O.o

Sziasztok!

Sajnos most nem résszel jövünk... Nem sikerült befejeznünk a 15. fejezetet, amiért elnézést szeretnénk kérni. A legfőbb ok, az az, hogy nem volt szinte semmi időnk ezen a héten. Gólyahét volt és arra kellett készüljünk, a hétvégén pedig közbe jöttek dolgok... Egyszóval nagyon sajnáljuk...

A másik fontos dolog, aminek viszont nincs köze a késéshez, az az hogy SEMMI visszajelzést nem kapunk. Nem pipáltok, nem kommenteltek, nem írtok a chathez és az oldalmegjelenítések száma is napról-napra csökken... Egyszerűen nem értjük miért... Ellaposodott volna a történet?! Nem ilyenre számítottatok?! Tényleg nem tudjuk... Kérlek írjátok le a véleményeteket, higgyétek el hogy nagyon sokat számít nekünk!

DE, még mielőtt bárki is azt hinné sajnáltatjuk magunkat...NEM! Épp ellenkezőleg, a blog már így is 2 díjat és 3 rendszeres olvasót valamint majdnem 2000 megtekintést tudhat magáénak, aminek nagyon örülünk! Csak éppen ezek miatt nem értjük az érdeklődés csökkenést! Reméljük, csak a szeptemberi suli kezdés miatt van így... A lényeg, hogy még viszonylag az elején vagyunk, és a sztori csak most kezd majd beindulni, úgyhogy Maradjatok velünk, vagy csatlakozzatok MOST a történetünkhöz!!;)

Még egyszer bocsi a kimaradásért, jövőhéten jelentkezünk!!!!!:)<3

-szerzők<3

I can't wait forever...

Chloe Rivers:

- Hali George!- intettem a konditerem előtt álló két méter magas őrnek. Igazából a szálloda tele van óriási emberekkel, ami miatt még kisebbnek érzem magam mint amilyen vagyok... Néha elég zavaró.

- Szia kicsilány! Hát te?!- kérdezte mosolyogva. Igen, nem ezen a helyen látnak a legtöbbet.

- Nem akarok tesiből bukni!- mosolyodtam el keserűen, mire egy jóízűt nevetett.

- Hát, mindenesetre ha segítség kell, nyugodtan szólj!- mosolygott- Vagy ha túl nehéz egy súlyzó, szívesen segítek!- kacsintott. Elnevettem magam, és a szemem sarkából láttam, hogy a fiúk kihúzzák magukat. Tudtam hogy őket akarta kicsit piszkálni, de én értékeltem a poént. 

- Mindenképp!- veregettem meg nevetve a széles mellkasát, majd elindultam befelé. Áthaladtam a nagy termen, kikerülgettem pár gépet és sporteszközt majd végre elértem az ajtóig.  Hiába vagyok egy fedél alatt a világ összes hírességének körülbelül felével, még mindig kellemetlen néha velük lenni egy légtérben... Ezért is örülök hogy apámnak külön edzőterme van, mert így azon kevés alkalommal amikor le jövök, akkor se kell például Vin Diesel-lel együtt súlyokat emeljek. Ártana az egómnak a nagy különbség.

Bepötyögtem az 5 számjegyből álló kódot, és lenyomtam a kilincset. Sokkal frissebb levegő fogadott benn, és ami a legjobb hogy üres volt! A fiúk is sikeresen beértek a szobába, és érdeklődő tekintettel néztek körül.  Tapasztalt mozdulatokkal mentem a hűtőhöz, és pakoltam ki belőle 6 ásványmentes vizet, tudván hogy sport után nem jó a hideg a toroknak. Miután megvoltam, odabattyogtam a szobabiciklihez, és felültem rá. Beállítottam a nehézségét és hogy mit mérjen, majd elkezdtem tekerni. Hamar feltűnt, hogy egyedül az én gépemnek a zúgása hallatszódik, így megálltam. Ránéztem a többiekre, akik egytől egyig, ki közelebbről ki távolabbról, de engem bámult.

- Mit csináltok?!-kérdeztem zavartan.

- Személyi edzőt játszunk!- mondta Louis fontoskodva. Hitetlenkedve elröhögtem magam.

- Ugye nem akartok végig bámulni?! Menjetek csináljatok valamit!- legyintettem a többi gép felé. Nem nagyon mozdultak.- Nem tudjátok hogy kell használni őket?!- kérdeztem zavartan, mire Harrynek felcsillant a szeme.

- Megmutatod?- kérdezte egy sármos félmosollyal, gondolta hogy zavarba hoz.

- Nem, de megkérhetem Georgot!- kacsintottam rá, mire a többiekből kitört a röhögés, és ő is elmosolyodott. Ez után, már nem kellett szóljak nekik, maguktól is mentek edzeni. Ki a futógépre, ki súlyt emelni, ki a box-zsákot ütni. Immár nyugodtan kezdtem el tekerni. Igazából nekem a futógép kéne, de nem volt szívem rávenni magam arra a kínzásra. Eleget szenvedek az órákon, nem kell még itt is!!

- Chloe, hogy hogy nem vagy suliban?- kérdezte Liam.

- Kaptunk egy szabadnapot, hogy készüljünk az érettségire- mondtam, és egyel feljebb vittem a nehézségi fokozatot. 

- És te lejöttél a konditerembe? Ahelyett hogy tanulnál rájuk?- vonta fel Zayn a szemöldökét, amit az egész falat bevonó tükör segítségével láttam.

- A többit könnyen megírom! Csak tesiből kell feltornázzam magam a jobb szintre... Szó szerint!- mondtam, mire elmosolyodott. 

A szemben levő tévén a zene csatornát bámulva egész gyorsan telt az idő. A telefonom zenélése zavart meg, így kicsit összerezzentem. Gyorsan leszálltam a gépről, és zsibbadt lábakkal indultam el az eszköz keresésére. Sehogy nem akart meglenni, pedig alig hoztam magammal cuccot. Végül sikeresen megtaláltam. A nagypapám neve villogott rajta. Egy nagy mosoly költözött az arcomra és úgy húztam el a villogó zöld ikont. 

- Szia Papa!- köszöntöttem vidáman.

- Szia Csillagom!- hallottam hogy elmosolyodik és melegség járta át a szívem. Rég nem beszéltem vele, jó volt hallani a hangját.- Mit csinálsz? Csak nem futsz? Nagyon kapkodod a levegőt!- nevette el magát. Gondolom nehéz elképzelnie engem futva, amikor nem üldöz senki. Mosolyogva megforgattam a szemem, majd kijavítottam.

- Konditeremben vagyok, nem akarok bukni!- vontam meg a vállam, majd beleittam a vizembe. - Miért hívtál? Holnap úgyis találkozunk!- nevettem el magam. Hallottam ahogy vesz egy nagy levegőt így én is elkomorodtam.

- Nézd Chloe...- kezdte és nekem könnyek kezdtek gyűlni a szememben. Nem mondta ki, de tudtam mi jön.- Nem tudok elmenni hozzátok... Valami összejött, és muszáj elintéznem! Nagyon sajnálom, nem így terveztem de ígérem bepótoljuk! Majd elmegyek, de nem most. Most nem...- mondta és éreztem a hangján a megbánást. Kicsordult az első könnycseppem. Nagyon rég óta tervezgetem már ezt a hetet, és most csak úgy lemondja. Egy érzelmi menedékház lett volna ha eljön, de így szenvedhetek tovább egyedül. A fiúk észrevették hogy valami nincs rendben és lekapcsolták a tévét. 

- Itt vagy Chloe?- hallottam meg a hangját.

- Igen, igen!- kaptam össze magam.- Öhmm... Nekem most mennem kell, majd...majd beszélünk!- mondtam zavartan, majd meg sem várva hogy válaszoljon kinyomtam. Csak bámultam magam elé, és értelmeztem amit mondott. Már mindent eltereveztem... Hogy hova megyünk sétálni, mit nézünk meg a moziban, hol vacsizunk...mindent.  

- Chloe, minden rendben?!- hallottam meg Zayn halk hangját. Könnyes szemekkel felnéztem rá.

- Nem jön! Lemondta...- hajtottam le a fejem, hogy ne lássák a kicsorduló könnycseppeimet. 

- Majd jön máskor!- simította meg a hátam. Csak megráztam a fejem... Ez nem ilyen egyszerű! Eldöntöttem hogy kiderítem miért nem jött!

- Olga, nem kell főzz! Nem jön!- rontottam be a házba, nyomomban a lihegő fiúkkal. Már nem is csalódott, inkább ideges voltam.

- Hogyhogy?- jött ki csodálkozva a konyhából. Csak hanyagul megvontam a vállam, mintha nem érdekelne, de ő is tudta hogy ez nem igaz.- Jól vagy édesem?- jött közelebb. 

- Persze! Minden rendben!- bólogattam- Majd jön máskor! Majd máskor...- igazából magamat győzködtem nem is őt. Nagy léptekkel indultam el a szobám felé, el kellett intézzék egy telefonhívást. 

A harmadik lépcsőfoknál tartottam, amikor az éppen lefelé száguldó alak majdnem fellökött.

- Nem hiszem el, hogy nem veszed meg nekem azt a ruhát!- sikoltozta miközben vissza-vissza fordult az emelet felé.

- Tasha, az a ruha annyiba kerül mint a házam! Amúgy is van egy ugyan olyanod, minek akkor egy másik színben is!- jött le apám idegesen. Valamiért együtt kezdtem érezni apámmal, így beleszóltam a veszekedésükbe.

- Tasha, milyen rég nem láttalak!- mondtam neki csodálkozva, mire utálattal teli szemeit felém fordította.- Azok voltak ám a szép napok!- tűnődtem el. Meghallottam valamit, amit nagyon ritkán szoktam. Apám elnevette magát! Az én mondatomon! Úgy látszik ez az utálatos nőszemély még minket is összehoz a borzalmas lényével. Nem is értem apám hogy tud vele együtt lenni...

- Dan!- visitott fel megint, mire nekem és apának is egy-egy grimasz ült ki az arcunkra.- Neveld meg a lányodat! Nem veszed észre mennyire udvariatlan?!- a hangja úgy ugrált a magas és a mély hangok között mint egy sziréna. Rossz volt hallgatni. Ha nem tudnám, hogy egy 30-as éveiben járó nőről van szó, azt mondanám hogy egy mutáló tinédzser fiú énekel operát... Vagy csak próbál.

