam volna... BÁRMIT!
Elindultam a VIP szektor felé, ahol az egyik boxban meg is láttam a bunyósokat. Mosolyogva csusszantam be Liam mellé, mire ők durcásan rámnéztek.
- Te hívtad ránk a biztonságiakat!- nézett szúrósan Louis, és úgy viselkedett mintha leprás lennék. Megforgattam a szemem, majd vártam hogy megunja. Amikor úgy tűnt nem tervezi, vettem egy nagy levegőt es elmagyaráztam eme gonosz döntésem okát.
- Nem akartam végig nézni ahogy egymásnak estek!- szerintem ez egy zseniális indok.
- Simán levertük volna!- motyogta Niall, és olyan aranyosan hangzott a szájából. Valahogy nem tudtam elképzelni Niallt verekedni, pedig tudtam hogy ha kell megteszi.
- Téged nem zavart ahogy szólított?- Harry ideges volt, már csak azt nem értettem miért.
- Persze hogy zavart!- csattantam fel. Miért kell ebből akkora ügyet csinálni?! - De nem érdekel! Megszoktam! Sőt, már meg sem hallottam! Meg amúgy is, ebben a ruhában, ezen a helyen tényleg az vagyok!- halkultam el a végére.
- Eszednél vagy?!- most Zayn lett ideges- Tudod te mit takar a ribanc jelző?! Had mondjam el, hogy nagyon távol vagy attól! Belül meg főleg! Úgyhogy jobb lenne ha nem viselnéd el hogy ezek a férgek így szólítsanak!- nagyon mérges volt, de nem értettem miért.
- Nem beszélhetjük ezt meg később?! Szét megy a fejem, és kicsit émelygek!- mondtam, bár a mondat utolsó felét nem akartam hangosan is kimondani.
- Terhes vagy?!- kerekedett ki Zayn szeme, és vele együtt a többieké is. Mivan?! Csak pislogtam rá. Ezt mégis hogy tette össze?!
- Nem!- csak ennyit mondtam, majd ott hagytam őket. Tényleg elment az eszük...
Miután megmostam az arcom, visszamentem a tömegbe. Egy gyors pillantást vetettem a fiúk asztalára, és nagy megdöbbenésemre Lucy és Cher is ott állt. Természetesen nem tudtam ellenállni a kíváncsiságomnak, így odamentem. Éppen valamin nevettek, és épp fordultam volna meg, amikor Niall szóllított meg.
- Chloe, akkor hozol pezsgőt?- mosolygott rám. El is felejtettem az ígéretemet. Hamar töltöttem két pohárba, és visszaegyensúlyoztam vele az asztalukhoz. Alig tettem le a tálcát, egy idegen hang szólalt meg mögülünk.
- Édeseim, lehet nem tűnt fel, de már fél éve várok hogy észrevegyétek rendelni akarok!- Cher és Lucy azonnal odakapták a fejük, én viszont csak nagy levegőket vettem. Ennek nem lesz jó vége...- De persze gondolom az sokkal fontosabb hogy pasizzatok!-szinte köpte a szavakat.
- Ha annyira szomjas, miért nem ment el a két szép lábán a pultig?!- Cherből áradt a szarkazmus.
- Cher!- szólt rá Lucy halkan. "Mindent a vevőért" csengett a fülemben a szabály. Már éppen fordultam volna meg, hogy bocsánatot kérjek, amikor olyan mondott amit nem kellett volna.
- Ohohohhó! Ribanc, ne merj nekem feleselni! Mocskos kúrvák vagytok, legalább a munkátokat végezzétek rendesen ha már a megbaszáson kívül nem vagytok jók semmire!- Na igen. Ezt nagyon nem kellett volna. Az agyamat ellepte valamilyen furcsa köd, és miközben fordultam meg, lenyomtam az éppen idegesen felállni készülő Harryt.
- Hogy mondja?!- a hangom kimért volt, mégis mindenki tudta ez a vihar előtti csend. Lucy és Cher mellém álltak, a düh az ők szemükben is lángolt. Megláttam pár pincért felénk közeledni. Vagy hallották mit mondott, vagy csak látták hogy mi történik.
- Hallottátok!- állt fel a pasas is. Éppen estem volna neki, amikor valaki megelőzött. Akkora jobb horgot kapott a képébe, hogy azonnal kiterült és a vér ömleni kezdett az orrából.
- Takarodj a báromból, és ne gyere többet vissza!- ordította Drew, és a biztonságiak kirángatták az ajtón. A levegő megfagyott körülöttünk, majd mindenki folytatta amit csinált, kivéve az érintettek. Nagyokat pislogtunk Drewra. Kiállt mellettünk... Nem is akármilyen módon. Nem hezitáltam sokat, odamentem és megöleltem. Nem vártam hogy viszonozza, ezért kicsit meglepődtem amikor megéreztem az erős karjait a derekam körül.
- Köszönjük!- suttogtam, és nem voltam benne biztos hogy meghallotta, de nem az volt a lényeg. Az egész pillanat nem tartott sokáig, nekem mégis egy mérföldkőnek számított. Csak pár másodpercig éreztem magamon a szorítását, mégis ezzel megmutatta mindenkinek, hogy számíthatnak rá. És talán az itt dolgozóknak ez jelent a legtöbbet...