- Most igaza volt...- motyogta, én pedig alig hittem a füleimnek. Rögzíteni kellett volna az utókor számára is.- Tasha! Fontos dolgom van, úgyhogy ha csak azért jöttél ide, hogy megvegyem azt a ruhát, akkor felesleges próbálkoznod. Megismétlem sokkal fontosabb dolgom van!- visszatért. Ugyan olyan száraz és kimért hangon mondta, mint amilyet mindig használ. Úgy beszél, hogy az ember már azt is megkérdőjelezi hogy érdemes volt-e megszületnie. Csak kimondja a szavakat, de mégis annyira lenézően hat, hogy nem mersz visszaszólni. Ezért szokta megnyerni a legtöbb tárgyalását... Ja, kihagytam hogy csak az nem szól vissza akinek van egy kis esze.

- Neked a ruhám nem elég fontos?!- visított fel megint, és kezdtem félni hogy a magas hangja megüti a gyémántvágót (amivel a betörők törnek be) és beindítja a riasztónkat.

- Tasha az ég szerelmére! Kismillió ruhád van már, nem kell mégegy! Ha meg igen, menj és vedd meg! Vagy vidd el a lányomét! Nem érdekel de maradj csöndben!- kezdte felemelni a hangját, de nem idegesen, inkább kétségbeesetten. Nem különösen érdekelt volna ha elviszi egy ruhámat, ez a legkisebb áldozat részemről, amit vigyorogva hajtok végig, feltéve ha elhalgat a jajjgatásával. 

- Szóval nem kisérsz el?!- döbbent, ideges és cserbenhagyott volt. Akármennyire is utáltam, most egy kicsit megsajnáltam. Tudom milyen érzés, ha az apám nem törődik veled, inkább bármi mást csinál csak hogy ne kelljen veled foglalkozzon. Az együttérzésem a következő mondatáig tartott, onnantól valami egészen mást éreztem. - Akkor majd Chloe eljön velem! Úgyis meg kell ismernem!- vigyorodott el, én pedig elfehéredtem. Ha elrángat egy bevásárlóközpontba, akkor csak jövőhéten szabadulok, addig járjuk a boltokat.

- Menjetek, csak hagyjatok ki engem belőle!- rázta meg a fejét a "főnök" és bevonult az irodájába.

- Tasha, én nem...- kezdtem, majd ránéztem. Ahogy becsukódott apám ajtaja, mintha az egész nő megváltozott volna. Az idegességtől előjött ráncai kisimultak, a szeme megnyugodott és az egész arcáról a nyugodtság és a kedvesség sugárzott. Már rám sem utálattal nézett, inkább könyörögve.

- Kérlek Chloe! Nem szeretek egyedül vásárolni!- nézett mélyen a szemembe és semmi rosszindulatot nem láttam benne.- Ígérem jól fogunk szórakozni! Mind ketten!- mondta, rám pedig hirtelen rámtört anya hiánya.

- Jó, csak átöltözök!- adtam meg magam, mire hálásan elmosolyodott. Hátha nem lesz annyira rossz... Talán még hasonlíthat egy "anya"-"lánya" délutánra.

Gyorsan letusoltam, majd kiválogattam a ruháim. Mivel kimegyünk a hotel területéről, ezer megy egy fotó fog készülni rólunk, ezért úgy kellett felöltözzek. Végül egy szaggatott halványkék farmer mellett, és egy sötétkék pulcsiszerüség mellett döntöttem, amin fehér geometrikus minták foglaltak helyet. A fél vállamról lecsúszott az anyag, de mivel viszonylag meleg volt így nem bántam.

A szükséges dolgaimat bedobáltam egy kézi táskába és lementem a földszintre. Kiválasztottam egy sötétkék cipőt, majd miután belebújtam elköszöntem a bent levőktől, és kimentem a már beindított kocsihoz. Beültem az anyós ülésre és bekötöttem magam. 

- Jól nézel ki!- mosolygott rám Tasha, amit viszonoztam.- De jól néz ki a táskád! Hol vetted?- kerekedett ki a szeme, én pedig elnevettem magam.

- Tavaly szülinapomra kaptam.- néztem rá a táskára. Szerettem, mert Benitől kaptam, de pont ezért nem is hordtam sokat. Most viszont szükségem volt egy kis darabkára a tényleges családomból is.

- Ezt hozta a bátyád?- kérdezte meg kedvesen. Halványan mosolyogva bólintottam, mire megsimította a vállam... Talán nem is olyan kiállhatatlan mint gondoltam.

- És akkor azt mondtam neki, hogy olyan a  táskája mintha koszos lenne... Nem tudtam hogy ő tervezte ilyenre.- nevetett én pedig vele.- Azt hittem apád kinyír utána, annyira leégettem.- már alig álltam a lábamon annyira nevettem így meg kellett álljak egy kicsit. 5 órája járjuk a boltokat, ezer meg egy szatyor foglalt helyet a kezünkben, és még sok bolt hátra van. 

- És végül mit csinált?!- kérdeztem meg két nevetés között.

- Csak folytott hangon elmondta, hogy máskor ilyet ne...- mosolyodott el. Nagyon elcsodálkoztam, mert szeretettel beszélt az apámról. Pedig ő nem éppen viselkedik így vele, vagy csak én nem látom.

- Hogy hogy mellette vagy... Még mindig?- kérdeztem meg tőle. Rég óta nem hagy nyugodni ez a kérdés és végre vagyunk annyira jóban hogy feltegyem.

- Nem olyan mint amilyennek mutatja magát. Ez a kemény, főnökösködő énje a munkájával jár. Nagyon nagy az elvárás, nagyon nagy a kényszer és a legjobb kell legyél ha nyerni akarsz, a simán jó nem elég.  Sok évig nem volt mellette senki, így nem kellett megkülönböztesse a munkát a magánéletétől, így nem igyekezett megtartani az igazi énjét. Viszont bármennyire is mélyen, de ott van, nem veszett el csak beporosodott.  És igen, néha nehezen értjük meg egymást, sokszor én is elengedem magam és akkor világháborúk törnek ki, de alapjáraton óriási szíve van...- mondta komolyan.

- Akkor ezt csak nekem nem mutatja...- motyogtam. Örültem hogy nem velejéig romlott ember, de mivel nekem nem mutatja így nem sokat értem ezzel az információval.

- Chloe, sosem gondolkodtál rajta, hogy anyud miért ment hozzá? Úgy gondolod hogy feleségül ment volna valaha is egy olyan férfihez, akinek nincs szíve?-le ültünk egy asztalhoz, így már a szemembe nézett.- Én biztos vagyok benne hogy nem... Ez is bizonyítja hogy van még menthető dolog! Sosem kérdeztem miért mentek szét Annabellel, de egyszer sem, egy árva szóval sem, SOHA nem mondott rá semmi rosszat. Sose szidta, sose hibáztatta és sose mondta hogy nagy hiba volt az a házasság. Valami történt, egy fájó pont, mind kettejük életében, és Dan új életet akart kezdeni. És el is kezdte, ami miatt nektek a rossz apa szerepében mutatkozott be. És most, hogy visszatértetek, összemosódik a két élete, és nem tudja kezelni.  Adj neki egy kis időt!- simított végig a kezemen.

- Volt majdnem két éve... Nem várhatok örökké...- hajtottam le a fejem.

Ez után már inkább vicces történeteket meséltünk, és bejár tűnik minden boltot.

- Tudod Tasha, azt hittem egy hárpia vagy! Óriásit csalódtam, nagyon jó értelemben!- már a kocsiban ültünk. Este 8 óra volt, és mi akkor indultunk haza.

- Köszönöm!- mosolyodott el és láttam rajta, hogy jól esnek neki a szavaim.- Én mindig tudtam hogy jófej vagy!- nevette el magát, és én is elmosolyodtam. - Énekeljünk!- kiáltott fel, én pedig egy kicsit megugrottam, amin mind a ketten elnevettük magunkat. 

Előrehajoltam és benyomtam a rádiót, miközben Tasha kikanyarodott a parkolóból. 

Ahogy meghallottam az első számot, nagy mosolyra húzódott a szám.

-Akarsz Wiggle-t énekelni?-kérdeztem, de közben már a zene ritmusára dűlöngéltem, és halkan kántáltam a szöveget.

-Ez meg mi?-fordult felém egy pillanatra, majd vissza az útra.

A szemeim kikerekedtek a csodálkozástól.

-Te nem ismered a Wiggle-t?

-Nem. Kellene?

-Hát persze! De megtanítalak, nem olyan nehéz. Ha párszor meghallgatod, belemegy a füledbe, és ezt fogod énekelni ha unatkozol.-vigyorogtam, majd mivel a refrénhez ért, énekelni kezdtem.-You know what to do with that big fat butt... Wiggle wiggle wiggle...

-Nem hiszem el, hogy ez tetszik neked-mosolygott Tasha.

-Csak próbáld meg! Mielőtt vége.

-Dehogy...

-Na most!-intettem mire először csak én énekeltem, de mivel nem nehéz a szöveg, Tasha is bekapcsolódott. Vigyorogva énekeltem tovább, miközbena nő arcát fürkésztem. Ő pedig elnevette magát. A nevetése egészen máshogy csengett, mint a veszekedése apával. Mint ha egy teljesen más ember lenne.

-Szerintem menj el rappernek-mondta, mikor vége lett a számnak.

-Persze!-röhögtem el magam, majd beuvillant egy gondolat az agyamba, szóval témát váltottam-Csinálunk máskor is majd ilyeneket?

-Mármint ilyen kis vásárolgatós délutánt?-kérdezte, mire bólintottam-Persze, ha szeretnéd!-mosolygott.

-Szeretném! Nagyon jól éreztem magam.

Tasha nagyot sóhajtott, majd felém fordult.

-Örülök, Chloe! Én is nagyon jól szórakoztam.

Inside...

Sziasztok!

Második hete hogy tart a suli... Túléltük!;D

Az ír manó ma ünnepli a 21. szülinapját... Vajon milyen tortája lesz? Ugyan a buli már múlt héten meg volt tartva, remélem ma is nagyon jól érzi magát!

A lényeg, hogy NAGYON boldog szülinapot Niall! 

#HappyBirthdayNiall

Niall Horan szemszöge:

- Harry sajnálom!- mondtam halkan. Rám se hederített, meg sem fordult, le sem lassított. Ugyan olyan nagy léptekkel haladt előttem mint eddig. Elegem lett belőle. Elhihetné, hogy nem direkt drogoztam be magam, én sem tartottam viccesnek hogy egy szemét telepen tértem magamhoz, de inkább nem szóltam, mert most nem csak az a baja. Amióta kijöttünk Dan irodájából, még lenéző tekintetekkel sem bombáz. Zavarja ami benn történt, de az szintén nem az én hibám. Dühösen lassítottam a tempómon, nem fogok csak azért kapkodni, hogy a fiúk ne jöjjenek rá, úgyis kiderülne. Amúgy is hazatalálok egyedül, szóval nem kell utána rohangálnom. Fel sem tűnt neki, hogy nem vagyok a közelében, ugyan olyan gyors tempóban haladt tovább.

Kinyitottam a bejárati ajtót, és levettem a cipőm. Tudtam hogy mind a nappaliban ülnek, és hogy Harry már rég elmesélt mindent. Egy nagy levegőt vettem és beléptem a szobába. Csend volt, mindenki a gondolataiba merült, egyedül Liam nézett fel rám, és egy apró mosoly jelent meg az arcán. Egy kicsit megnyugtatott, és inkább mellé ültem le. Lou mellett volt még üres hely, de nem voltam biztos benne, hogy ő hogy reagált, így maradtam Liamnél.

- Niall, mi történt?!- nézett rám Zayn nyúzott tekintettel. Lopva Harryre pillantottam, majd elkezdtem mesélni az én szemszögemből. 

- ... És akkor Chloe leült, és bele akart inni az innivalójába, de Harry majdnem kiverte a kezéből.  Elkezdtek veszekedni hogy vajon beletett-e valamit Taylor, én pedig szomjas voltam. Az én üdítőm már elfogyott, ezért elvettem azt. Harry totál bekattant, elkezdtünk veszekedni és Chloe felállt hogy neki ez sok. Elindult kifele, mi meg utána. Neki könnyű volt kijutni, de mi beleütköztünk a rajongókba. Majd láttam hogy Chloe eléri a buszmegállót és Harry gyorsabb tempóra kapcsolt... De nem emlékszem többre. Olyan volt mintha  valamilyen ködben sétálnék, nem is a földön. A tárgyakat másképp láttam és azt sem tudtam hol vagyok... Majd a szemét telepen tértem magamhoz.- mondtam zavarodottan. Egy kis ideig mindenki csak pislogott, majd Louisból kitört a röhögés. Annyira nevetett, hogy leesett a kanapéról. Egy kicsit nekem is jobb kedvem lett és elmosolyodtam. 

- És Harry, te ezért pipultál be?!- nézett a barátjára még jobban. Harry csak durcásan felhúzta az orrát, majd vett egy mély levegőt. 

- Sajnálom haver!- nézett bűntudatosan a szemembe- Lehet kicsit túlreagáltam...- sütötte le a szemét. Vigyorogva pattantam fel és ugrottam rá, hogy megöleljem. Nem szeretem ha haragszanak rám. Mosolyogva ültem a helyemen, majd ránéztem Liamre és Zaynre, és a vigyor lekonyult az arcomról. Louis is elkomorodott és felült a kanapéra, ahonnan nem rég esett le.

- Ez tényleg rászállt Chloera!- mondta Liam maga elé bambulva. 

- Kinyírom azt a nőszemélyt!- csikorgatta a fogát Zayn.- Úgy látszik a szép szóból még mindig nem ért!- dühös volt.

- Miről van szó?!- kérdezte Louis, megnyugtatott hogy nem csak nekem nem mondták el. 

- Vasárnap összefutottam Taylorral a szállodában...- mondta Liam, majd mindent elmondott. Szinte tátott szájjal hallgattam a történetet. Minden kezdett össze állni. Harry a fejét fogva gondolkodott, és látszott nem tudja mit tegyen.

- Nem fogja sokáig azt gondolni hogy van köztem és Chloe közt valami- nézett nyomatékosan a szemembe, hogy folytassam. Vettem egy nagy levegőt, majd elkezdtem.

- Miután hazakísértük Chloet, Dan behívott az irodájába...- mindent elmondtam, szóról-szóra. Csak pislogtak ahogy egyre inkább haladtam a történetbe. Ugyan annyira le voltak döbbenve mint én meg Harry az irodában.

- Ezt nem teheti vele! Ő nem egy tárgy!- Zayn jogosan akadt ki. Én is dühös lennék a helyében, nem mintha most teljesen fairnak tartanám.

- De még mindig jobban jár így, mint a másik lehetőséggel! És így legalább a közelében leszünk...- mondta el Harry az indokot amiért megegyeztünk vele.- Úgyhogy holnap alá kell írjátok ti is a szerződést, ha nem akarjátok hogy elveszítsük!- mondta komoran. Ideges csend volt a szobában, és mindenki lopva Zaynt figyelte. Ez neki a legnehezebb...

- Perrienél vagyok!- állt fel idegesen, majd az ajtó csapódása jelezte hogy elhagyta a szobát. Remélem Pezznek majd sikerül lenyugtatnia valahogy. Nem sok időbe telt, míg csak én és Harry maradtunk a házban... Jól jönne egy barátnő... Valószínűleg Harry is ezen gondolkodhatott, de ha minden igaz nekem kilátásban van egy.

- Mit csinálunk?- kérdezte Hazza, ezzel is kirángatva a gondolataim közül. 

- Nem tudom, de valami jót!- vigyorgott rám. A lelkesedésünk hamar alább hagyott, miután 5 perc alatt sem sikerült kitaláltunk semmi jót. - Tartsunk csajos délutánt pasiként!- csillant fel a szeme, én pedig azonnal bele mentem. Mindig jól szokott elsülni, és azon kívül, hogy ilyenkor mi nem sírós filmeket nézünk, hanem sört iszunk, ugyan úgy csinálunk mint a lányok. Pletyizünk, vagy inkább mondjuk úgy hogy beszélgetünk, röhögünk, szívatjuk a másikat és valami jó akció filmmel zárjuk a napot.... Ha meg Liam a partner akkor egy Disney mesével.

- Hozok sört!- mondtam, és elindultam a mélyhűtőhöz.

- Szerzek nasit!- hallottam meg a távolodó hangját, majd elhagyta a házat. Kivettem egy rekeszt, és kibontottam a csomagolását. Bevittem mind a 6 üveget a nappaliba, majd miután megtaláltam a sör nyitót, azt is melléjük tettem. Megkerestem a zene csatornát, és betettem viszonylag halkra. Nem kellett sokat várjak, meg is jött a göndörke. Egy egész zacskónyi egészségtelen dolog volt nála, nekem meg felcsillant a szemem.

- Azokat honnan szerezted?- kérdeztem elképedve. Nem nagyon ehetünk ilyeneket.

- Bár mennyit lehet venni a cukrospúlttól!- mondta ő is elképedve. Mindenki azt hiszi, hogy mert sztárok vagyunk, sok pénzzel, minden ilyet megvehetünk, és annyit eszünk amennyit akarunk. Ez részben igaz is lenne, ugyanis tényleg sok pénzünk van, és megvehetnénk...HA! És itt jön a kellemetlenebbik fele... Nem ehetünk mindig azt amit akarunk, mert állítólag mindenben példát kell mutatni, ebbe pedig az alak is beletartozik. Ez most kicsit lányosnak hangzik, de ez az igazság! A személyi edzők és velük együtt a menedzser sem támogatja ezt az élet vitelt, ráadásul a sok cukros kaja a tinédzserek legnagyobb ellensége! És bár már nem igazán vagyunk abban a korban, még mindig előszeretettel bújnak elő pattanások a babapopsi arcunkon, így Lou a sminkes is megvonja tőlünk ezeket a finom falatokat...

- Én Niall Horan. A One Direction világhírű fiú banda egyik tagja, megfogadom, hogy- kezdtem el Hazzával együtt mondani a banda fogadalmát. - ami ma este, itt ebben a szobában történik, az itt is marad! Amit ma megeszek azt itt eszem meg, a négy falon kívülre nem megy híre! Amit ma megiszok, azt a saját vécémbe ürítem ki, és nem beszélek róla! Nem engedek be egy lányt se, ez nem róluk szól! Harrynek nem vasalom ki a haját! Zaynnek nem nyúlom le egyik tükrét sem!- "Niallnak nem eszem meg a kajáját" hallgattam Harrytől- Louisnak nem dugom el a répáit! Liamnak nem csempészek kanalat egyik dolgába sem! Legyek átkozott ha bármelyiket is megszegem, és kakiljon le háromszor egy Kevin!

 ~One Direction kódex, kettes paragrafus, hármas bekezdés.- fejeztük be. Miután ezt elmondtuk, nyugodtan kezdtünk el beszélgetni mindenről. Leginkább csak nevettünk, meg hülyéskedtünk és oltári nagy baromságokat árasztottunk magunkból.

- Akkor most mi van Chloeval?- tértem át egy komolyabb témára, miközben egy gumi macit rágcsáltam.

-Mi lenne?!- nézett rám, kérdőn de tudtam hogy ez a "nemérdekelmertmenővagyok" pillantás csak egy álca, igazából nagyon is zavarja. Miután nem hagytam abba az arcának a fürkészését, egy nagy sóhajjal elkezdte. - Nézd Niall... Aláírtuk a szerződést! Hidd el, ez volt a legjobb lehetőség! Így neki jó lesz, én meg majd tovább lépek! Legalább Taylor leszáll róla...- motyogta az utolsó mondatot.

- Ne felejtkezz meg az utolsó pontról! Bárki lehet!- néztem méllyen a szemébe, majd hagytam egy kicsit gondolkodni, addig pedig játszottam a Swing Copters-el. Nagyon idegesítő játék! olyan mint a Flappy Bird volt, és azon is szinte függő voltam. Tényleg, nem egyszer vették el a fiúk a telefonom, mert túl sokat lógtam rajta, majd egyszer dühömbe kitöröltem, és már nem tudtam visszatelepíteni. Megint meghaltam a 11.-nél! Az a rekordom, és nem nagyon tudom megdönteni! Idegesen léptem ki az alkalmazásból, és dobtam le magam mellé a telefonom.

- És, neked megakadt valakin a szemed?- kérdezte kacsintva. Igen, hölgyeim és uraim, Harry Styles vissza tért!

- Nem!- röhögtem el magam.- És most nem is nagyon fog.-mondtam, mire egyetértően bólintott.

- Mit nézünk?- kérdezte két ásítás között.

- Nemtom'.- vontam meg a vállam fáradtan. Elkezdtem kapcsolgatni az adók között, majd valamilyen lövöldözősnél megálltam. Nem is igazán néztem a filmet, sőt még a címére sem emlékszem, mert az első 5 perc alatt elaludtam.

- Niall horkolj már halkabban, nem hallom tőled a mesét!- hallottam meg Louis vinnyogó hangját, majd egy párna landolt az arcomban. Nagyokat pislogva ültem fel, és megláttam Harryt és Louist a spongyabob előtt görnyedni. Hazzának egy kakaó foglalt helyet a kezében, míg Lou egy csésze gőzölgő teát szürcsölgetett. Ásítozva ballagtam fel az emeletre, ahol a szobámban szép lassan felöltöztem. Immár vidáman, és korgó gyomorral ugráltam le a lépcsőn. A konyhában mosolyogva biccentettem a maradék két fiúnak, majd egy nagy szendvics társaságában, csatlakoztam a vihogó óvodásokhoz. Úgy egy órája nézhettük a tévét, idő közben mindenki felöltözött, amikor megszólalt a csengő. Érdeklődve mentem ajtót nyitni, és hogy őszinte legyek, nem is tudtam hogy itt van csengő. Babráltam egy kicsit a zárral, majd diadalittasan lenyomtam a kilincset, és elkezdtem tolni az ajtót. Beragadt! Próbálkoztam még, de nem akart kinyílni.

- Niall, befelé nyílik!- hallottam meg Chloe unott hangját az ajtó túloldaláról. Zavartan követtem a tanácsát, és ajtó tényleg kinyílt.

- Nem tudhattam!- védekeztem amint megláttam. Röhögve megforgatta a szemét, majd elindult befelé. Meg sem lepődtem, hogy nem várja meg míg beinvitálom, elég otthonosan mozog a házunkban. Követtem a tekintetemmel viszonylag apró termetét, és a szemem automatikusan a fenekén akadt meg. Szoros, tesi rövidnadrágot viselt, egy szintén testhez simuló sportos felsővel. Bármennyire is próbáltam úgy ránézni mint egy lányra, nem ment. Félreértés ne essék, eszméletlen alakja van, és tényleg nagy mázlista az aki a barátnőjének mondhatja majd, de nekem olyan mint egy kishúg. Nagyot sóhajtva csuktam be az ajtót, majd követtem a nappaliba.

- Nincs ehhez az öltözékhez egy kicsit hideg?!- nézett fel egy pillanatra Zayn a mobiljából, majd folytatta a Twitterezést. Mosolyogva figyeltem a beszélgetésnek nem mondható akciójukat. Chloe le sem reagálta, csak szemet forgatott és elkezdte megmagyarázni hogy miért jött.

- Szóval... ti valószínűleg elfelejtettétek, de megígértétek a tesitanáromnak hogy a személyi edzőim lesztek! Márpedig ha nem csináltok semmit, én megbukok és koptathatom még egy évet a sulipadot. Mindenki rosszul jár!- hadarta el.

- Mi miért?- kérdezte Louis.

- Mert akkor nem láthatjátok minden nap a csinos kis pofim.- rebegtette meg a szempilláit, mire elnevettük magunk.

- És ebben a ruhában jöttél edzeni 5 fiú közé?!- nézett fel rá ismét Zayn, de most már nem vezette vissza a tekintetét a telefonjára.

- Arghh! Szállj már le a ruhámról!- mondta Chloe mérgesen.- Amúgy ez a tesi cuccom úgyhogy befoghatod! Inkább menj és öltözz át, nem érek rá egész nap!- mondta, és tapsolt kettőt, sürgetés képen. Zayn felállt, majd egy félmosoly elfojtása után elindult a szobájába. Tudtuk hogy csak húzza Chloet de ő még meg kell szokja.

- Ácsi, ácsi!- állt fel Louis fontoskodva.- Honnan tudod, hogy mi most ráérünk?- nézett a szemébe.

- Ember, nyaraltok! Még szép hogy ráértek!- mondta mintha ez lenne a világ legegyértelműbb dolga. Lehuppant a kanapéra, mi pedig felmentünk elkészülni.

Hirtelen jött. Ahogy a cuccaim között kutakodtam, kezdtem felfogni, hogy mit is fog jelenti ez a szerződés. Nem fog menni, hiszen szeretem Chloet, de csak mint egy barátot. Dan túl sokat kér, de meg kell tennem különben elszakítja tőlünk a lányt. És tudom, hogy mit okozok ezzel Harrynek, a legjobb barátomnak. Ha belemegyek, az is fáj neki, ha nem az is. Ilyenkor nincs mit tenni.

Kiemeltem egy melegítőgatyát a sok ruha közül. Lehuppantam az ágyra, és meredtem magam elé, amíg meg nem hallottam Louis sürgető kiabálását odalentről.

-Niall, igyekezz már, mindenki letolta a seggét, csak te tollászkodsz!

Elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában, és öltözni kezdtem. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam...

II. Díj

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönjük a második díjunkat Eleanornak, el sem hiszitek mennyire sokat jelent ez nekünk. Egyikünk sem gondolta volna, hogy már most, a tizenvalahányadik fejezetnél megkapjuk a második díjat. Hihetetlen, hogy valakinek tényleg tetszik a történetünk!  Egyszóval nagyon köszönjük!!

Sajnos nem volt időnk korábban kitenni, de jobb később mint soha...:) Igyekeztünk minnél több feltételt teljesíteni, de így sem sikerült teljesen...

                                                   

Szabályok:

-Írd ki kitől van

-Írj 10 dolgot magadról

-Válaszolj 10 kérdésre

-Tegyél fel 10 kérdést

-Küld tovább 10 embernek

-Iratkozz fel a küldő blogjára

LovedYouFirst

Summer1D

10 dolog magunkról:

-Túléltem az első napot jeeeeee... :D

-Imádom a mogyorókrémet.(Főleg azt a dupla fajtát, ami barna fehér csíkos, Duo Twist)

-Éppen egy Little Mix számot hallgatok.

-Utálok korán kelni (ki szeret???).

-Van, hogy angolul gondolkodom. Mondjuk ilyenkor még én is megijedek saját magamtól :D

-Idén kezdtem a második idegen nyelvemet tanulni, olaszt. Buon giorno :DDD

-Sokszor elhatároztam már, hogy naplót írok, de egyszerűen nem megy egy hétnél tovább. Pedig jó lenne utólag visszaolvasni...:/

-Imáááááádok írni, imádom ezt a sztorit ééééééés imádom a barátnőmet, akinek a fejéből kipattant az alapötlet.<333333333333

-Néha nagyon idegesítő tudok lenni.

-Az van a pólómra írva, hogy yes, alatta pedig áthúzva, hogy maybe no :D (najó, már nem tudtam mit írni)

- Imádom a sajtot,

- 3-4 éves korom körül volt egy műtétem,

- Nem tudok gördeszkázni... Nagyon meg akartam tanulni, de amivel maradtam belőle az nem tudás volt,  hanem sok sok sok lila folt.

- Imádok nevetni,

- Tele van a szobám 1D poszterekkel,

- Nem szeretem ha megmondják mit csináljak,

- Nem akartam iskolába menni, szerettem a nyarat ;P

- Az emberek többsége kedvesnek tart, amíg meg nem ismer... utána rájönnek hogy van egy másik oldalam  is ami néha előbújik és akkor mindenki kihal körülöttem:)

- Szeretek utazni,

- London a kedvenc városom...

Válaszaink:

- Hogyan képzeled el magad 10 év múlva?

Remélem szép leszek, és szeretnivaló, most is igyekszem mind a kettővel. És azt is remélem, hogy lesz mellettem valaki, akit igazán szeretek. Karriert nem képzelek még, valószínűleg egyetemre vagy fősulira fogok járni...
   
  Nincs sok ötletem... Mindenki ezt kérdezgeti, de nem tudom még.. pedig itt lenne az idő hogy eldöntsem.
- Van valami komolyabb terved is az írással vagy csak hobbi?

Hát tervem az van. Sokat álmodoztam arról, hogy bestseller író leszek, hiszen nem csak blogot írok, hanem sok sok kissebb szösszenetet, meg egy könyvet. De majd meglátjuk, mi lesz belőle...

  Csak hobbi... Szeretem az 1D-t és sok ötletem volt, amit úgy döntöttem nem tartok magamban. De nincs komoly tervem vele.

- Jártál már külföldön?

Igen, Erdélyben :D Meg Szlovákiába is átruccantunk egy fél napra idén nyáron, de máshol még nem voltam.

Igen, szinte egész Európát bejártam már, de másik kontinensen nem voltam még.. De el szeretnék menni:)
- Van kedvenc blogod? ( Ha igen, melyik/mik? )

Igazából amit rendszeresen olvasok az mind a kedvemcem. :)

 Van... Sok 1D-s.

- Kedvenc sorozatod?

Pretty Little Liars :) A barátnőm ajánlotta, szóval neki is az lesz.

Egyértelműen a PLL... Pretty Little Liars! Ezen kívűl még szeretem az Így Jártam Anyátokkalt is:)

- Érdekel mit gondolnak rólad mások?

Szerintem egy bizonyos szinten mindenkit érdekel. El tudjuk játszani, hogy nem érdekel, de legbelül mégis fáj, ha megkapod, hogy csúnya vagy, hülye vagy, megbízhatatlan....stb. Nekem megvannak azok, akiknek tényleg adok a véleményükre, és a többieken rendszerint csak röhögök, vagy visszaszólok, de legbelül azért mégis megjegyzem, amit mondtak.

Attól függ... általában nem, nem érdekel mennyire gondolnak hülyének, vagy hogy mennyire utálnak, de csak ha valaki van velem.. Amikor egyedül vagyok akkor mindig próbálok megfelelni... Baráttokkal vagyok önmagam.

- Kik tudnak arról, hogy blogolsz?

A családban csak az öcsém tudja, de őt nem nagyon érdekli. Aztán az osztályból a 10 lány. Ezen kívül meg a barátom.

Először LovedYouFirst tudta meg, majd a legjobb barátnőm, végül az osztályomba járó lányok (10-en vagyunk) egy félreértés miatt. Rajtuk kívül még a húgom és a bátyám, de ők nem tudják mit írok, csak azt hogy valamit:)

- Melyik csatornát szoktad a leggyakrabban nézni?

Mostanában nagyon ritkán TV-zek (inkább net :D), de ha nagyon ritkán bekapcsolom, akkor főleg RTL, meg TV2 szóval ezek az alapcsatornák. Esetleg Film+ vagy LifeNetwork, amit még néha megnézek.

Bármennyire is ciki, nagy DisneyChanel fan vagyok.. De szeretem a ComedyCentralt is, és a Carlo cukrászdája miatt a TLC-t is.

- Mit gondolsz az Ice Bucket Challenge -ről?

Nem akarok semmi rosszat mondani, de szerintem hülyeség. Az adományozás persze jó ötlet, de a vízzel leöntés csak pazarlás. Az emberek meg elfelejtik, hogy miért is indult ez az egész, és csak szórakozásból döntik magukra a vizet.

Huhh... Maga az alapötlet, szerintem nagyon jó. Mármint az, hogy adományokat gyűjtenek az ALS-ben szenvedőknek... Viszont az, ami magyarországon meg még kitudja hol van, az egy nagy hülyeség. Csak leöntik magukat jéghideg vízzel, és feltöltik a közösségi oldalakra, azonban nem adományoznak. A másik hátulütője, pedig az hogy csomó vizet pazarolnak, míg Afrikában szomjaznak... Szóval viszonylag semleges vagyok.
- Kinek adományoznál?

Ha nagyon gazdag lennék, akkor mindennek és mindenkinek. A hátrányos helyzetű gyerekeknek mindenképp, súlyos betegségben szenvedőknek. Így is sokszor van, hogy eldöntöm, hogy küldök egy alapítványnak, de aztán úgy döntök, hogy inkább nem, mert ki tudja, hogy a pénz egésze hozzájuk kerül e. 

Az árváknak mindenképpen, meg Afrikába is.. Meg minden gyereknek aki valamilyen súlyos betegségben szenved.


10 kérdésünk:

- Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?

- Ha lehetne egy kivánságod, mit kivánnál?(A "legyen még kívánságom "nem ér!!)

- Volt/van valamilyen tárgyad amivel alszol (plüss, kispárna, pléd...stb.)?

- Érezted már hogy egyedül vagy? Úgy igazán egyedül...

- Melyik az a város, ahová mindenképp el szeretnél jutni?

-Van valaki aki segít a blogolásban, ötleteket ad....?

-Ha átfestenéd a hajad, milyen színű lenne?

-Szoktál sminkelni?

-Melyik nassi a kedvenced?

- Melyik az a legfontosabb ok, amiért Directioner lettél/ miért szereted a One Directiont?

Emberek akiknek küldjük:

Nessa

Croation Sunshine

Queen B.

Nando's with them tastes like a nightmare

Sziasztok!

Elkezdődött a suli... Milyen?:) Valahogy csak kibírjuk majd;D

Meghoztuk a részt, és utólag is köszöntjük a 3. feliratkozónkat:)

Jó olvasást!<3

Chloe Rivers:

-Niall hol a francban vagy?-kiabálta Harry.

A lábamat magasra emelve lépkedtem a szemét kupacok között.

-NIALL!-ordítottam én is.

Harry a kezét nyújtotta, hogy átsegítsen egy kerék gumi-kupacon.

Meg kell hogy mondjam, sose volt még szürreálisabb élményem, mint az 1D egyik tagjával egy szemét telepen botladozni, miközben egy másik bandatagot keresünk. Hogyan jutottam idáig? Nem is teljesen emlékszem, annyi minden történt azóta.

-Hazz, mennyi az idő?-kérdeztem. A fiú telefonjának kijelzője erősen villant a sötétségben.

-22:16

-Úr isten!-túrtam a hajamba-Olgának megígértem, hogy fél tízre otthon vagyok.

-Az semmi-kontrázott Harry-Nekem randim van 9-kor. Illetve volt.-vakarta meg a tarkóját.

Kicsit elakadt a lélegzetem, és talán le is sápadtam, de a sötétben nem látszott.

Hazza a szemembe nézett. Álltam a tekintetét, majd nem bírtam a kíváncsiságommal.

-Kivel?-kérdeztem. A hangom még engem is meglepett, olyan vékony és halk volt. A fiú felvont szemöldökkel meredt rám, olyan "mitérdekeltéged" tekintettel.

-Bocs, semmi közöm hozzá-kezdtem rákvörössé válni a falfehérből.

Harry lassan mosolyra húzta a száját, majd hirtelen elröhögte magát.

-Csak szívatlak, picilány. Nincs semmilyen randim.-simította meg a karom, amitől a hideg futott végig a hátamon. Talán Hazza is érezte, hogy megrázkódtam, mert elfordult, és tovább indult Niallt keresni.

Az egész úgy kezdődött, hogy suli után hazafelé sétáltam az utcán.

Szerda lévén eléggé fel voltam dobva (nincs tesi !!!!!) A fülem be volt dugva. Az iPad-emen újra kellett töltenem az összes számom, ami miatt még mindig nehezteltem Zoeyra. Viszont nem kevés új szám is felkerült, ami amúgy nem történt volna, ahhoz túl lusta vagyok.

Éppen Jason Mraz Back to the Earth című száma szólt a fülemben, ami néha elég irritáló tud lenni, de most valahogy passzolt a hangulatomhoz. A nap hét ágra sütött felettem, és ugyan mellettem az úton száguldoztak az autók, semmi sem tudta tönkre tenni a hangulatom. Már el is terveztem, hogy mihelyst hazaérek, kimegyek a kertbe, és felrakom a függőágyat. Ki akartam élvezni a meleg délutánt, mert estére még mindig lehűlt a levegő. Csalóka a tavasz. Egyik pillanatban még pólóban vagy, aztán elmegy a nap, és pulcsiban is megfagysz.

Ezt az egyet nem bírom a tavaszban. Mindig hatvan réteg ruhát kell cipelned magaddal.

"I'm going back to Earth. I'm ging back ohh yea..."  dúdoltam magamban, mikor éles duda szót hallottam egészen közel.

Az utca összes járókelője (megjegyzem, nem kevesen sétáltak arra) egy emberként fordult a zaj okozója felé.

Egy feltűnően nagy jármű volt, ami ki is tette felém az indexet. Kíváncsian álltam meg, de a kocsi méretéből már sejtettem, kik az utasai. Kihúztam a fülemből a fülest, ezzel elhallgattatva szegény Jasont.

Az első sötétített ablak lehúzódott, és Louis napszemüveges feje hajolt ki rajta.

-Pattanj be, kiscsaj, eldobunk haza-vigyorgott.

-Köszi, de sétálok. Végre süt a nap, én meg tiszta fehér vagyok. Barnulnom kéne.

-És milyen volt a suli?-kezdett csevegni. Közben az első ülésen ülő Liam intett a mekis zacskója mögül.

A hátam mögül sikításokat hallottam. Hátranéztem. Néhány tinilány rohant sikítva a kocsi felé.

-Pattanj be, mert ezek szétszednek-intett Louis ijedten, mire felrántottam a hátsó ajtót, és Zaynt odébb tolva bevágódtam az ülésre. Az ajtót még be se csuktam, mikor Louis rátaposott a gázra, és sietve kifordult az utcára.

Az ablakon kinézve láttam, hogy a lányok még egy ideig futottak a kocsi után, aztán feladták a lehetetlen vállalkozást.

-Huh...-sóhajtottam, Louis pedig lazábbra fogta a görcsösen szorított kormányt.

-Amúgy helló Chloe-nyomott egy puszit Zayn az arcomra. Kicsit meglepetten nézhettem, mert nevetve megjegyezte. -Rokonoknál így szokás, nem?

-Ja de. Amúgy nem furi a saját rajongóitok elől menekülni?

-Megszoktuk-mondta Louis, a szemét folyamatosan az úton tartva.

-Csak az baj, hogy nem mindegyikük igazi rajongó. Kegyetlenek tudtak lenni. A barátnőinkkel, vagy lányokkal akiket ismerünk-mondta Harry-Ha például kint maradsz, lehet, hogy neked esnek.

-Elintéztem volna az imádóitokat. Szerintem fizettek volna a számaitokért-nevettem fel.

-Tudod Chloe, a legtöbb nem is értünk rajong, hanem azért, amit a média kreált. Képek, zene, interjúk ennyit tudnak rólunk. Keveset látnak az igazi énünkből. És ezért nem kételkedünk benned. Mert te minket kedvelsz, akiket megismertél. Mert eddig nem voltál directioner, akit félrevezetnek mindenféle álhírrel stb.

-Igazatok lehet-meredtem az előttem ülő Louis üléstámlájára-Eléggé felhoztátok magatokat. Ahhoz képest, hogy nemrég minden erőmmel kerültelek.

-Megölelnélek, ha nem lenne köztünk Zayn.-mosolygott Niall.

-Ja tényleg-szólalt meg Harry-mi lesz a Nando's-al, amit ígértél?

-Hát ma nem igazán érek rá...

-Légyszi!-hajolt előre Niall, és bociszemekkel meredt rám.

-Ma nem-szögeztem le.

-Mi dolgod van?-kérdezte Zayn merő kíváncsiságból.

-Tanulnom kell-mondtam, és nem is hazudtam vele.

-Nemár Chloe!-dőlt hátra Hazza.

-Stréber-suttogta Louis, de nem elég halkan, hogy én ne halljam. Szerintem direkt.

-Nem vagyok stréber, csak érettségizem. Hahó, kell az eredmény!

-Jó...-kezdte Harry furcsán vigyorogva, és akkor tudtam, hogy valami rosszban sántikál-Akkor megkérdezzük apádat a dologról. Ő biztos tudja, hogy melyikre van jobban szükséged.

-Na ne! Ez zsarolás!

-Nem tetszik ez a kifejezés... Nevezzük inkább "nagyon meggyőző érv"-nek.-nézegette Hazza a körmeit diadalittas mosollyal az arcán.

Közben Louis befordult a szálloda kapuján.

-Akkor is zsarolás-puffogtam.

-Chloe, csak egy délután az egész-győzködött Niall- Illetve mondjuk fél 4-re jövünk érted, és este már itthon vagy. Ez így jó?

-Tanulnom kell!-próbálkoztam, de aztán csak sóhajtottam egyet-Legyen. Gyertek félre.

Louis lassított, majd megállt a házunk előtt.

A fiúk diadalmasan elmosolyodtak.

-Akkor itt vagyunk érted akkorra-intett Harry, miközben kiszálltam a kocsiból.

-Oké. És köszi a fuvart Lou!-az ablakon benyúlva összeborzoltam a sofőr haját.

-Héj, kicsilány. Sokat engedsz meg magadnak-szólt utánam viccelődve.

-Imádom a hajad-fordultam vissza, és simogatni kezdtem a haját. Az elején csak azért hogy idegesítsem, végül pedig már azért mert nagyon puha volt.-Mivel mosod? Isteni a tapintása.- röhögtem.

-Nemtom-vigyorgott-Rá van írva, hogy Shampoo. Amúgy passz, de legközelebb ha jössz használhatod nyugodtan.

-Na, elég!-szólt előre Zayn-Ki kell mennem. Louis menjünk légyszi!

-De nekem is jó, hogy simogatja-röhögött Lou.

-LOU, CHLOE! ELÉG!-szólt erőteljesen Zayn-Behugyozok!

-Na majd egyszer folytatjuk-vihogott Louis, és indított, én pedig mosolyogva integettem a kocsinak.

Fél négykor már cipővel a lábamon ültem a nappaliban. Szokásom, hogy időpont előtt kész legyek, bár mostanában egyre kevésbé stresszelek a határidők, időpontok miatt, most mégis összeszorult a gyomrom a gondolattól. Próbáltam lazának mutatni magam, de egyszerűen egy nagy görcs voltam.

Olga az ablakokat tisztította mellettem.

-Chloe, ne aggódj már ennyire. Mindjárt jönnek.-mondta, mikor már ötödször csekkoltam a mobilom fél perc alatt.

-Nem aggódok-mondtam, de közben szaporán vettem a levegőt, és minden kis zajra azt hittem, hogy megjöttek.

Olga nevetve spriccelt egy kis ablaktisztítót az üvegre. Ismert. Tudta, hogy izgulok.

Benyomtam a telefonom. Már öt perce késnek, sóhajtottam.

Felálltam, és elkezdtem a szobában körbe-körbe járkálni, amivel valószínűleg az agyára mentem Olgának.

De nem szólt egy rossz szót se, csak mosolyogva ingatta a fejét, majd visszafordult az ablakhoz.

Nemsokára meg is jöttek a jómadarak. Éppen ezredjére csekkoltam a mobilom, mikor dudálást hallottam kintről. Az ablakhoz szaladtam. Egy taxi állt a házunk előtt, persze sötétített ablakokkal

-Itt vannak-mondtam Olgának, mire ő csak mosolygott, mosolya azt üzente "én megmondtam előre, hogy ne aggódj".

-Akkor elmentem.-intettem, de Olga megállított.

-Várj, várj... Fél tízre legyél itthon, mert holnap suli!

-Rendben, addigra biztos, hogy itthon leszek.-vágtam egy apró grimaszt, majd kinyitottam az ajtót, és kiléptem.

-Sziasztok nyitottam ki a kocsi ajtaját, mire Harry odébb csúszott, hogy beférjek, majd megpaskolta maga mellett a helyet.

-Ugorj be, Chloe!

-Repülök-forgattam meg a szemem, majd beültem mellé az ülésre.

Az úton nem sok érdekes dolog történt, Niall ecsetelte, hogy már mennyire várta ezt az alkalmat, plusz eltervezte, hogy mit fog rendelni, mi pedig Harryvel felváltva nevettünk és fogtuk a fejünket.

Mikor beértünk, persze egyből elkezdtek mutogatni ránk, összesúgtak, vihogtak, vagy éppen hatalmas szemekkel meredtek. Eléggé feszengtem a gyilkos tekintetek kereszt tüzében, de tudtam, hogy ezt kell tennem, ha nem akarom vissza Briant, vagy valami hasonló férget. Lesütöttem a szemem, mert nem mertem senkinek a szemébe nézni. Így is biztos, hogy egy életre megjegyeztek, és sokan talán meg is gyűlöltek.

Niall intett egy falnál álló biztonsági figurának (lehet, hogy direkt nekünk lett ideküldve), aki nyomban mellénk szegődött. Néha, ha valaki bepróbálkozott, és meglátta a biztonságit, inkább hátrált néhány lépést.

Harry lenyelte az utolsó falatot is, de én még mindig nem tudtam a felét sem megenni a kajámnak. Pedig direkt kevesebbet kértem, nehogy besokalljak, de úgy látszik, nem kellett volna ez előtt annyit ebédelni. Mindenesetre a dinnye szeletet kihagyhattam volna, mert már nagyon ki kellett mennem. Azt hittem, kibírom, de tévedtem. Nem akartam tovább tartogatni, így elnézést kérve a két fiútól, kimentem a mosdóba.

Mikor kiléptem a helyiségből, és elindultam vissza az asztalunkhoz, már messziről láttam, hogy egyel többen lettek. Méghozzá egy lánnyal. Mivel háttal ült nekem, először úgy gondoltam, hogy egy rajongót engedtek oda, de ahogy jobban belegondoltam, rájöttem, hogy ezt nem tennék. Mindig is igazságosak voltak velük, vagy mindegyiküknek dedikáltak/csináltak közös képet, vagy egyiküknek sem. Így hát kizártam ezt a lehetőséget.

Egyre közelebb érve lassítottam a lépteimen. -Vajon ki lehet?-kattogott az agyam. -És mit tegyek?-

Az asztal mellé érve megtorpantam. Hosszú, szőke, vasalt haja volt a lánynak, és az asztalra könyökölve beszélt a fiúkkal. Amint Harry észrevett, bíztatóan rám mosolygott. Gondolom a lány is észrevette, hogy Hazza rám nézett, és hátrafordult.

A meglepetéstől alig tudtam megszólalni.

-Helló-mosolygott Taylor Swift.

-Szia Taylor-mondtam alig hallhatóan. Persze tudtam, hogy járt Harryvel, de azt hittem, már szakítottak.

-Öhm, Taylor, ő itt Chloe.-kezdett Harry megismertetni minket egymással.

-Már találkoztunk-mosolygott a lány, miközben szüntelenül az arcomat fürkészte.

Bólintottam.

-Akkor, oké-mondta Hazza, és nem kicsit volt meglepve.

-De én már megyek is, nem tartalak fel titeket-mondta Taylor az arcán bájos mű mosollyal, majd a vállára vette a táskáját, és felkapta a kóláját az asztalról.

-Sziasztok fiúk, és Chloe, örülök, hogy újra összefutottunk-mosolygott rendíthetetlenül.

-Helló-biccentett Niall, Harry pedig lefagyva bámult felváltva rám, és az ex(?)barátnőjére.

Mikor Taylor mellém ért, alig hallhatóan odasúgta:

-Még találkozunk.

Majd eltűnt a sok ember között.

Csak álltam, mint akinek gyökeret vert a lába, és meredten bámultam abba az irányba amerre eltűnt. Minden zaj egyre halkabbnak, és távolabbinak tűnt. Valami különös volt ebben az énekesnőben. Amennyit ismertem belőle a magazinok, klipek és egyebek alapján, merőben különbözött a valóságtól. Inkább félénk, visszafogott lánynak képzeltem. De korántsem tűnt annak. És mit akarhatott ezzel az utolsó mondattal?...

Niall hangja zökkentett ki a gondolatain közül, vissza a valóságba.

-Chloe! Chloe!-szólongatott.

Odakaptam a fejem.

-Igen?

-Na végre meghallottál. Ülj le!

Lehuppantam.

-Ez furcsa volt.-jegyeztem meg, csak úgy magam elé.

-Miért?-csámcsogott tovább Niall.

-Nem tudom. Csak. Az volt.

Harryre pillantottam. Csak ült, és az asztalt bámulta gondolataiba merülve.

-Harry?

Felkapta a fejét.

-Igen?

-Minden rendben?

-Persze-halványan elmosolyodott.

Bólintottam, majd felemeltem a kólám, hogy beleigyak, de Harry szinte kiütötte a poharat a kezemből.

-Ne igyál belőle!

-Miért ne?

-Ez Tayloré! Kicserélte, láttam.

Felnevettem.

-Nincs fertőző betegsége. Amúgy se ivott bele, ahogy elnézem.-forgattam a teli poharat a kezemben.

-Pont ez az. Mi van, ha van benne valami?

-Harry, ne legyél nevetséges! Mi lenne benne? És legfőképp miért?

-Te nem ismered őt eléggé-intett le Harry. Ideges volt.

Niall eddig csak figyelte a beszélgetést, majd hirtelen kikapta a kezemből a poharat, és beleivott.

-Niall!-ütötte ki Harry a kezéből-Normális vagy?!

A műanyag pohár tompa koppanással ért földet, a maradék kóla pedig szétfolyt a padlón.

Néhány vaku elvillant körülöttünk, és egy takarító felmosóval felfegyverezve sietett az asztalhoz.

-Gratulálok-sziszegte Harry.

-Mi a francot parázol egy baszott kóla miatt? Tisztára őrült vagy!-emelte fel a szőke a hangját.

-Te nem ismered őt-mondta Harry halkan, mégis fenyegetően.

Én csak figyeltem a két fiú között egyre elhatalmasodó vitát, és azon gondolkoztam, miért kellett belemennem ebbe. Most otthon feküdhetnék a kertben, ahelyett, hogy ezt hallgatom.

-Komolyan azt hiszed, hogy a volt csajod megmérgezné az új csajod?

-Khm... én is itt vagyok.

Mindketten rám meredtek, majd folytatták, ahol abbahagyták.

-1: Chloe nem a csajom, hanem egy barátom. 2: nem méregre gondoltam, hígagyú, hanem drogra. 3: és igen, kinézem belőle.

Niallnak hirtelen megakadt a lélegzete. A torkához kapott, és hörögve lefordult a székről.

-Úr isten-pattant fel Harry, és a földön vonagló fiúhoz ugrott.

Niall egyszer csak felült, és legyintett.

-Te tiszta paranoiás vagy! Komolyan bevetted?! Haza kellene menned!

-Te nem vagy normális!-ordított Harry-Te jó ég! Teljesen hülye vagy!

Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve hirtelen felálltam.

-Na jó... Ez nekem sok. Sziasztok!-sietve az ajtó felé indultam.

A többi vendég valószínűleg jól szórakozott rajtunk, de igyekeztem figyelmen kívül hagyni őket.

Tudtam, hogy a fiúk nem fognak egy hamar kijutni az étteremből. Ha Niall ott is tudja hagyni a félig megevett kajáját (amit kétlek), akkor is még le kell rendezniük a biztonsági embert, utána pedig az ajtón túl várakozó directioner gyűrűn kell átvágniuk magukat.

Szinte futva indultam meg a járdán. Kerestem a legközelebbi buszmegállót, mert taxit rendelni nem volt időm. Tudtam, hogy itt gyakran járnak a buszok. Persze az is igaz, hogy nem mind a szálloda felé mennek. Abban a pillanatban mindegy volt, hogy merre, csak szabaduljak el erről a rémes "álduplarandi"-ról.

A buszmegállóban kicsit lihegve megálltam. Visszanézve láttam, hogy a fiúk még nincsenek kint. Ha szerencsém van, akkor most pont hazafelé menő buszt kapok. 4:41 volt, és háromnegyed ötkor pont arra megy egy busz. Meg vagyok mentve-gondoltam.

Láttam, ahogy az étterem ajtaja kinyílik, és a fiúk feje felbukkan a sok sikongató lány között. A telefonom kijelzőjére pillantottam. 4:42. A telefon kijelzőjét szuggerálva szurkolni kezdtem, hogy teljen az idő. Legnagyobb meglepetésemre abban a pillanatban be is fordult egy busz a sarkon, és egyenesen felém tartott. A buszok legfőbb ismertetőjegye, hogy, ha ott vagy korán, késnek, ha pedig pont időben mennél, akkor valami csoda folytán hamarabb elmennek. Ezért csodálkoztam annyira a szerencsémen. De nem volt időm filózni, mert Hazza és Niall átvágta magát a sikongató gyűrűn, és elkezdtek felém rohanni. Niall egyszer csak megállt, és felnézett az égre.

-Mi van?-ráncolta a szemöldökét.

Harry egy pillanatra megtorpant, és visszanézett a barátjára, de mivel látta, hogy felszállok a buszra, tovább futott.

Beálltam a jegyet vásárlók sorába.

Dobbanást hallottam. Harry felugrott a buszra.

-Megvagy-erős kezeit éreztem a derekam körül, majd eltűnt a lábam alól a talaj.

-Harry tegyél le!-kezdtem kapálózni, de a göndör csak cipelt. Leszálltunk a buszról, és az étterem felé indultunk.

-Harry, ha azonnal nem teszel le, többet nem állok szóba veled!

-Nem teszlek le!-a fiú lazán lépkedett velem.

-Te akartad-szorítottam össze a számat, és elhatároztam, hogy nem szólok hozzá többet.

Ahogy egyre jobban közeledtünk feltűnt két dolog. Az egyik, hogy eltűntek a lányok az épület elől. A másik (és ez volt a fontosabb), hogy eltűnt Niall is.

-Niall meg hol van?-kérdeztem meglepődve.

-Eddig bírtad. Hozzám szóltál.-vigyorgott a göndör, majd letett a földre, mert a busz éppen akkor hajtott el mellettünk.

-Fejezd be a gyerekeskedést! Hol van Niall?

-Nem tudom-felelte teljesen nyugodtan-Elment.

-Te komolyan nem aggódsz miatta?-vontam fel szemrehányóan a szemöldököm.

-Magának köszönje. Aki önszántából bedrogozik, az számoljon a következményekkel.

-Hogy mi?-meredtem rá teljesen értetlenül.

-Bedrogozott. Mondtam, hogy drog van az italban, de nem hitte el. Ezután majd hisz nekem.-mondta kissé sértődötten, majd halkan hozzátette-Ha épségben előkerül.

-Basszus, Harry. Nem hagyhatjuk, hogy így mászkáljon összevissza Los Angelesben. Gyere, -ragadtam meg a karját -megkeressük.

Mindenféle támaszpont nélkül elkezdtünk végigmenni az utcán, és a járókelőket kérdezgetni. Na már most, képzeld el a következő helyzetet: Mész az utcán, és egyszer csak szembe jön az egyik kedvenc énekesed. A szíved a torkodban dobog, és legszívesebben sikongatva a nyakába ugranál, de csak elkezdesz gondolkodni, hogy szólítsd meg. Erre egyszer csak megszólít ő téged."Nem láttál erre egy szőke fiút, Niall, ha ismered?" Ha történetesen láttad is Niallt ezer százalék, hogy nem engeded a kedvencedet egy hamar elmenni. 

Na hát ez történt az utca embereivel. Sokkal több közös kép, és dedikálás született, mint épkézláb válasz, amivel közelebb kerülhetnénk Niallhoz.

Megláttunk egy 10 év körüli néger kisfiút a járda szélén. Nyalókázott.

-Most én próbálkozok-fordultam Harry felé.

-De miért?

-Mert te eddig az összeset elszúrtad! Maradj itt!-tettem a vállára a kezem ezzel is maradásra bírva, majd magabiztosan megindultam a fiú felé. Úgy tettem mintha teljesen egyértelmű dolog lenne hogy majd nekem segít és neki nem. 

-Bocsi...-léptem hozzá-Nem láttál erre egy kábé ilyen magas -a kezemmel nálam egy fél fejjel magasabbat mutattam- szőke fiút?

-Lehet, hogy láttam-cuppogott a nyalókájával-A pasid fél tőlem, vagy mi?-bökött Harry felé, aki egy épület falának támaszkodva figyelt.

-Nem a pasim.

-Akkor mid? Tesód?

-Nem..

-Akkor mégis csak a pasid , különben nem fogdosna. Meg te se őt.

-Arghh... hagyjuk.-kezdett az idegeimre menni a kissrác-Inkább mondd meg merre láttad a szőke fiút.

-Erre.-tért ki-És ő kid? A másik pasid? Neked kettő van?

-Na ide figyelj!-gurultam be-Ha nem mondod el, hogy mikor, merre láttad a szőkét...-megakadtam, mert nem akartam egy gyereknek fenyegetőzni.

-Na akkor mi lesz?-kérdezte kihívóan.

-Akkor...-szívesen mondtam volna, hogy "akkor kitépem a nyelved a helyéből", de rájöttem, hogy ez nem megoldás-...Akkor nem lesz tiéd ez a ropogós dollár.-húztam elő a tárcám.

A fiú szeme felcsillant, de aztán megrázta a fejét.

-Azt hiszed le tudsz fizetni egy dollárral.

Meg kell hagyni okos fiú volt, és értett az üzlethez. Tudta, hogy megadom a kettőt is.

-Rendben, legyen akkor kettő-húztam elő még egy bankjegyet.

-Legyen négy.-alkudozott vigyorogva.

-Három!- mondtam határozottan.

-Oké- vette el a fiú a pénzt.

-A négyet is megadtam volna!- vigyorogtam rá.

-Az egyel is beértem volna!- vigyorgott vissza, mire megforgattam a szemem. 

-Akkor beszélj!-türelmetlenkedtem.

-Nyugi. Itt futott el erre. Aztán befordult oda-mutatott egy mellékutca felé.

-És mikor?

-Olyan nyolc perce.

-Nyolc perc? Akkor nincs messze! Köszi a segítséget.

-Nincs mit.-vigyorodott el kajánul, de már nem érdekelt, hiszen nyomon voltunk. Harryhez szaladtam, megragadtam a karját  és húzni kezdtem.

-Gyere, gyere. Erre kell lennie.

-Ja láttam, megfizettél az információért-röhögött.

-Még mindig eredményesebb voltam, mint te-fordultam be dühösen a mellékutcába.

-Biztos itt szokott játszani a kis "barátod"-mutatott Harry gúnyolódva néhány kuka felé.

-Biztos-hagytam rá, és sietősen tovább rángattam.

-Na most merre?-nézett rám unottan Hazza az első kerszteződésnél.

-Nem tudom, de valamerre gyorsan, mert elütnek-mutattam a hátunk mögött rostokoló kukásautóra. Éppen két kar nyúlt ki a jármű hátuljából, és megragadta az egyik nagyobb kukát, felemelte, majd elkezdte beönteni a tartalmát az autó belsejébe.

Elfordultam.

-Basszus, tegyetek le.-hallottam a hátam mögül, mire rögtön visszakaptam a fejem.

Éppen időben, hogy lássam, ahogy Niall kicsúszik a kukából egyenesen a szemetes kocsi gyomrába.

Így kerültünk a szemét telepre. Igaz előtte még kiabálva futottunk a kocsi után, de nem állt meg. Tuti valami retardált vezette...

-Sose találjuk meg ennyi szemét között-roskadtan le egy kupacra csalódottan.

Hideg volt. A csalóka tavaszi időjárás elhitette velem, hogy elég lesz egy vékony kardigán. De most reszkettem benne, mintha semmi nem lenne rajtam.

-Ne add fel, még a felét se jártuk be. Nem reménytelen. Niall nem egy gombostű.-mosolygott Harry, és a kezét nyújtotta.

Megfogtam, és hagytam, hogy felsegítsen. Az érintése különösen gyengéd volt. Annyira, hogy beleborzongtam. Persze az is lehet, hogy csak a hideg éjszakai levegő miatt.

Harry kibújt a dzsekijéből, és a hátamra terítette.

-Ne dideregj kicsilány!

-Köszi -motyogtam, de még mindig remegtem. -Nagyon hideg van.

-Én nem fázom-mosolygott féloldalasan. Pedig egy szál ujjatlan pólóban volt.

-Ide látom, hogy tiszta libabőr a kezed!

-Ez?-nézett a karjára-Dehogy! Fogd meg! Nem olyan.- erősködött mint egy kis gyerek.

Bizonytalanul nyúltam a karja felé, ezzel félig kibújva a meleg dzsekiből. Az én kezem persze rögtön libabőrös lett.

Megsimítottam a bőrt a karján. Tényleg nem volt libabőrös. 

-Hú de izmos vagy-tapogattam a kezét.

-Annyira nem-nézett a szemembe.

-De de... Feszítsd be.

Harry elröhögte magát, de azért befeszítette a karját.

-Hú-nevettem, majd levettem a kezem a karjáról, és tovább indultam a szemétben gázolva. Az arcom vörös színben pompázott. Így utólag kicsit kínos volt.

-Éhes vagyok-szólaltam meg váratlanul.

-Basszus Chloe, azt hittem, hogy Niall volt az.-nevetett fel jóízűen Hazza.

-Bocs-húztam el számat.

-Egyébként-mutatott körbe-szolgáld ki magad! Nézd itt egy hambi. És csak egyet haraptak bele.

-Adjad!-mondtam lelkesen, de csak hülyültem. Nincs az az éhség, ami szemét evésre kényszerít, és soha nem is volt. 

Harry  felvonta a szemöldökét. Szerintem azon hezitált, hogy viccelek, vagy engem is bedrogoztak.

-Hülyülök-legyintettem. Abban a pillanatban hatalmasat kordult a gyomrom, mire Harryből kirobbant a nevetés.

-Hupszi...

-Te tényleg éhes vagy. Hazavigyelek? 

-Dehogy. Keressük meg Niallt.

-Majd megkeresem a fiúkkal, te nyugodtan menj haza.- győzködött.

-Ne zavard őket. Maradok.

-Miért nem akarsz haza menni?-nézett mélyen a szemembe. Elfordítottam a fejem, de miután még mindig bámult, egy sóhajjal elmondtam az okot. 

-Oké... Az apám miatt. Valami interjúra megy reggel, és emiatt mindig ideges és rajtunk vezeti le. Főleg, hogy most oka is van rá, mert későn megyek haza.

-Hú...-vakarta elgondolkozva a tarkóját. Biztos nem tudott erre mit mondani.

-Na igyekezzünk, mert éhen halok, ha nem találjuk meg egy hamar.-indultam el nagy lendülettel, de nem kellett volna, mert a lábam beakadt valami dobozba, amitől elvesztettem az egyensúlyom.

Hirtelen erős karokat éreztem a derekam körül. A fiú elkapott, hogy ne taknyoljak el.

-Óvatosan!-húzott fel, én pedig felé fordultam, amitől egészen közel kerültünk egymáshoz. Harry egyik keze még mindig a derekamon volt. Éreztem a lábát az enyém mellett, azt ahogy a mellkasa emelkedett ahogy levegőt vett. Éreztem a meleg levegőt, ahogy kifújta az orrán. A szemembe nézett, és nem tudtam elkapni a tekintetem, lebilincseltek a zöld szemei. Nem tudtam eldönteni, hogy mosolyog, vagy komoly az arca. Hideg volt, de köztünk egyre jobban felhevült a levegő.

-Köszi-suttogtam.

Harry nem szólt, csak megsimította az arcomat.

Lassan, nagyon lassan elkezdett előre dőlni, amivel még közelebb került hozzám. Az én kezem automatikusan indult el felfelé a mellkasán, egészen a nyakáig. Már szinte összeért az arcunk, mikor hirtelen nagy zörgéssel megmozdult egy szemét kupac. Mindketten ösztönösen hátrébb léptünk, és a pillanat varázsa elillant, mintha csak egy léggömb lett volna, ami hirtelen kipukkadt.

A mozgó kupacra meredtünk, amiből nemsokára elő is mászott a zaj okozója: Niall.

-Niall, végre!-léptem oda hozzá. Harry kissé távolabbról figyelte, ahogy próbálom a még mindig zakkant Niallt felhúzni a szemétből.

-Nem segítenél?-fordultam felé.

-De, megyek már-sóhajtott, majd odalépett, és egy rántással talpra állította a szőkét. Két oldalról támogatva Niallt, kitántorogtunk a szemét telepről...

-Biztos, hogy be akartok jönni?-kérdeztem, és elhúztam a számat. El tudtam képzelni, hogy apa milyen ideges (főleg, hogy most a "nyugtatója" sincs), és nem akartam, hogy a fiúkon vezesse le.

-Bekísérünk.-Harry hajthatatlan volt. Amíg a taxira várakoztunk, meg amíg utaztunk, Niall is egészen visszanyerte az öntudatát. Végül is csak néhány kortyot ivott, szóval ideje volt "kijózanodni".

-Rendben-nyitottam ki a kocsi ajtaját. Harry még fizetett a taxisnak (innentől már gyalog is hazatalálnak), és Niall is kikecmergett az ülésről.

Álltunk, és vártuk, hogy Hazza végezzen. Világos éjszaka volt, talán telihold. Ahogy Niall kilélegzett, láttam, ahogy a holdfény megcsillan a lehelete apró szemcséin. Hideg volt. Mindketten karba font kézzel, és felhúzott vállal ácsorogtunk.

A fiú egyszer csak megszólalt.

-Chloe figyelj,-vakarta meg a tarkóját -nem akartam kellemetlenséget okozni. Hülye voltam. Ne haragudj!

-Semmi. Nem haragszom-mondtam, de nem volt teljesen igaz. Ha időben hazaértem volna, elkerülöm apa ideghullámzását. Persze nem okoltam a szőkét, mert nem tudhatta, hogy mi van az italban.

Egyszeriben nagyon megsajnáltam szegényt. Harry teljesen begorombult rá. Egész úton annyit szólt hozzá, hogy "Gratulálok, Niall, most egy ideig ne számíts rám!"

Lehajtott fejjel állt, és látszólag a cipője orrát nézegette. Láttam rajta, hogy szörnyen érzi magát az egész miatt.

-Niall, figyelj...-kezdtem, mire felemelte a tekintetét, és kiskutya szemekkel nézett az enyéimbe- Ne szomorkodj Harry miatt. Csak dühös, mert nem hitted el a képtelen ötletét. Amit egyébként én se hittem el. Biztos vagyok benne, hogy holnapra nem is emlékszik majd rá.

-Köszi Chloe, de nem hinném. Sose haragudott még így meg. Szerintem sose bocsájt meg nekem. Istenem annyira... Ott kellett volna maradnom a szemét telepen.-buggyantak ki az első holdfénytől csillogó könnycseppek a szeméből -Csak egy kupac szemét vagyok. Legszívesebben elásnám magam.

Sose gondoltam volna, hogy ennyire érzékeny fiú. 

-Ne mondj ilyeneket, Niall!-léptem oda hozzá.

-De ez az igazság-szipogott.

-Ez nem igaz. Te egy csodálatos, tehetséges fiú vagy.

-Nekem van a legrosszabb hangom az egész bandából. Rengetegen mondták már.

-Ne hülyéskedj már-tettem a vállára a kezem-A tinilányok fele beléd van zúgva.

-Mégsem jön össze nekem egy normális kapcsolat sem-nézett mélyen a szemembe. Éppen mondani akartam valamit, hogy nem igaz, vagy, hogy csak beképzeli magának, mikor nyílt a kocsi ajtó, és Harry is kiszállt a hidegbe. Láttam, hogy Niall automatikusan elfordult. Biztos, hogy Hazza ne lássa az arcát.

-Egészen biztos, hogy bejöttök?-kérdeztem, mint egy utolsó reményként, hogy megvédhetem őket apa ideg beteg énjétől.

-Chloe, légyszi ne húzz fel! Megmondtam, hogy bemegyünk. Ha rajtad levezetheti az idegességet, akkor rajtunk is. Nem félek tőle!-mondta határozottan, és megindult a kapu felé. Egy kézmozdulattal ütközésig belökte, úgy hogy majdnem Niall arcában landolt, mikor visszacsapódott. A szőke némán megállította a kaput, majd nyitva tartva nekem, előreengedett.

-Köszi-igyekeztem biztatóan rámosolyogni, de közben folyamatosan az járt a fejemben, hogy megállítsam az ideges Harryt mielőtt hülyeséget csinál.

Ahogy a bejárati ajtóhoz ért lassított a lendületén. Ezt kihasználva gyorsan odafutottam hozzá. Hátulról megfogtam a vállát. Felém fordult. Az arcvonásai feszültek  voltak, éreztem, hogy egy rossz szó, és kirobban belőle minden.

-Harry kérlek nyugodj meg-kértem halkan, mélyen a szemébe nézve.

A fiú nagyot sóhajtott, majd behunyta a szemét egy pillanatra. Nem értettem mi húzta fel ennyire...

-Igyekszem-mondta.

Oldalra pillantottam. Niall lehajtott fejjel állt, kezeit zsebre dugta, és a füvet rugdosta a cipőjével. Annyira sajnáltam, hogy legszívesebben odamentem volna, és átölelem, de nem akartam ott hagyni Harryt. Nem akartam egyikük pártjára sem állni, hiszen mindketten a barátaimnak számítottak.

-Na menjünk!-nyomtam le a kilincset.

-Mozogj Horan!-szűrte oda Harry, mire szegény szöszi mégjobban összehúzta magát, és utánunk indult.

Beléptünk a házba. Csend volt, és sötét.

-Pillanat-intettem a fiúknak, majd kitapogattam a villanykapcsolót a falon. A hirtelen fény egy pillanatra mintegy megvakított, aztán vaksin hunyorogva az asztalnál ülő alakra meredtem.

-Hol a francban voltál?-állt fel apa.

-Én...-kezdtem, de belém fojtotta a szót.

-Mégis, hogy képzeled, hogy hétközben csak úgy lelépsz?!-a hangja egyre emelkedett-Mit csináltál ennyi ideig?

-Nyugodjon le!-lépett Harry, mint egy védelmezően közénk állt-Őt ebből hagyja ki! Kicsit sem hibás a dologban.

Apa horkantott egyet.

-Ki vagy te, hogy megmondd, hogy neveljem a lányom?!

-A lánya egy felnőtt nő-szólalt meg Niall is -Egyébként én vagyok a hibás amiért Chloe ennyire későn jött.

A szívemet elöntötte a melegség. Nagyon régen éreztem már, hogy valaki törődik velem, védelmez.

-Így van, ezt velünk kell megbeszélnie, Mr. Rivers -nézett Harry elszántan farkasszemet apával.

Egy ideig mindenki lélegzet visszafolytva állt. Apa és Harry között szinte kézzel tapinthatóan vibrált a feszültség.

-Rendben-bólintott -Chloe, te menj föl a szobámba.-mondta, mire gyorsan a lépcső felé indultam, és szinte felfutottam rajta-Ti pedig-hallottam lentről-gyertek a dolgozó szobámba...

Próbáltam fentről hallgatózni, hogy mit beszélnek, de nem értettem semmit. Idegesítő volt. Vajon miért mentek a dolgozószobába? Vajon mit eszelt ki megint Dan Rivers, az üzletember?